A sztori úgy kezdődik, hogy hű csicsk... akarommondani szolgánk, Gnarl elmeséli, hogy egyszer volt egy nagyúr aki sok gonoszságot hozott e földre, és egy gonosz magot is "elültetett", méghozzá egy fiút. A felesége elhagyta, a nagyúr a pokolba ment, majd pedig az Abyss-ba küldték. A kegyencek már majdnem azt hitték hogy elveszett minden remény, mikor egy Nordberg nevű havas városban találtak egy kisfiút, aki már akkor is ijesztgetett, varázsolt és gonoszkodott. Miután megbizonyosodtak a kegyencek, hogy ő a volt nagyúr fia, egyből segítettek neki. És mi itt jövünk a képbe...
A gonoszság kezdete
A játékot a még 4-5 éves nagyúrral kezdjük, aki terrorizálj furkósbotjával a vele egyidős lurkókat, és ezt pár barna kegyenc észreveszi. Megkérdezik hogy tudunk e varázsolni, hát varázsolunk. Ekkor elfogadnak nagyúrnak, és terrorizálni kezdjük az egész várost. Egy lány segít nekünk, ő Kelda, aki majd az egyik nőnk lesz. Még kiskorunkban háború van nordberg lakosai és a glorious empire seregei közt, ezért átdobnak minket hogy ezzel békét kapjanak. Bedühödünk, egy katapultot használna óriási seregeket hajítunk le, egy yeti (igen, ytei, akinek ráadásul egy szeme van!!!) segítségével is továbbjutunk, azonban a yeti alatt össze fog törni a jég, és vele együtt elmerülünk a fagyos tóban.
Újítások, amiket szinte észre se lehet venni
Az egyik fő újítás, ami nagyszerűre sikeredett, az az volt hogy kegyenceink állatok hátán tudnak lovagol. Barnáink vérszomjas farkasok hátán a havas tájakon süvíthetnek; a büdöskék, a zöldek pókok hátára ugranak fel a dzsungelben, és pókhálós falak másznak meg; vöröseink sebesen guruló szalamadrák hátán büszkélkethetnek az utolsó Santuary tüzes bugyraiban. Sajnos kék kegyenceink nem lovagolhattak semmin se, ez azért kiküszöbölhető lehetett volna. Ami még számomra nagyon jó ötlet volt az az, hogy néha kegyenceink bőrébe bújva tudtunk csak tovább haladni. Ilyenkor egy varázslattól egy kegyencet szállunk meg, akivel szűk helyeken tudunk átsurranni. Ezek a részek is változatosak, van amikor pusztítást, lopakodásos megmentést kell alkalmaznunk, de külön öröm volt amikor egy pókon lovagló zöldet irányíthattunk. A harmadik nagy újítás pedig a középkori szerkezetek irányítása volt, használtunk katapultot, eveztettük a szolgáinkal a fa hajókat és íjászgéppel szúrhattuk át ellenfeleink testét. Negyedik, s egyben utolsó nagy újítás az a tornyunkal történt, ami már új helyen van, a régit elhagytuk. És ez nem is igazán torony, hanem ahogy a játék is mondja egy másik világ, olyan nagy területet kaptunk. Négy részre osztható: trónterem, hálószoba (és most mocskos gondolatokat elő
mert az is lesz a játékban, csak mi nem láthatjuk), olvasztó és kegyenclakhely. A kegyencek lakhelyénél megtörtént egy új dolog, hogy nyitottak egy temetőt, ahol a halál van (egy kegyenc kaszás ltözettet és kaszával) és vissza tudja hozni meghalt minionjainkat, persze fizettségért máss minion lelkeket kell odaadnunk. Megintcsak választhattunk hogy velejéig romlott gonoszok leszünk, vagy kíméletesen gonosz. De mindenképpen gonosz 
A grafika sokkal kidolgozottabb és szebb lett. Természetesen az Overlord humor sem maradhatott el, például amikor a haót gyorsítani akartuk, akkor ugyebár a doboló (ütemadó) kegyenchez kellett fordulni (megszorongattuk a nyakát ) , vagy amikor kihúztak minket a fagyos tóból, egy jégtömbben voltunk, egy kegyenc pedig túl közelről nézett minket és odafagyott a szeme a jéghez , de ilyen humorral tele van a játék. A tájak is igen változatosak; járhatunk a havas tájakon, a régi kastélyt is megnézhetjük, a dzsungelben is járhatunk, ahol pandákkal találkozhatunk, csatornákban keressük a kék kegyencek fészkét, és a többi. Zenével sem lesz gondunk, olyan hangulatos muzsikákat szolgálltattak nekünk a fejlesztők, hogy ihaj-csuhaj(). Játékidővel sem lesz gondunk, kb 20 órás játékmenetet kapunk, ha mindent megcsinálunk.
Bossfightok
A bossfightok változatosak, azonban mindig csapdával kell győznünk, kivéve az utolsónál.
Értékelés
Az Overlord 2 megtartotta elődjének a becsületét, sőt még meg is tolta az értékelését a sorozatnak, kétségtelenül minőségi alkotás, ritkán kapunk ilyet, azonban pár grafikai megjelenítés rosszul sikerült, gondolok itt a hajra, ami a nőknél van, sehol nem mozgott, mindha egy viaszdarab lett volna, és néha kegyenceink átfutottak a kapukon mielőtt z kinyílt volna, de még így sem panaszkodhatunk, 98%
