Nagyon súlyos ügybe keveredtem! Tönkre tettem egy nagyon drága gépet, s mivel nem tudok fizetni ezért elégtételt vesznek az életemen. Már két napja nem ettem, aludni se tudok, zenét hallgatni, játszani, olvasni, tanulni egyszerűen semmihez nincs már kedvem. Eddig nem hittem a mindenhatóban, de most úgy látszik megtaláltam a hitemet. Nem tudom, mire számítsak? Vajon lassú és fájdalmas lesz? Le fogja tépni rólam a húst és nevetni fognak a kínzásom alatt? Élvezni fogja? Nagyon magamba fordultam és már az élet apró örömei sem tudnak megvigasztalni. Utolsó napjaimban mi tévő legyen, mit csináljak? Van egy csodás kis kutyám, megszakad a szívem mi lesz vele, ha már én nem leszek. Édesanyám és a testvéreim nekik biztos nagyobb szenvedés lesz az elkövetkező idő, mint nekem. Megpróbálok erős maradni, de nem sikerül. Elvesztettem azt az életvidámságot, ami mindig ki mentett a nehéz helyzetekben.
Most ebben a végzetes időszakomban is a szerelmem nem mutatja semmi érdeklődését annak, hogy bármit is érezne irántam. Ez viszont kicsit vigasztal, mert kinek fogok hiányozni, ha már nem leszek? Senkinek. Ezt biztosan tudom. Neki főképpen nem.
Ha erre gondolok, megváltozik az egész észjárásom és nem bánom annyira, hogy itt ér véget. Azért ide írok, mert a Guru csapata mindig is olyan szívélyes volt.
Aki rám ismert az kérem, mondja meg neki, hogy én ÖRÖKRE VELE LESZEK!