Tudom-tudom, annak örülök, hogy vehetek egy méregdrága mérleget, és ostoba játékokkal szórakozhatok majd megint, amiknek az összetettsége és a grafikája kis túlzással a a pongéval vetekszik majd - de ez engem nem érdekel. Én azok táborát erősítem, akik szerint a számítógépes játékok első célja a szórakoztatás kell legyen, és mindegy, hogy ezt milyen eszközökkel érik el. Ahogy megfelelő körülmények között tökéletesen kikapcsol az, hogy egy darab bőrt rugdalok, úgy a digitális világban sem feltétlenül kell minden egyes játékkal megváltani a világot - most az más kérdés, hogy a Wii annak ellenére hozott újat, hogy egyszerű, mint két fagolyó.

A WiiFit lényege, hogy az ember egy súlyt és annak áthelyezését érzékelő eszközön áll (pont mint egy mérlegen), és a játékok arra épülnek, ahogy ide-oda dőlsz (vagyis ahogy változtatod a testhelyzeted). Igazából egyelőre nem tűnik úgy, hogy megindul a sportjátékok dömpingje, de messze még a világvége, és fogunk mi még ollie-t ugrani a nappaliban.