Az Arena pláza mozijának VIP termében kényelmes székek várták a meghívottakat, akiknek karján jobbára a piros, VIP feliratú karszalag virított. Nézzük is sorjában, hogy az orosz illetőségű, meglehetősen termékeny kiadó milyen játékokkal kíván villantani a következő fél évben.

IL2 Sturmovik: Birds of Prey
Érdekes vállalkozás ez, hiszen az IL2 az utolsó igazán jól sikerült HC repülőszimulátor, ezért viszonylag nagy csavarnak számít, hogy a kiadó csak az Xbox 360-at jelölte meg a célplatformok között. Én vártam ezt a programot, hiszen mindig érdekes, mikor valami tökéletesen konzol-idegen matériát próbálnak cipőkanállal beleerőltetni a lehetőségek korlátai közé, de sajnos ez most (megint) nem sikerült megnyugtatóan. Szó se róla, a játék maga szép, a gépek modelljei részletesek, a küldetésrendszer akár ígéretes is lehetne - azonban amint a kezembe vettem a kontrollert, éreztem, hogy ez azért kevés. Én speciel sok különbséget nem éreztem aközött, hogy az X360 irányítóját használom vagy a PC billentyűzetét: ezt a játékot vagy a jó öreg joystickkel játssza az ember, vagy sehogy. Szintén furcsa volt, hogy minden lelőtt repülő ugyanúgy szakad darabokra (a bal szárny elfárad, és a gép dugóhúzóban zuhanni kezd). A repülésmodell sem győzött meg maradéktalanul: a PC-s Strumovikokban pont az életszerűség volt a lényeg, itt meg érezhetően lejjebb vették a valóságot valami csúszkán a Beállítások menüben, magyarán szólva nem ez lesz az a játék, amiből a konzolos népek megtanulják a buevoj razvorotot. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de a Birds of Prey csalódás, és nagyon meglepne, ha a közeljövőben valakinek eszébe jutna szimulátort készíteni konzolra. Itt maximum egy HAWX él meg, de az meg egy másik sportág, ugye.

Kings Bounty: Armored Princess
Az alapjáték a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt, és ahogy néztem, a kiegészítő sem okoz majd csalódást a játék rajongóinak. Az alapok maradnak, tehát továbbra is valós időben fedezzük fel a világot és körökre osztva vívjuk meg a csatákat, de mint mindig: az ördög a részletekben rejlik. Kis változtatásokat kapunk, például azt, hogy a játék hőse (aki történetesen hősnő) immár nem csak lovon poroszkálhatja be a királyság minden zegét s zugát, de gyalog is, így végre nem nézünk ki úgy lóval a barlangokban, mint majom a köszörűkövön. Persze az, hogy mehetünk gyalog, csak az egyik oldal: a fejlesztők a másik irányban is bővítettek a repertoáron, immár módunk lesz tengeralattjárón utazni, illetve a játék végefelé akár repkedhetünk is, így kikerülve a kincseket védő szörnyeket. Az előadás alapján a készítők igyekeznek az alapjáték vásárlóinál szélesebb tömeget megfogni, és emiatt igyekeztek kicsit a kazuárok felé nyitni (hű, de meglepő). Egyrészt állítottak kicsit a játék nehézségi fokán, másrészt az Armored Princessben lehetőségünk lesz arra, hogy háziállatot tartsunk, és nem is akármit: egy sárkány mindennapos gondjaival nehezedik az életünk. Engem két dolog idegesített ebben: egyrészről egy bébisárkány, aki a videókban egy csigával haverkodik - na az masszívan a túl cuki kategória; másrészről aki már olvasott is egyetlen oldalnyi fantasyt, az tudja, hogy ha valaki egy sárkány haverja, az olyan, mintha ő rendelkezne a világ nukleáris arzenálja felett. Sebaj, bízzunk abban, hogy a fejlesztők kiegyensúlyozzák valahogy a tényt, hogy rögtön az aduásszal a kezünkben kezdjük a játékot.

Captain Blood
Hát, ha egy mondatban szeretném leírni a véleményemet a kizárólag Xbox 360-ra megjelenő játékról, akkor nem kellene mélyen a jelzők és módosítók dobozába nyúlnom: első látásra öt perces játék. Az előadásból megtudtuk, hogy a játék sztoriját egy méltán világhírű olasz író regényei adják, de sajnos képtelen voltam megjegyezni az amúgy biztosan neves talján ponyvaszerző nevét (hasonlóan híres lesz ő, mint a Witchert jegyző lengyel koma, akinek bár könyvei kétségkívül zse-ni-á-lis-ak, mára már senki sem tudja, hogy hívják). A Captain Blood stílusát tekintve afféle műfaji vegyes felvágott: egy kis hack 'n' slash, egy kis árkád hajós-lövöldözős, némi TPS és FPS, 40 perc, közepes hőfokra előmelegített sütőben. Az előadást tartó csinos (kiejtése alapján) orosz lány nem osztott meg velünk sokkal többet, így én is csak ennyit mondok - nem hiszem, hogy 2010-ben majd mint az év játéka emlékezünk meg Vér kapitány kalandjairól.

Majesty 2
Az egyetlen olyan játék, amiben semmi kivetnivalót nem találtam a bemutató alapján: a készítők nem próbálják meg újraértelmezni az első részt, egyszerűen csak hozzák azt, ami miatt a Majesty siker volt a maga idejében. A grafika egyenesen mesés, a karakterek viccesek és ijesztőek egyszerre, a játékmodell pedig működni látszik - közvetlenül nem irányíthatsz semmit, de vérdíjak és jutalmak felajánlásával rábírhatod a királyság lakóit a cselekvésre. A harcrendszert bemutató videóban azt is láttuk, hogy az örök igazság, miszerint a pénz nem boldogít, a játékban is igaz: hiába a hatalmas pénz a vérengző medve fejéért, társai elhullása után gondolkodás nélkül futásnak ered a hős lovag. A lassacskán talán a boltokba kerülő program igazi hangulatbomba, hardkór és kazuár egyben - ha minden jól megy, az év egyik legjobb stratégiáját kapjuk a közeljövőben.

Theatre of War 2: Africa 1943
A játék már a boltokban, így igazán nem húznám a dolgot: vérbő stratégia, inkább az elszántabb fajtának. Maximálisan el lehet veszni a történelemhűség és a részletesség alkotta tengelyen, ha igazán hasonlítgatni akarnám, akkor a Men of War jut eszembe (nem néztem utána, de nem lepne meg, ha a készítők is ugyanazok lennének). A műfaj rajongóinak érdemes vetni rá egy pillantást, ugyanis a kategória aranykorát idézi a ToW2. Ezernyi egység, épületharc, stratégia - akit ez hoz lázba, vásároljon serényen.

Köszönjük szépen a Multimédia Holding Zrt meghívását!