Az
előző bejegyzésben méltatott angol úriember, Ben "Yahtzee" Croshaw
játékáról, a Trilby - The Art of Theftről van szó, melynek sztorija
szerint Trilbyt, a mestertolvajt személyesítjük meg, akit eleinte csak
a rendőrök üldöznek, aztán egy nő, végül pedig valami gonosz szervezet.
Trilbynek minden ügyességére és agyafúrtságára szüksége lesz, hogy
kikeveredjen a kulimászból, amibe keveredett.
|
|
Alapvetően a lassan bújkálós és a gyors reflexeket kívánó
platformjátékok egyvelege lesz a kaland lényege: kamerák és őrök elől
rejtőzünk, jó pillanatban lézernyalábok elől gurulunk, szerteszét
hagyott kódokat gyűjtünk össze, illetve ajtók és
széfek zárjait törjük fel. Egyszerű az egész, azonban az ízléses
történet, az okos
pályatervezés és a jól eltalált nehézségi fok remek szórakozást nyújt
annak ellenére, hogy mint az a mellékelt képeken látszik, a játék
finoman szólva sem mai szintű grafikával operál. Ha valaki letöltené, innen megteheti.
|
|
Trilby - The Art of Theft
Lassan már játékkritikai axióma, sőt, afféle cikkírói közhely, hogy a
számítógépes játékok grafikája nem elsődleges fontosságú, hanem inkább
csak plusz a játékélmény mellé. Mivel már nekem is elegem van abból,
hogy mindenki ellövi ezt a mondatot, viszont senki nem mutat példát az
ilyesmire, gondoltam bemutatok egy igazán remek játékot, ahol a grafika
valóban csak a közvetítő szerepét tölti be.
számítógépes játékok grafikája nem elsődleges fontosságú, hanem inkább
csak plusz a játékélmény mellé. Mivel már nekem is elegem van abból,
hogy mindenki ellövi ezt a mondatot, viszont senki nem mutat példát az
ilyesmire, gondoltam bemutatok egy igazán remek játékot, ahol a grafika
valóban csak a közvetítő szerepét tölti be.
Vagy a független apró Indie játékok.