Még mindig a Silent Hill 2 a téma. Amikor először hallottam a zenéket, rögtön megtetszettek, amolyan szerelem első hallásra. Igazából nincs rajta mit ragozni, a tesztben se tudtam különösebben ecsetelni, hogy miért olyan jó. Szokták mondani, hogy ami jó, arról sose lehet sokat írni. Egyszerűen meg kell hallgatni őket és tudja az ember, hogy megérintették-e a hallottak, vagy nem. Akit megérintettek, azok valószínűleg osztják a véleményemet abban, hogy Jamaoka Akira (Akira Yamaoka, hogy ne legyen baj, bár a múltkor ]{redenc felvilágosított) tökéleteset alkotott. A zenei CD külön is megállja a helyét, bár aki játszott a játékkal az már eleve maga elé képzelni a helyszíneket, ahol felcsendült az adott dallam. Jamaoka Akira neve egyébként egybeforrt a Silent Hill szériával. A zenéi teszik fel a koronát a játékokra. De nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a két személyes kedvencem a Theme of Laura (érdekesség, hogy 3 nap alatt írta meg ezt a számot Jamaoka) és a Promise.





Hogy mi várható a jövőben? Nos, nem mondok semmi konkrétumot, ugyanis szeretek úgy írni és arról, ami épp megfog, így nem igazán akarok semmit előre beharangozni. Különben is jobb az, ha az olvasók meglepődnek. Gondolkoztam már egy „anális szex rejtelmei” okosságról és hasonló izgalmas dolgokról is, de nem tudtam még dönteni, szóval legyen egyelőre titok, hogy mi lesz még. Ha valakinek van valami kívánsága, akkor esetleg, ha elég bátor hozzá, leírhatja kommentben (bár erre adom a legkisebb esélyt, az eddigiek alapján). Vagy inkább megkérdezem egy szavazás keretében, úgyis régen szavaztattam (demokrácia van, vagy mi a szösz).