Intronak

2003 év játékának folytatása megérkezett (már jó ideje ). Ezúttal nem a híres RPG készítő BioWaretől, hanem lényegében az ő munkáikból élő Obsidiantól. Eme gárda készítette szinte minden BioWare játék folytatását, és elég eredményesen. Természetesen nem érhettek a nyomukba, de nem kontárkottad, és nem vitték le a játék nevét.

3995 évvel a Birodalom felvirágzása előtt (azt nem mondanám, hogy az előző rész után 5 évvel, mert az nem lenne teljesen helytálló /erről majd később/). Hajónk, az Ebon Hawk (ismerős valakinek?!) épp egy meteormező közepén bukdácsol egy csata nyomait viselve (hajó fele hiányzik). Egy ismerős droidot (T3-M4) alakítva kell végigmennünk a tutorialon, amiben a hajót kell megjavítanunk, hogy eljussunk a Peragus nevezetű űrállomásra (bányatelepre). Ezt a tutorialt át is lépheti az aki játszott az előddel, mert annyira nem érdekes, és a hangulat ugyanaz, mint amit az állomáson fogunk érezni, üresség, ami elkísér a játék végéig.

Ha eljutunk az állomásra, ott egy bakta tankban ébredünk (na, ki tudja honnan származik a bakta?! ), egy érdekes női hangot hallva. Eme állomáson felszedünk pár csapat társat (itt szintén vannak csapattársak, miért ne lennének?!, mint az elődnél, de erről később), beletanulunk az irányításba, és egyre több kérdést tehetünk fel magunkban, melyre választ csak nagy türelemmel, és figyelemmel kapunk (ha kapunk). Az állomásról egyébként azt kell tudni, hogy mindenki halott (egy-két lényt kivéve, de számuk elenyésző), ám a droidok annál élénkebbek. Sok hologram megtekintése árán elénk tárul egy lázadás története (ami lényegében miattunk tört ki, mert megsejtették, hogy jedik lehetünk, ami nem teljesen igaz...), melyben van pár forulat (a történet egyik legnagyobb fordulata /és ez nem jó értelemben volt/), de mindent összevetve inkább ébredtünk volna fel a lázadás idején, mert így tényleg minden üres, és élettelen. Ha végig szenvedtük a Peragust, egy ismeretlen köztársasági hajó bukkan fel, fedélzetén természetesen halottakkal, és még több kérdéssel. Itt tűnik fel egyik főellenségünk Darth Sion, akit nem szeretünk. A türelmesek találnak egy holofelvételt Carthról, aki velünk kapcsolatban árul el infókat. Megtudjuk még, hogy erről a hajóról "menekített ki" Kreia mesterünk (kinevezte magát mesterünknek, sok választásunk nem volt - róla később). Ha ezzel is végeztünk, akkor végre nagy boldogan bepattanunk az Ebon Hawkba, lövöldözünk egy kicsit (itt csak ez az egyetlen hajóból lövöldözés, feltételezhetően azért, mert már az előző részben is elég unalmassá vált), és fellélegzünk, hogy kijutottunk a bezárt világból... Ez az eufória úgy 10 percig tart, amíg meg nem érkezünk következő helyszínünkre, az eredeti hajónk, eredeti célpontjára, a Telos névre hallgató haldokló planétára. Itt már szembesülünk a játék legkiemelkedőbb részével (akár az előző résszel szemben is), a jó-rossz közti gyökeres ellentéttel. Természetesen az előző részben is voltak Dark-Light side pontok, de itt még fontosabbak eme (egyébként könnyen szerezhető) pontok. Ha például csak gonoszak vagyunk, akkor már azok is maradunk, vagy ha váltani szeretnénk, annak súlyos ára van. A társaink elfordulnak tőlünk (hisz itt már hat rájuk auránk, sőt... - és pár társat oldalunktól /vagy akár nemünktől/ függően kapunk). Természetesen el nem mennek, és mellettünk harcolnak, de egyébként sem kidolgozott személyiségük, még irritálóbb lesz így, hogy nem is szólnak hozzánk.

Ha már a társainkál tartunk. Sajnos itt a fejlesztők kreatívak akartak lenni, de nem sikerült. Első társunk, egyben mesterünk Kreia, akiről nem tudjuk meg, hogy sith, vagy jedi (meg fogjuk...), ám általa egy bizonyos ponton, jedi mesterekké, vagy sith lordokká válhatunk (van még pár kaszt, de ezek a leg ismertebbek). Ehhez az is hozzájárul, hogy alapból jedi kasztunk van, és így egy magasabb kasztot kapunk ilyenkor. Következő társunk Atton, aki egy elég érdekes emberke (csaló, tolvaj, kártyás), érdekes múlttal, ám nem tud túllépni a sablonokon (bár a múltja tényleg csillagos ötös /őt és még néhány társunkat egyébként jedivé képezhetjük, oldaltól függően dark-light sideon /, de mivel ezt elég nehéz kihúzni belőle ezért kicsit fölösleges), akit egy Bao-dur nevezetű, minket a csatamezőről ismerő egyén. Lesz még sok társunk, köztük egy Visas nevezetű hölgyemény (SABLON - lényegében Darth Badon, akit társnak választhatunk), és Canderous is feltűnik (nem nehéz kitalálni ki lehet az ). Természetesen Star Wars révén a droidok maradtak (HK és a poénjai is, bár Canerous sztorijai megint jobbak, ahogy az első részben is jobban tetszettek Jolee történetei, mint HK "baromságai". Van még pár társunk, és van 4 személy, akik nemünktől, és oldalunktól függően csatlakoznak (darkon kapunk wookiet ). Ellenfeleink közt is van egy-két érdekes egyén, de van kidolgozatlan is. Darh Sion, és Traya eléggé kidolgozott, viszont Nihilus (Visas mestere) nagyon gyenge háttértörténettel bír. Összességében a karakterek jobbak lennének, mint az egyben, hisz nem annyira rossz alapok, de kidolgozatlanok. Ha még egy fél évet kapnak a fejlesztők...

Említettem, hogy Bao-dur a csatamezőről ismer minket. Mivel ennek a résznek szinte semmi köze az elődjéhez (csak pár homályos utalás, esetleg néhány konkrét tett, de inkább csak a jövőre vonatkozik /itt eléggé érezteti magát az, hogy terveztek egy 3. részt/), bár ahol csatlakozik, az nagyon jó (én szerettem nosztalgiázni a Korribanon). Itt tényleg egyénünkön, és annak múltján, illetve annak hatásán van a hangsúly. A múltban mi Revan mellett vonultunk a mandoloriai sergek ellen (meglátogatjuk a játék során a mandoloriak első elfoglalt bolygóját, és a helyet ahonnan támadtak, sőt a háború végét érő csata helyszínt is) a háborúba. A végső csata nagyon megváltoztatott minket, ezért átadtuk kardunkat a jedi tanácsnak, és vándorolni indultunk. A szotri lényegében a Teloson töltött utolsó eseményből bontakozik ki, miszerint fel kell keresnünk a megmaradt mestereket (azt teszünk velük amit akarunk /oldaltól függ/). Őket megtaláljuk pár régi ismerős, és néhány új bolygón. Újra ellátogatunk a Dantooinera, és a Korribanra (ne számítsunk jóra, hisz gondoljuk végig, mi volt ott az utolsó részben /mind2 helyszínen/), mint említettem meglátogatjuk a mandoloriai háború kitörésének helyszínét (ahol mandoloriakkal is találkozunk, akik nekem személy szerint szimpatikusabbak voltak, mint amilyennek elképzeltem őket, az alapján amit róluk hallottam)

A hangokra itt sem lehet panasz, bár lehetett volna itt is változatosabb, de ha csak Canderous monológjaira gondolok, már az is elég. Csodálatos.
A grafika javításán nem sokat vesződtek. Beraktak pár új effektet, pár szebb robbanást, és a lobogó köpenyek is elég kicsi újítások (bár tény, hogy hatásosak, nekem bejöttek). Tehát a grafika maradt...

Summázásul; a játék nem lett jobb mint elődje. Tény, hogy sok dologban jobb, de nem tudta megelőzni utódját. Természetesen vannak akik azt mondják, hogy jobb lett az elődnél, amit a hangulat javára írok (bár nekem nem jött be a "semmit nem tudok, törődjek bele" feeling, de renben), de ha részleteibe megyünk, akkor nem jobb mint elődje. Ami sajnálatos, hogy az egész játék ÜRES. És értem én ezt azon, hogy a karakterek kevésbé vannak kidolgozva, és a történeten is lehetett volna csiszolni. Sőt, én abban is biztos vagyok, hogy tudtak volna csiszolni rajta, ha nem akarják ilyen hamar kiadni (kiadatni). És értékelésem a következő:

Grafika: 7/10 szebb, de később is jött ki, ezért ez nem lehet előny elődjével szemben
Hangok: 9/10 tökéletes akár elődjénél (kedvencem a The Jedi című dal, mely a dantooinei újraépített akadémián szól )
Szavatosság: 9/10 hangulatban jobb elődjénél, de sztoriban és karakterekben nem, de ettől függetlenül sok lehetőség van a végigjátszására
Összesen: 9/10 ez inkább egy olyan 88-89%, míg elődjénél ez egy erős 90% volt (tudom nem szép ahhoz hasonlítani, de nem volt sok különbség a kettő megjelenése közt)