Én imádok vásárolni menni, de régen kizárólag egyedül mentem, mert nem szerettem arra várni, hogy a hajlakkok előtt várakozzak fél órákat, esetleg a tisztítószereknél, mosóporoknál. Szóval szépen összeírta muterom, hogy mi kell venni és én elmentem. Hamar elsajátítottam azokat a képességeket, ami egy jó bevásárláshoz szükségesek, így nem okozott gondot a húspultból szép oldalast kérni, esetleg 10 dkg párizsit. Hülyeségnek tűnhet, hogy miért is szerettem, szeretek bevásárolni menni. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak imádok nézelődni, bár ott még nem tartok, mint a nők, hogy órákat képesek eltölteni az illatszernél. Ez inkább olyan nézelődés, hogy tisztában legyek az árakkal, esetleg tudjam, hogy mikor érdemes menni. Ez fontos, mert senki se szeret tömegben vásárolni, amikor szó szerint agyontapossák az embert. Arról nem is beszélve, hogy minden pult előtt kilométeres sor áll.
Hétfőn a párom kiadta az utasítást, hogy vásárolni megyünk, mert a szüleinknek is mi vettük meg idén a dolgokat és jobb lesz ezt hamar letudni. Elindultunk szépen és igénybevettük a jó öreg tömegközlekedési eszközt, a buszt. Erről most nem írnék, elég volt a múltkori. Szóval, ahogy beléptünk máris képet kaptunk arról, hogy milyen termékek akciósak. Ezt nem a hatalmas hirdetőtáblákról lehetett megtudni, hanem a bejáratnál lévő DVD-s pultnál lerakott sonkáról. Az ilyet imádom. Valaki berakja a kosarába a cuccot, de fél óra múlva rájön, hogy nem kell és ott teszi ki, ahol épp elhalad. Így előfordul néha olyan, mint a hűtőpultban lévő bécsi fánk, műszaki osztályon lévő WC papír, de lehetne még sorolni a kombinációkat a végtelenségig. Ehhez a látványhoz már hozzászoktam. Mostanában egy nézd már, most egy mosóporhoz téliszlámit kapsz ajándékba mondattal szoktam nyitni. Borzasztó, hogy némelyik ember mit művel. Jaj és a ölelkező, csókolózó párok is szépek.
Először a legfontosabb dolgokat vettük meg, de ez koránt sem volt olyan könnyű. Jó kondiban kell lenni ahhoz, hogy az idősebbekkel fel tudja venni az ember a harcot. Ilyen lökdösődés még a rögbi meccseken sincs. A bevásárló kocsival szépen leálltam a barátnőm meg elment megküzdeni a sonkákért. Ráhagytam a döntést, mert a húsokhoz a nők egy hajszálnyit jobban értenek, már amelyik látott már életében húst. Az erőfeszítéseit siker koronázta, bár egy-két kék folttal gazdagabb lett, de ez a legjobbakkal is előfordul. A csaták hevében edződik meg a harcos.
Ezek után már jöhetett a nézelődés, hát persze, hogy a parfűnöknél kötöttünk ki, aztán jöttek a fehérneműk, csak a miheztartás végett (szakmai ártalom nem az enyém). Azt még elfelejtettem mondani a bevásárló kocsival kapcsolatban, hogy a kresz szabályai itt is érvényesek. Elsőbbségadás kötelező, stop, egyirányú utca és a gyalogosokra figyelni kell. A kocsival randalírozó kisgyerek mindennapos látvány. Nem hivatalos gyorsulási versenyeket is szoktak rendezni, főleg a ki ér oda hamarabb az akciós termékekhez, vagy a pénztárhoz. A győztesek jutalma az elégedett vigyoron kívül az adott termék, vagy az első hely a pénztárnál. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán jó dolog így a biztonságiak figyelmét magunkra vonni, mert a nélkül is elég durva dolgokat szoktak művelni, főleg, ha okot ad rá az ember, na akkor aztán megnézheti magát az illető. A kézi kosaras kasszához bevásárlókocsival beállók se maradhatnak ki a jóból. Csak 10 méteres betűkkel írják ki, hogy Kosárral vásárlók részére de valaki mindig bepróbálkozik, hogy hátha sikerül átpasszírozni a kocsit. Szerencsére a kasszánál már minden nyugis volt. Ha ide elérsz, akkor már gond nem lehet, esetleg az, hogy nincs pénzed, vagy egy sonkát visszatennél, mert nem kell. Lerakhatod bárhova, mert nem lesz feltűnő. Megeshet az is, hogy a pénztáros elüti a dolgokat és 10000 Ft helyett 40000 Ft-ot kéne fizetni, akkor sincs baj, mert jön a biztonsági őr és sztornóz, de ekkor már a figyelem középpontjában vagy, tehát az adóvevőkön rólad megy a duma. Az az eset is fennállhat, hogy olyan műszaki cuccot vettél, amit el kell vinni a vevőszolgáltra, hogy lepecsételjék a jótállási jegyet. Na itt aztán jól szétszaggatják a dobozt és a tetején lévő papírokat fél óra alatt le is pecsételik. Ezek után a büfébe be lehet ülni, sőt ajánlott, ha busszal jön-megy az ember, mert tuti, hogy akkor fog elmenni, amikor végeztél.
Összességében jó kis móka a bevásárlás, de azért vigyázni kell, mert a fent említett veszélyek majdnem mindig fennállnak. Óvatosan, körültekintően és csak a nagyon fontos dolgokat megvenni.
Mert nem látták azt a jelenetet, amit én harmincegynéhány éve. Anyuci a buszon szépen letette a babát a mózeskosárban a padlóra. A busz közben vett egy élesebb kanyart és a közlekedés parancsára még gyorsított is. Ketten kapták el az ajtónál álló srácot (nem félre érteni, nem én voltam az!), hogy bele ne lépjen a mózeskosárba!
Ilyenkor szoktam magamban eljátszani az efféle szülők testi fenyítésének a gondolatával!
Nagybevásárláskor, a legnagyobb tömegben rendszeresen feltűnnek az alig egy-két hónapos babájukat dajkálva vásárló, nézelődő, várakozó "anyukák". Hogy miért haragszom rájuk? Mert nem egyedül vannak. Hűséges férjük ott caplat a nyomukban a bevásárló kocsival és a városi terepjárónak is beillő babakocsival. De abba szerencsétlen babát nem szabad ám beletenni! Szigorúan kézben kell vinni a babakocsi előtt.
Extrém esetekben a család nem csak három tagú, a konvojt színesíti egy-két-három gyerek az egy éves kortól max. négy évesig.
Csodálatos élmény egy ilyen famíliával talákozni. A kikerülésüknek csak két módja ismeretes. Alagút ásással, vagy gyors szárny-növesztéssel.
Az általad említett esetnél haverom egyszer nekitolta a kordonnak a kocsiját. Hatalmas vita lett belőle.
A másik meg az, hogy amikor kisebb koromban toltam a kocsit, akkor miért kellett mindig nekem jönniük a felnötteknek. Azért mert kisebb voltam, még nem kéne szívózni. Mondjuk mostanában kevesebbszer fordul elő, hogy nekem jönnek.
A boltban meg ahogy te is írtad, persze hogy áttolják a lábadon