Azt hitted, hogy tényleg beavatlak a nagy titkomba? Kis butus. Talán máskor, de most kedvenc könyveimről szólok, Aliens és Aliens versus Predator regényekről. Szóval a csajok elmentek, mert nem a cuki pasikról lesz szó, így az agyvelőfaló idegen és ’mber valamint kemény húsú trófeákat gyűjtő vadászokról nyugodtan beszélhetek.
Minden az első filmmel kezdődött. Nagyon megkedveltem a gusztustalan szörnyet, aki kegyetlenül gyilkolászta az embereket. De mondhatnám a zseniális hangulatot is, ami kellően félelmetes és izgalmas volt ahhoz, hogy egy életre beírja magát a filmes történelemkönyvbe. Hasonló volt a helyzet a második résznél is. Ugyanaz a kilátástalan küzdelem és nyomasztó hangulat uralkodott. Anyám rögtön ajánlotta, hogy olvassam el az első két részt, amiket Alan dean Foster írt. Megtettem és nem bántam meg, sőt azt lehet mondani, hogy papíros formában még zseniálisabb a hangulat. Ugyanaz a félelem foghatja el az olvasót, mint amikor megnézte a filmet moziban. Tehát minden ezzel a két könyvvel kezdődött.
Ezek után kis szünet és több kötet nem igazán hozott lázba, így jöhetett megint a film. Már a harmadik résznél jártunk, de lehetett látni, hogy fáradni kezdett a széria. Az első rész borzongásai ugyan feltűntek még, de ez gyorsan átment mészárlásba, pedig csak egy idegen kavarta a kakit. A végére viszont meglépték azt, hogy Ripley-nek se sikerült az idegenekkel érdemben felvenni a harcot, így feláldozta magát, hogy soha többet ne halljunk a nyáladzó szörnyekről. Nem számított arra, hogy klónozzák és vele együtt újra elszabadul a pokol. Ez nagyon megosztotta a rajongókat. Erős rókabőr jellege volt, de kezdett egy remek kis csapat formálódni a klón Ripley vezetésével és ami a filmben nem derült ki, újra nyitott lett a történet. Az idegenek ismét megjelentek, a kis csapat pedig a Földre keveredett. A háttérben pedig a nagy kutyák elkezdték kavarni a szálakat. Ezt a remek ziccert hagyták, hagyják ki a filmesek és a felemás fogadtatás miatt valószínű, hogy nem lesz már Alien film. Kár érte, de sebaj, majd elleszek valahogy és unalmas óráimban felidézem a régi emlékeket. Egyszer az InterSparban voltunk bevásárolni és a könyves részlegnél (csoda dolgok ezek) megláttam egy Aliens regényt, Eredendő bűn (jó film volt) címen. Olvasgatom a hátulját és nagyon megörültem, amikor is a „feltámad a halál közvetlen folytatása” szöveget megláttam. Ez kell nekem és előrehozott karácsonyi ajándék gyanánt megvettem magamnak. Először is pont azokkal a sorokkal indít a könyv, ahol a negyedik rész befejeződött. Ripley, egy android Call (Wiona Ryder), a tolószékes fazon Vriess (Dominique Pinon) és a morcos zsoldos Johner (Ron Perlman) sikeresen a Földre érkezik a Betty-n. Végre megszabadultak az idegentől és új életet kezdhetnének, de és itt a zseniális fordulat, köszönhetően a társaságnak (Weyland-Yutani) nem nyugszik addig, amíg be nem idomítattja a dögöket és nem lesz Alien hadsereg. A kis csapat célja tehát megváltozott, mostmár bolygóról bolygóra járva próbálják megmenteni az embereket, akiket a társaság arra szándékozik használni, hogy még több Alien legyen az universumban. Közben persze próbálják kideríteni, hogy mi is történt pontosan akkor, amikor a Nostromo kényszerleszállást hajtott végre egy vészjelzés miatt. Fény derül arra is, hogy ki volt az a nem emberi lény, akit láttak a pilóta fülkében és kik irányítják igazából a szállakat. Zseniális, ahogy az író egy teljesen korrekt történettel szolgál arról, hogy mi is történt még az első film idején. Abszolút logikus dolgokat ír le és ügyesen hagyott újabb kérdéseket a rajongóknak, mert a folytatás szinte adja magát. Nagyon jó irányba vitte el az író a történetet és nincs rókabőr szaga a könyvnek. Szimpatikus karakterekből is van bőven, tehát az olvasó szoríthat a kedvencének. Ezek kívül korrekt leírások az űrállomásokról, a telepről, ahol majd a gondok kezdődnek, a karakterekről – szinte a filmbéli szereplőket látja a szeme előtt az olvasó – és magáról az egész Alien világról. Szinte kötelező darab az elvakult Alien rajongóknak, hiszen film nem lesz, így ez kárpótolhat és segít megválaszolni a negyedik rész végén felmerült kérdéseket.
Ezek után szinte lázban égtem, hogy újra olvassak valamit ebből a világból. Szüleimnél találtam is rögtön egy trilógiát. Steve Perry és Stephani Perry féle alkotásokat. Idegenek a földön, Lidérces utazás, Ripley háborúja. Rögtön el is olvastam őket, szép egymásutánban, mint egy igazi rajongóhoz illik. A sztori a harmadik rész előtt kezdődik, csak tettek egy kis alternatív szálat is bele. Ripley ugyanis eltűnik és nem találják meg a harmadik filmben látott mentőhajóval, így nem hal meg, csak felszívódik. Jó lesz később előhúzni a karakterét, amit megjegyzek elég jól csináltak. Szóval Ripley nincs, de vannak idegenek, akiket ráeresztenek a Földre és mondanom se kell, hogy elszabadul a pokol. A szörnyeknek ideális hely, mert sok a gazdatest és így a szaporodásuknak semmi sem szabhat határt. Legalábbis úgy tűnik, de akad három hős, akiknek így az egész élete összekötődik az idegenekével, mint régen Ripley-nek. Egy lány Billie, egy kiöregedő félben lévő katona Wilks és egy android Bueller. Az első kötet az ő egyéni kis történetükről szól és arról, hogyan találkoznak. Mindeközben az Alienek iszonyú pusztítást végeznek és megölnek szinte mindenkit. A három hősnek is csak a menekülés marad és a remény, hogy a Föld megmenekül. A második részben a három túlélő története egész más irányba halad, mint azt ők szeretnék. Pár potyautasuk is akad, de ezt egy őrült tábornok tovább tudja fokozni, akinek ugyanis sikerült az idegeneket megszelídítenie és az újdonsült hadseregével akarja visszafoglalni a Földet. Halott ötlet, de az írók igyekeztek tartani a remek hangulatot és kétségek között hagyni az olvasót, így marad meglepetés a végére is. Megemlítem, hogy ebben a műben is zseniálisan írja le a szerző a karaktereket és magát az egész világot, a Földet, ahol már az idegnek uralkodnak, a tábornok kis bolygóját, ahol az őrült tervét készítni elő. Az igazi meglepetés viszont az, hogy a harmadik részben az eltűnt Ripley előkerül. Remekül használták ki az írók – ezt már közösen írta Steve és Stephani Perry – a félrerakott legenda feltámasztását. Ha lehet azt mondani, neki még őrültebb terve van, mint volt a tábornoknak, ugyanis az Alienek anya királynőjét felhasználva akarja visszafoglalni a Földet. Kirándulást teszünk majd az idegenek anyabolygójára, ami máris egy jó ötlet volt a szerzők részéről. Ezzel fokozzák az egekbe az olvasó izgalmát és azt kell mondanom, hogy sikerült. A második rész (eredeti film-könyv) elkeseredett csatája köszön vissza, csak itt a cél az, hogy elvigyék az Alienek királynőjét. Egy valami nem tetszett és az a vége volt. Bambán bámultam, hogy csak ennyi lenne? Mi lesz a hősökkel? Mintha kifogyott volna a tinta a tollból. Picit mérges is voltam, de be kellett látnom, hogy amit ki lehetett hozni a történetből, azt kihozták. Olyan nagy kérdőjelek se maradtak, de mégis örültem volna, ha egy kis jövőképet is írnak a végére (2 év múlva)
Mostanában, hála a vizsgaidőszaknak és egyéb elfoglaltságomnak, nem jutott időm tovább gyűjteni és olvasgatni az Alien könyveket, pedig van még pótolnivalóm. De a legújabb Aliens könyvre, a DNS-Háborúra sikerült szert tennem. Új sztori, új karakterek, de tuti, hogy később szakítok rá időt.
Kimaradt még az Aliens versus Predator széria, de erről majd egy külön bejegyzésben, mert a filmeket is megemlítem majd. Előre annyit, hogy nem vagyok nagy véleménnyel a filmekről.
