Hangulatkeltő post itt!


A Sands of Time széria után a Ubisoft be kellett, hogy lássa, a széria azon generációja felett eljárt az idő, ahogy először a 2D-s, majd az első 3D-s (bukás) felett is. Persze mikor megjelent, nagyon is újító volt, és gyönyörű. A DirectX 8-ból szinte mindent kihoztak akkoriban, és az egyik legszebb játék volt 2003-ban. Utána jöttek a folytatások, amikben már nem volt annyi újítás, de a történetet továbbvitték. A harmadik rész már erősen erőltetett volt, így tudták, hogy ideje váltani.
És mint a messiást jelentették be a teljesen következő generációs PoP-ot. Eleinte senki nem tudta mit várjanak tőle, hisz szinte minden új volt. A grafika, a herceg, a történet. Csak a cím, és a reflexekre alapozó játékmenet maradt, amibe belevittek pár változást a SoT trilógia óta.

Történetünk a sivatagban szenvedő herceget mutatja, aki Farah (mint később kiderült, kincseket hordó szamár) után kutat. Majd elkeveredik egy völgybe, ahol egy családi viszály közepébe keveredik. Ráadásul amekkora szerencséje van az új hercegnek egyből egy isten elszabadulásának szemtanúja lesz. Persze azt az ő lelkiismerete sem hagyhatja, hogy egy gonosz isten csak úgy kiszabaduljon, egy megtébolyult király miatt. Így fogja a hercegnőt, Elikát, és elkezdik megtisztítani a területet.
Ennyi az egész dióhéjban. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, de ha végiggondoljuk, a SoT se volt valami bonyolult az elején. Persze a történetből kiderül, hogy az elszabadult Ahriman egykor jó volt, és testvérével Ormazd-dal békében irányítottak. Egyszer aztán Ahriman gonosz terveket szőtt, aminek következtében az élet fájába zárattatott, és egy harcos népre bízta az őrzését. De mint láttuk, Ahriman elszabadult, és eme harcos törzs utolsó leányának oldalán kell helyreállítanunk, egy szebb napokat látott királyságot.

A harc folyamán területeket kell megtisztítani, amiket különböző sötét lények uralnak. Ahriman szolgálatába több ember is állt, kik hatalomra vágytak, és lelkükért cserébe hatalmat kaptak. Vannak egyszerű katonák, akiket könnyű legyőzni pár csapással, ám vannak hatalmas erőt birtokló lények, kik régen hatalmat vágytak, és azt Ahrimantól kapták meg. Ilyen ellenfelet négyet találunk. Akár boss-oknak is nevezhetjük, hisz mindegyik terület megtisztítása előtt meg kell velük küzdeni, ám a végső harcokat csak az adott területcsoport megtisztítása után tudjuk megvívni, a végső megtisztítás reményében. A négy ellenfél:

Warrior, ki fegyverünkre nem érzékeny, a területet kell kihasználni ellene. Ő maga is egyfajta félistennek mondható, egy nagy harcos volt, aki még nagyobbá akart válni. Vele vívjuk a legepikusabb csatát, és a harcos a legátgondoltabb ellenfelünk (történetileg is).

Concubine egy egyszerű ágyas, aki több akart lenni, így megtévesztésre alkalmas hatalmakat kapott. Általában "klónozza" magát, így mindig sokat kell utána futni, mire megtaláljuk. Az ő végső csatája is elég jó, bár egy hatalmas sablon. De ezt nem negatívumként mondom, mivel egyszerűen ha nem rakják bele, akkor egy hatalmas ziccert hagynak ki, ráadásul ezt is megbolondították egy kis logikával.

Alchemist, mint nevéből kiderül, ő a tudós alkat. Az ő területei a legkreatívabbak, és ezek igénylik a legtöbb logikát (a kirakósok itt találhatóak). Az ellene folyó harcok nem túl változatosak, hisz ha eljutunk hozzá, akkor már csak ütni kell. Persze eljutni hozzá elég sok időt fog igénybe venni, az ötletes rejtvényeknek köszönhetően, amik egy akció orientált egyént ugyan hamar megőrjítenek, de el kell ismerni, hogy nagyon jók, és okosan összerakottak.

Végül jöjjön a Hunter, akire már nem jutott sok kreativitás (vagy ha fordítva haladtak a megalkotásnál, akkor ő kapta a legkevesebb ötletet, egyébként az én felsorolásomnak fordított sorrendjében érdemes őket felkeresni, mivel a Warrior lezáró csatája elég epikus a végső harc megkezdéséhez, vagyis jó alaphangulatot ad) nem jutott. Egyszerű vadász, aki szeret velünk játszani. Csapdát is állít nekünk, de őt inkább a harcra teremtették. Ennek köszönhetően nem fogjuk a csatákat vele szeretni, főleg mikor trutyit köp az arcunkba, és így a monitoron se látunk semmit.

Ahogy tisztítjuk a területeket, úgy tudunk meg a történetből is egyre többet, ehhez persze néha nem árt beszélni Elikával, aki sokat mesél az épp aktuális terület múltjáról, és saját élményeiről onnan. Érdekes történetek. Ezen felül még új képességek (kicsit lentebb) vásárlásakor is be-be ugrik néhány történeti elem, amiről szintén kérdezhetjük társunkat.
De annyit beszéltem már Elikáról úgy, hogy nem is mondtam nektek róla semmi konkrétumot, hogy itt az ideje. Ugyan az ő megjelenését, mint új ötletnek, és forradalminak akarták beállítani, de aki emlékszik Farah-ra az első részből, annak nem lesz új a feltűnése. Ugyan utóbbi kevesebbet segít, és néhol csak púp volt a hátunkon, de azért az akkor Herceg és a Farah közti beszélgetések viccesek voltak, amiket itt is megélhetünk (ráadásul feloldhatóak a SoT skinek, így még kinézetre is ugyanazt kaphatjuk). Aki nem játszott az első résszel, az persze most nézhet, hogy most mégis ki az a Farah?! Ő volt az a hercegnő (azért a Ubinál se mennek túl messzire az ötletekért) akibe az aktuális herceg (akiről tényleg tudtuk, hogy herceg, míg a mostaniról valószínűleg a folytatásban konkretizálódik) bele volt zúgva enyhén. A helyzet persze most is ez, de ahogy akkor, így most sincs idő ezt megbeszélni, így egyszerű piszkálódásokként jön ez elő. Én aki imádtam a SoT-ot (a WW és a TT sajnos kimaradt nekem), örömmel láttam ezt viszont.
Szóval, ahogy anno Farah, úgy Elika is a segítségünkre szolgál. Ám jelenleg nem egy íjjal, hanem varázslataival. Ugyanis Ormazd segíti hölgy társunkat, és különleges erőkkel ajándékozta meg. Ezeket az erőket az élet fájának temploma előtt oldhatjuk fel. Persze vannak "alap képességei" is, mint amikor szinte lebegéssel jut el egyik pontból a másikba (akár azt is mondhatnánk, hogy fénnyé változik). Ez persze a hercegnek is segít, ugyanis nincs már dupla ugrás a levegőben, hisz az irreális, így ha mégegyszer megnyomjuk az ugrást a levegőben, akkor Elika fölénk varázsolja magát, és lendít rajtunk egyet. Ez hihetetlenül megdobja a játék élményét, és tényleg érezzük, hogy a herceg összedolgozik Elikával. Ráadásul ez egy elég hétköznapi jelenet a játékban. Ezen felül kis interakciók mindig létrejönnek a játékon belül. Nem egyszer kapja el a herceg Elikát, egy egy nagyobb ugrás végén (fordítva is igaz, de ezt majd később), vagy szűkebb helyeken a helycsere is nagyon szépen meg van oldva (a legemlékezetesebb számomra, egy már megtisztított területen egy deszkán való helycsere, ahol egymás kezét megfogva pörögtek, és közben Elika kacagott; valahogy nagyon szép jelenet volt, pedig ez csak egy pár másodperces jelenet volt)..
Említettem a feloldható tulajdonságait Elikának. Ezek különféle "tányérok" használatára jogosítanak fel. Ezek egyes területek megközelítéséhez szükségesek. A tányérok úgy működnek, hogy rájuk állunk a herceggel, hívjuk Elikát, és ő beindít egy varázslatot. Ezekből is négy van, egy terület eléréséhez kettő meghatározott képességnek kell lenni a birtokunkban. Elnevezésük a jellegükről is tanúskodik, így Ormazd Szárnyaival repülni fogunk (ahol mi is irányítunk, így figyelni kell, hogy ne menjünk neki semminek), Ormazd Lépésével futni fogunk a falakon, ahol szintén mi irányítunk, míg Ormazd Kezével és Lehelletével csak sodródunk, két különböző animációval (utóbbi kettő volt a legjobb, mivel ezek nem voltak annyira pörgősek, vagy nehezek, ha így tetszik). Ezeket ráadásul mindhez külön tartozóan egy-egy gyönyörű gyakorlópályán fogjuk megismerni, amik tényleg elnyerik az ember tetszését (ok, a Wings of Ormazdnál epilepsziások kérjenek meg valakit, hogy csinálják meg, mivel hihetetlen rossz, nem csak a gyakorlásnál, de mivel az egy stilizált pálya, ezért ott akárkit elkaphat a hányinger).

Ám mégis, ami miatt Elika újítás a játékban, az egyben a legtöbb játékos nemtetszését is ingerelte. Ugyanis a Ubisoft egy hatalmas "szentségtörést" követett el sokak szerint. Én nem mondanám ezt, hiszen ez egyfajta nyitás a casualok és bénább (utóbbi részét képviselem a játékosoknak, lehet ezért nem zavar) játékosok irányába. Ugyanis amit elkövettek az az, hogy nem halhatunk meg a játékban. Egyszerűen képtelenek leszünk elhalálozni. Ha leesünk egy szikláról Elika visszarángat a legközelebbi biztonságos helyszínre. Ha beleesünk a trutyiba, ugyanez. Harcnál, ha lemegy az életünk, társunk kirángat az ellenfél elől, és büntetésként visszatöltődik egy kevés életereje. Így van ára annak, ha "meghalnánk", de mégse tesszük. Ettől ugyan egyszerűbbnek hat a játék, de higgyétek el, hogy nem az. Ugyan az ugrálás, és ide-oda mászás valahogy egyszerű, de ez nem ennek köszönhető, mivel általában az összerakott akadályokat egyben kell ilyenkor elölről kezdeni, de ennek javát csak a sietség miatt rontjuk el, és nem a nehézségük miatt.

A reformálás része lett a harc is. Az új koncepció az, hogy több a mászkálás, az ugrálás, mint a harc. Ezt be is váltották, pályánként maximum 3-5 ellenféllel találkozhatunk. Ám az ellenük folyó harc, még nem volt ilyen élvezetes. Az új harcrendszer a maga nemében tökéletes. Nem túl pörgős, de látványos és összetett eléggé. A koncepció az, hogy szinte mindent mindennel kombinálhatunk. Egy sima csapás után használhatjuk kesztyűnket (ez egy sokat használt tárgy, aminek jelenlétét megháláljuk minden falon lecsúszáskor, vagy fogódzkodókon, nagy újítás akart lenni, de eltűnik a sok kicsi közt, ettől még ennyi említést érdemelt), aminek külön gombja van, akkor felhajítja az ellenfelet, ha utánaugrunk, és csapunk egyet, akkor azt is megtehetjük. De megvárhatjuk, míg leesik, vagy akár Elikát is megkérhetjük (külön gomb lenyomásával), hogy ő csapjon rá egyet. Ez egy eléggé összetett, de mégsem bonyolult rendszer, aminek megértéséhez kipróbálás szükséges. Lényeg a lényeg, hogy gyönyörű, és látványos a harc ezzel, persze aki SoT trilógiás mélységekre vágyik, az csalódni fog, legalábbis nem olyan pörgős a dolog.

Amiben PoP még nem bukott el, az a grafika (jó, az első 3D-s nem szerepelt túl jól, bár ha belegondolunk, nem a grafika miatt). Mikor ezt bejelentették, mindenki csak nézett. Egy szó szerint mesés, rajzfilmes látványvilágú program, amit az Assassin's Creed motorja hajt meg. Ahogy utóbb említett programban, a motor itt is kiváló. egyszerűen gyönyörű a játék. Aki kezdetben kételkedett (és ide tartoztam én is), az futás közben el fog ájulni. Egyszerűen a karakterek kidolgozottsága bámulatos (a mimikájukról nem is beszélve), a környezet is gyönyörű. Itt-ott vannak bugok, de melyik játékban nincsenek? A fekete trutyi hihetetlen jól néz ki (a játék végén, mint a háborgó tenger), de ezt az egész játékról el lehet mondani, és ódákat lehetne róla zengeni. Nem teszem többet, nézzétek a képeket, és az elöl linkelt (előző) postomat.

Általában a szép játékok a hangokon tudnak nagyot bukni, hisz ha előbbibe nem lehet belekötni, akkor az ember a kiegészítést figyeli, ami a hangok összességében materializálódhat, hisz az egyik legfontosabb szórakoztatási elem a hang (ami játékoknál csak a grafika után következik, általában). Ám a játékot gyűlölők elkeserítésére, sajnos megint csak azt tudom mondani, hogy a játék itt is jól szerepel. A szinkron illik mindenkihez (bár Elika néhol gyenge teljesítményt nyújt), és elég jól szerepelnek a színészek, és a narrátor is. Zenei téren pedig a játék megint csak a zsenialitást súrolja. Ha hallgattátok a beillesztett számokat a hírben, akkor érthetitek, hogy miről beszélek. Hozza a keleti hangulatot, és dallamokat, hatalmas hangulati faktorral. Ezeket még játékon kívül is kellemes hallgatni.

Mit lehetne zárásként írni? Elmondtam minden dicséretet a játékra, amit tudtam. Kevés negatívuma van, legfeljebb annyi, hogy nem elég "hardcore", de aki szórakozni akar, az nem ezt fogja nézni. Hihetetlen grafika, zenék, és hamisítatlan (hamisíthatatlan) PoP hangulat. Aki kicsit is rajong a platfomerekért, a kevésbé véres játékokért, vagy a szép történetekért, annak ez egy kötelező vétel. A polcon is jól fog mutatni, hisz az egész egy kicsit mesésebb, egy kicsit más mint a többi játék, de mégis, jobb is mint a többi.

Grafika: 9/10 csodálatos mesés hangulat
Hangok: 9/10 gyönyörű zene, és kellemes szinkron
Hangulat: 9/10 a PoP alapból mesés története, csodás design mellett...
Szavatosság: 8/10 a vége csalódás lehet annyira, hogy ne kezdjük elölről, de ettől függetlenül, elég hosszú így is

Összesen: 9/10 hadd idézzek a Warriortól: "Your fight is meaningless. Man cannot fight a god"... de azért szálljatok be a harcba, megéri