- Műfaj: Sci-fi, akció
- Rendező: Doug Liman
- Forgatókönyv: Christopher McQuarrie, Jez Butterworth, John-Henry Butterworth
- Szereplők: Tom Cruise, Emily Blunt, Brendan Gleeson, Bill Paxton
Május végén került a hazai mozikba Doug Liman és Tom Cruise időhurkos sci-fije, a Holnap határa. Egy ideig jegeltem a projektemet, hogy kritikát írjak róla. Nem azért mert nem tetszett, egyszerűen nem volt hozzá kedvem akkoriban. Mostanra már megjelent DVD-n és Blu-rayen is, szóval úgy éreztem eljött az idő, hogy az idei év egyik legérdekesebb popcorn mozijáról elmondjam a véleményemet. A filmet én nagyon vártam, de azért voltak félelmeim is. A rendezőt nem különösebben kedvelem. A Bourne-rejtélytől nem voltam különösebben elhullva sohasem, bár nem volt rossz. A Mr. és Mrs. Smith filmmel a világból is ki lehet kergetni, a Hipervándor zseniális ötletével pedig nem tudott mit kezdeni Liman, és összehozott egy X-men lightot. Az előzetesek viszont rávettek, hogy megnézzem az új filmjét. Ami a Holnap határa címet kapta.
Valamikor a jövőben, egy Mimicnek keresztelt idegen faj megtámadja a Földet, és sorra nyeri a csatákat az emberiség fölött. Az idegenekkel speciális robotruhába bújt katonák küzdenek meg. Közülük is kiemelkedik egy Rita nevű katona, aki a legtöbb Mimic skalpot szedte eddig össze. Az emberiség egy végső nagy ütközetre készül, amibe Cage őrnagy nem akar belekeveredni. Lévén ő propaganda filmeket forgat. A vezetőséggel összerúgja a port, azok pedig dezertálással vádolják, lefokozzák, majd bedobják a húsdarálóba. A kiképzés nélküli Cage véletlenül megöl egy Mimicet, aminek a vére ráfröccsen, majd ő is meghal. Ezután újra felébred, egy nappal korábban pont akkor, amikor megérkezett a támaszpontra. Majd újra harcol, és megint meghal és újra és újra és újra megismétlődik az a két nap. Hamar rájön, hogy egy időhurokba került, és meg tudja változtatni a csata végkimenetelét, de ehhez Rita segítsége is kell.
A film egy japán regény, az All You Need is Kill (remélem megbocsájtotok, hogy az eredeti japán címet nem írtam le, nem mertem.) című könyv feldolgozása, amit Szakurazaka Hirosi írt. Egy igazi tökös, adrenalin pumpáló, pörgős, vérbeli military sci-fi. Volt szerencsém olvasni is, pont egy nappal a film megtekintése előtt fejeztem be. A könyv egyébként zseniális! Rövidke, alig több 200 oldalnál, de nem is kellett volna ezt fölöslegesen elnyújtani. Nincsenek benne túlságosan magvas gondolatok, vagy elmélkedések, csupán az időhurokba került főhős kálváriáját mutatja be, egy brutális háború közepén. A film és könyv közti különbségek eléggé szembeötlőek. A könyvben Cage, japán, és nem is dezertőr. A lények egyáltalán nem így néznek ki, és Gitaiknak hívják őket. Az időhurok megoldása is totálisan más, illetve a könyv és a film vége is homlokegyenest eltér. Én egyébként nem vagyok ellene a változtatásoknak. Szeretek egy-egy történetet másfajta megközelítésben látni, mint korábban. Nem kell foggal és körömmel, minden egyes leírt oldalhoz ragaszkodni. Ettől függetlenül, itt azért jobban jártunk volna, mert a könyv sokkal jobb a filmnél. A változtatások pedig nem olyan jók, mint ahogy azt eredetileg Hirosi úr megírta.
Térjünk vissza a filmre. A legelső kérdésem az volt, mielőtt még olvastam volna a könyvet, vagy láttam volna a filmet: hogy mégis, hogy a fenébe nem lesz unalmas és repetitív, az újrakezdődő és ismétlődő idő? Kár volt ezen rugóznom, mert tökéletesen megoldotta mindkét platform. A film gyors vágásokkal és humorral, illetve minimális drámával, mikor az kellett. A film egyszer sem válik unalmassá, vagy fárasztóvá, folyamatosan megy előre, pörög. Szinte levegőt venni sincs időnk. Aztán, valahol a helikopteres résznél, kicsit megtörik a film lendülete és kissé leül. Mintha az írók nem tudták volna pontosan, hogyan és hova is menjen a sztori tovább, illetve az időhurokból mégis hogyan szabadítsák ki a szereplőket. Aztán a film végi nagy ütközetre összekapták magukat és kapunk is egy megoldást, ami viszont nem épen a legjobb (a legjobb a könyvben van). Kicsit erőltetett és átgondolatlan is, de végül is nem volt rossz. Viszont a film vége! Szerintem messze ez a film legnagyobb hibája. A lezárás. Amikor olvastam a könyvet, csak pislogtam, hogy az író mennyire tökös, hogy ezt a végkifejletet megmerte írni. Bátor volt, kissé szomorkás, de tökéletes. Már akkor mondtam is, hogy ezt tuti nem fogják filmre vinni és nem is. Helyette egy negédes, csöpögős és mesterkélt Happy Endet tolnak elénk. Ami engem baromira felhúzott. Egyáltalán nem illik a filmhez ez a befejezés.
Nagyjából ez is volt az egyetlen problémám a filmmel, bár ez elég nagy. Minden más viszont remek a filmben. A látvány egyszerűen lehengerlő! Az idegenek dizájnja marha jó, a robotruhák is jól néznek ki. A harcoknak dinamikája van, egyáltalán nem érződik, hogy csak animált dolgokat látunk. A CGI szinte tökéletes. A zene is a helyén van, bár nem túl egyedi. A zúzások alatt viszont tökéletesen működnek. A fegyverek hangjai, a lényeg morgása is remek. A zene és a képivilág együttese, igazi adrenalinnal átitatott hangulat bombát robbant az arcunkba, amitől az ember legszívesebben rögtön csatlakozna a sereghez. Legutóbb a Gears of War játékoknál éreztem ilyesmit. Itt szeretném megragadni a lehetőséget, ha valaha is lesz GoW film, akkor ennek a csapatnak kellene megadni az esélyt. Kíváncsi vagyok, mit hoznának ki belőle.
Nagyon remélem, hogy technikai díjakkal megszórják a filmet, mert azokat nagyon megérdemelné.
Amire egyáltalán nem számítottam a Holnap határánál, az a humorfaktor. Valahogy az előzetesek sem sugallták, hogy a film vicces lesz. A téma sem különösebben adná, de mégis. Nagyon meglepődtem ezen. Jók a dumák, a helyzetek. Mikor Cage próbálkozik valamivel, de nem sikerül neki és pórul jár. A helyzet iróniáján muszáj röhögni, mert mást nem lehet. Bár vannak erőlködések is. Például a kövér srác, aki pucéran bújik be a robot ruhába. Azt a mai napig nem értem minek kellett. Mi a poén? Illetve Bill Paxton karaktere is görcsösen próbál vicces lenni, ami nem mindig sül el igazán jól. Aztán van egy-két tökösnek szánt katonai beszólogatás is, inkább kínos volt meg izzadságszagú, mint vicces. De ezek is csak azért tűnnek fel, mert a többi meg nagyon jól működött.
A szereplőkkel sem volt bajom, bár Gleeson szerepelhetett volna többet. Tom Cruise meg az egyik kedvenc színészem. Igen, így van. Lehet érte megvetni, megy anyázni. Mint színész, ez az ember igenis A-listás figura. Az, hogy a magánéletében mit csinál, nem tud különösebben érdekelni – bár nem tetszik a szcientológus mániája nekem sem – nem ettől lesz jó, vagy rossz színész. Itt, egy antipatikus, gyáva figurából, hőssé váló karaktert vitt vászonra. Szerintem teljesen jól, és bebizonyította, hogy komikusi vénája is megvan még neki. Semmi bajom nem volt vele. Emily Blunt már keményebb dió. Nem láttam túl sok filmben, de amiben láttam nem volt rossz. Korrekt színésznek tartom, de semmi egyébnek. Itt sem volt rossz, de igazából, ezt a figurát, bárki más is eljátszhatta volna ugyanígy. Kettejük kapcsolata viszont nagyon jól működött. Cage ugye minden egyes „körre” emlékszik, amit Ritának újra és újra el kell mondani. Míg a férfi egyre közelebb kerül a hozzá, a nő ebből semmit sem érez, hiszen mindig csak két napja ismeri. Ez egy tök érdekes téma. Lehetett volna még boncolgatni, csak akkor nem akciófilm lenne. Más címek egyébként foglalkoztak már ezzel a témával. Az Idétlen időkig is érinti ezt aranyosan, kedvesen, viccesen.
Újra bebizonyosodott, hogy Tom Cruise és sci-fi találkozása a legtöbb esetben kifizetődő, Különvélemény, Feledés ugyebár. Ez a fim számomra valahol a kettő között helyezkedik el színvonalban. Nagyon tetszett, szerintem bőven elé ültethető bárki, aki szereti az igényesen összerakott sci-fi akciófilmeket. Kellően pörgős, kellően vicces, nagyon látványos, jók a színészek. A vége sajnos eléggé el van baltázva és nem minden változtatás működik. Illetve, van néhány logikai baki és lyukak a sztoriban. De egy időmanipulálós filmnél ezek elkerülhetetlenek, és a film nézése közben fel sem tűnik az embernek. Aki teheti nézze meg. Illetve, ha felkeltette az érdeklődéseteket a sztori, vagy tetszett a film, akkor a könyvet semmi képen ne hagyjátok ki! Az az igazi!
