Az ember nehezen áll neki, egy ilyen tesztnek, hiszen gyakorlatilag milliók kedvencéről van szó, ráadásul a milliók alapvető tulajdonsága, hogy nincs köztük egyetértés, folyamatosan villog a "We are building a consensus" felirat a nép fölött, és nincs döntés, mitől jó a játék. Az előző Mass Effect tesztje a 100. postom volt, ez csupán 68 posttal ezelőtt volt, ám a 200. postig nem akarok várni, hogy megosszam az élményeim, és véleményem. Aki lemaradt volna, az nézze meg a Mass Effect 2 ráhangolást, sokkal több képet lehet ott látni.

Kezdjük az elején. Megveszed a Collector's Edition-t, hisz ugyanolyan áron árulják mint az alap játékot, és sokkal jobb a doboz, meg a tartalma. Feltéped a csomagolást, és egy egyszerű papírdobozba kettő különálló tok van belerakva. Az egyik papír, széthajtogatható, találsz benne egy kártyát, amivel aktiválhatod a Cerberus Network-öt, így az ingyenes DLC-ket instant megkapod, ráadásul ingame egy folyamatos hírforrásod van, ami minden nap másfajta üzenettel vár a Mass Effect univerzumáról (Például tudtátok, hogy az asari és volus kezdi átvenni a Valentin nap hagyományát?! Előbbi az érzés, utóbbi az üzleti lehetőségek miatt). Az aktiválás után a kártya mehet a többi iratod mellé, mert baromi jól mutat a személyi mellett, még ha haszontalan is. Tovább túrva egy kis képregényt találsz, ami érdekes, és jó, de az emberek nagy része nem fogja megvenni a többi részt, mert annyira nem köt le, ráadásul a játékban el is lesz spoilerezve a vége. És a következő dolog, ami a kezedbe akad eme papírtok tartalmából, az egy keménykötésű art book. Igényes és érdekes képek, még érdekesebb kommentekkel a karakterekről (érdemes a játék után megnézni komolyabban, mert tartalmaz néhány spoilert ez is), ráadásul már itt látni Hammerhead-et.

Ahogy visszahajtogattad a papírtokot, egy hideg, fémes tokról ijeszt meg egy Collector, vagy Shepard a morcos tekintetével. Nagyon szép, és igényes ez a doboz, csak baromi könnyen rajtamaradnak az ujjlenyomatok, szóval csak óvatosan. Benne rejlik a két DVD-s játék, amit egyből elkezdesz telepíteni. Legalábbis kezdenél telepíteni. De az első dolog ami szembetűnik, hogy az automata nyelvfelismerés rájött, hogy a te Vistád bizony lengyel, szóval neked az a nyelv kell. Sebaj, egyből vissza az angolra (hisz a magyar fordítás nem olyan igényes, mint az elődnél, gyakorlatilag az előző rész fordításait figyelembe se vették, így sok az eltérés). Vagy nem. A doboz nem tartalmaz angol verziót, még ha egy darab magyar szó sincs sehova nyomtatva, te nem fogsz angolul játszani. Az alternatíva az a telepítés után jön, vagyis kicseréled a megfelelő fájlokat. Nekem egy órámba telt a megoldása a dolognak, szóval köszönjétek meg ezt a fájlösszeállítást sleazy-nek. Így nyugodtan telepíthetsz, és a csík ahogy halad, te látod hogy van még egy DVD ami tartalmaz pár interview-t és trailer-t. Egyik sem túl exkluzív, és nem is sok, szóval itt egy kicsit erőltethették volna magukat (interview téren, természetesen) a kiadónál. Megtalálod még a két extra tartalmat, ami exkluzív a Collector's Editon-höz jár. Egy Collector páncél és fegyver. Előbbi rontja az élményt, utóbbi meg csak katonáknak elérhető a játék elején, amikor meg megnyílik ez a hely a többi kasztnak, már lesz ennél jobb fegyver is. Miután ezeket aktiváltad, belépsz a játékba, már ráhangolva, hisz a launcher szinte ugyanaz mint az elődnél, és a Cerberus Network villogására felrakod a DLC-ket, amik kijöttek. Majd indítasz egy új játékot, egy korábbi mentésből a legjobb, és beleveted magad a kalandokba...

Így indít az ember a játékkal, és most jön a csalódás, legalábbis itt ért engem a csalódás. Ez nem az a játék, amire én számítottam. Miután túl vagyunk az intro küldetésen, egy más játék fogad. Az ember az első küldetéseket azért nem tudja teljesen élvezni, mert túl sokat tud róluk de nem eleget. Én is így voltam; tudtam a történetet, de nem ismertem a játékelemeket, így egy más prezentálásra számítottam, más játékmenettel. Amikor kiderült, hogy nem azt kapom, amit vártam, nagyot csalódtam, beleélni nem tudtam magam teljesen a történetbe, mert vagy az zavart, hogy tudom mi fog történni vagy az, hogy nem ment jól az irányítás. Persze ez a sokk, ami annyira nem drasztikus, mint amennyire hangzik, elmúlik az intro küldetések végével, ahol már teljes kontrollt kapunk, és egy igen emlékezetes jelenettel elszabadulunk.

Ám ez a nagy szabadság elsőre visszaüt. Az ember hova megy elsőre?! Valószínűleg egy ismerős helyre. Két verzió van: aki olvasta az Ascension-t, és nem kíváncsi, hogy működik a relay rendszer, az egyből megy az Omegára; a másik lehetőség a kalandvágyóbb, vagy az Ascension mentes embereket érintik, akik egyből mennek szétnézni a galaxisban, és feltehetően a Citadelt látogatják meg. Én inkább választottam a Citadelt, ami nem volt túl bölcs dolog, hisz itt is mást kapunk, mint várunk. A régi helyszínekre nem mehetünk, és nagyon kis részt járhatunk be, még ha az tele is van pakolva minden jóval (így is el lehet tölteni egy-két órát itt).
A fő küldetésünk viszont egy csapat toborzása. Itt vannak a rejtélyes Collectorok, akik egyértelműen gonoszaknak tűnnek, így nekünk a feladatunk az ő likvidálásuk lesz. De kik is lehetnek csapatunk tagjai?! Íme a válasz. Annyit elöljáróban elmondanék, hogy ezek a társak sokkal szerethetőbbek, mint a régiek. Persze kidolgozottság ide, vagy oda ők sem tökéletesek, ráadásul a küldetésből fakadóan mind igen hasonló sablonra épülnek. Szinte mind tökéletes, sok annak is lett tervezve. Belül egyik sem az, erre rájön mindenki, de az alap felállás nagyon unalmasnak hangzik.

Jacob
Az első akivel találkozunk (avagy kommunikálunk), ám ezt sokszor nem fogjuk tenni. Unalmas karakter, sablonos háttérrel, bár annak érdekes vége lesz.

Miranda
A tökéletesre tervezett nő. Ugyan be nem vallaná, de zavarja tökéletessége, vagy annak tudata, bár próbálja a legjobbat kihozni belőle, és ezért is van ott, tart ott, és lesz ott, ahol.

Archangel
Az Omegán rejtőző rejtélyes személynek sikerült a három legnagyobb zsoldoscsoportot magára haragítania, így egyedülálló módon összefog az Eclipse, Blue Suns, és Blood Pack, hogy megállítsák. Ráadásul még toboroznak is, így az utunk felé, egyszerű...

The Veteran
Az első DLC-s karakter (még jön a Master Thief), aki sajnos nem lett jól kidolgozva. Van egy nagyon jó története, és mellékküldetése, viszont nem lehet vele rendesen beszélgetni a hajón. Ettől függetlenül nagyon erős, és tapasztalt katona, szóval kell a csapatba.

The Professor
A salarian zsenire szükségünk lesz, hiszen ő nyitja meg a kaput a tudomány felé. Nála lehet, vagy általa, kifejleszteni a különböző fegyverjavításokat, újításokat.

The Justicar
Az asari nép egyik legősibb, már már legendás munkáját bíró személy képességeire egyértelműen szükség van. Az asari kultúrában egy justicar olyan szerepet tölt be, mint a galaxisban egy spectre. De ahhoz hogy valaki justicar legyen, több kell mint jó képességek, esetünkben egy hajdan tisztelt, mára félt mitikus lény üldözése, az Ardat-Yakshi, is közrejátszik.

The Assassin
Egy drell. A hanar kimentette őket bolygójukról, és sajátjukon adott helyet nekik. A drell ezért nagyon hálás, még ha komoly mellékhatásai is vannak ennek a tettnek, hisz Kahje levegője párás, az eső folyamatosan esik, nem úgy mint Rakhana köves sivatagai. A hanar a mi választottunkat gyerekkora óta képezte a gyilkolásra. Egy precíz, kimért társat kapunk személyében, akivel érdekes beszélgetéseket folytathatunk, még ha a drellek tökéletes memóriája kicsit erőltetett effekttel kerül előtérbe.

The Convict
Egy igen zavart, ám hihetetlen erős biotikus képességekkel rendelkező hölgyemény, aki ott zavarja a rendet, ahol lehet, mi meg vagy épp élvezzük ezt, vagy próbáljuk lenyugtatni. A csapatba való szükségessége megkérdőjelezett, de nem ő az egyetlen kirívó egyén.

The Warlord
Egy igazi krogan, aki a genophage megállítását nem látja, mint opció, így elkezdett kroganokat szaporítani, ráadásul nagyon úgy tűnik, elkészült a tökéletes krogan.

Tali
Hamar találkozunk vele, és rájövünk, ő már egy új személy, felnőtt. Képességei elengedhetetlenek lesznek, és egy régi ismerős jelenléte is jóleső érzést kelt karakterünkben. Ő a legjobb példája annak, hogy vannak ellentétek a csapaton belül is, még ha különféle jelenetekkel ritkán találkozunk.

1183
Az én személyes kedvencem az 1183 program. Egy teljesen új fényt, és perspektívát hoznak az egész galaxis történelmére, nem csak az első rész eseményeit helyezik új megvilágításba, de évszázados kérdésekre is válaszokat adnak.

Most hogy túl vagyunk az alapvető bemutatkozáson, nézzük meg mi változott, és mi nem. A játék ugyanazzal a beszélgetési rendszerrel operál, mint az előd, ám kicsit tovább lett fejlesztve. Képbe jöttek a gyors akciók, amiket egy egy megjelenő szimbólum jelöl. Ezekkel félbeszakíthatunk vagy megtehetünk dolgokat, attól függően milyen beállítottságúak vagyunk. És ha már beállítottság, akkor azt elmondanám, hogy csak úgy lehet a játékban elérni a maximális paragon, vagy renegade szintet, ha mentésből játszunk. A mentés egyébként is sok bónuszt ad, mind pénzben, mind szintben, legfőképp pedig élményben. Rengeteg visszatérő egyénnel fogunk találkozni, így szinte ez kötelező. Arról nem is beszélve, hogy a maximális szint is csak mentésből, vagy a 2. rész egyszeri végigjátszása után érhető el.

És kérdi az ember, mi a maximális szint?! Kérem szépen, az a level 30(!). Bizony, ez a része a játéknak nagyon meg lett csonkítva, és ez a csalódás teljes forrása. Most az akción van a hangsúly (azért azzal még ma sem barátkoztam meg, hogy a fegyverek váltására több gomb van, mint bármi másra, míg a használ/sprint/fedezék gombokat ráerőltették egy gombra, ami nem kevés baj forrása). Hihetetlen látványos, és pörgős akcióban vehetünk részt, köszönhetően annak, hogy most már a fegyvereket ugyanúgy használhatja bárki. Legalábbis az alapvetőbbeket, ami kimerül a pisztolyban, nehézfegyverben, és géppisztolyban. Ráadásul most már töltény is van, legalábbis valami afféle megoldás. A magyarázat az, hogy sokkal jobb, ha a hő a fegyverben nem tárolódik, hanem külön rekeszek vannak erre, így nem kell megvárni, míg lehűl a fegyver. Persze ez akkor rossz, ha kifogyunk a rekeszekből, viszont erre lehetett volna a régi módszert alkalmazni, ami túlmelegedéssel jár (lehetett volna egyensúlyozni úgy, hogy használhassuk töltény nélkül is a fegyvert, de legyen pontja a hőtároló rekeszeknek). Később elérhető lesz egy választás, ahol megtanulhatunk még egyet kezelni, vagy katonáknál egy új szintet szerezni. Ráadásul a töltények erősítése különféle trükkökkel, mint a fagyasztás, vagy égetés is képesség szintjére süllyedt.
Ez a fegyverhasználati megoldás viszont könyörög egy saját, kialakítható kasztért. Egyszerűen nincs megfelelő választás. A biotikus képességek nagy része még mindig használhatatlan, a technikusi képességek szintén így vannak. Persze egyszer majd választhatunk egy plusz képességet, és még lehetőségünk is van elosztani újra a pontjainkat, de ez édeskevés.
Ráadásul most ha már használtunk egy erőt, akkor egy ideig semmi mást nem használhatunk, ami még biotikánál megérthető, de ha csak sima technikusi képességet lövünk el, az miért akadályoz egy warp ellövésében?!
Ezektől eltekintve az új rendszer jó, viszont az RPG-től ennél messzebb már csak ennek kivételével lehetne kerülni. A következő részre követelünk használhatóbb képességeket, átgondolt rendszert, és sokkal többet mindenből, mert ez édeskevés ezen a téren.

Ugyan képességként nem, de technikával erősíthetjük a fegyverünket. Amint felvettük a tudós csapattagot a megújult Normandy-ra (ami szép, bár túlzottan csicsás), egyből fejleszthetjük a különböző dolgokat. A hajót is, ami a legutolsó küldetésben fog minket segíteni. Itt oszthatjuk el újra a pontjainkat, tanulhatunk új dolgokat, és vehetjük meg a fegyverek fejlesztéseit. Ezekhez viszont most nem credit kell. Mostantól bányászni fogunk, ami szintén új dolog. Ezúttal a Normandy-val odarepülünk ahova kell (most már mi irányítjuk az űrben, bár nem nagy dolog), és egy scannerrel szépen végigmegyünk a bolygó felületén. Ez baromi unalmas művelet, még fejlesztésekkel is, de csak így kapjuk meg a nem megjelenő mellékküldetéseket.

Mégis mi új a Normandy-n? Gyakorlatilag minden. Kétszer nagyobb, kétszer elegánsabb, és kecsesebb is. Itt láthatjuk először meg, hogy milyen az új töltési rendszer. Ugyanis most már nincsenek liftezések, és ez alatti töltések. Mármint vannak, csak ezeket animációk mutatják, amik ugyanúgy unalmassá tudnak válni, ráadásul a karakterek így még kevesebbet kommunikálnak egymással.

Elnézést, nem igazán fogalmaztam jól. Most már nincsenek mellékküldetések. Minden küldetés hihetetlen jól ki van dolgozva, de alapvetően nincs is fő szál, szóval minden valahogy kapcsolódik. És a missziók most nagyon szépen ki is vannak dolgozva, és össze vannak kötve. Lesz ahol csak szimplán meg kell menteni egy bolygót egy becsapódó meteortól, de van ahol elhagyatott űrállomásokon és roncsok közötti kutatással derítjük fel meghibásodott mechek származási helyét. Ugyan valamivel kevesebbet kapunk ezekből, de az összetettségük, és kidolgozottságuk kárpótol minket. Végre sikerült összehozni, hogy mellékküldetések is emlékezetessé váljanak.
Hasonlóan kidolgozottak a társakhoz tartozó küldetések, amik fontossággal is bírnak. Ezen lojalitásküldetések szintén befolyásolják a végjátékot, és bónuszokkal is járnak. A csapattag megtanul egy új képességet, amit mi is megtanulhatunk (a leghasznosabb Samara Reave képessége, de nem szabad az ő missziójába belerohanni, várjatok addig, míg meg nem lesz a maximum renegade vagy paragon pont, mert egy fontos döntést is meg kell hoznotok ilyenkor).

Ami talán negatívum ezen a téren, az a főküldetések hiánya. El vagyunk eresztve a céllal, hogy gyűjtsük össze a csapatot, járjuk be Illium-ot, Tuchanka-t, eljutunk a Migrant Fleet-re, néha események történnek, amiket nem tudunk kikerülni, bár engem néhol zavartak ezek, de komolyabb összefüggés nincs. Kivéve persze az utolsó küldetést, ami az egyik legepikusabb végjáték amit valaha láttam, még ha volt is egy nevetséges bossfight a végén, amit kihagyhattak volna.

Amit még remélhetünk ezen a téren, hogy jönnek a normális DLC-k, és kibővül a végrehajtandó feladatok listája. Zaeed már hozott pár küldetést (legalábbis szerintem pár mellékküldetés is volt a csomagban), meglátogathatjuk a régi Normandy-t, és már be van jelentve a Firewalker DLC, ami a Mako repülő utódját takarja, 5 küldetéssel, ami kevésnek hangzik, de én azt mondom, hogy ez alsó hangon 2 óra lesz. Ráadásul ne feledkezzünk meg Kasumiról sem, aki szintén hozni fogja a maga lojalitás küldetését.

Ami mégis hihetővé és nagyszerűvé teszi a játékot, az a grafika. Sokat mondják, hogy a grafika nem számít, de igenis számít! Emlékszik bárki is olyan játékra, ami azért lett legendás, és nem népszerű, mert csúnya volt, de jó tartalommal?! Ilyen játék nem sok van, a maradandó játékok, korukhoz megfelelő grafikát kapnak. Anno a Mass Effect bizonyított, de valahogy az univerzum nem volt elég hihető. Ezt mindenki betudta a mellékküldetések egyszerűségének. Most viszont minden változott. Az egész megvalósítás olyan, mintha valós lenne (persze van néhány kirívó példa ellene), az egész hihető. A gesztusok, és animációk nagyon szépen beleillenek a játékba, a részletességről nem is beszélve. A szemcsésség effektből visszafogtak, így csak a jótékony hatását érezni. Ehhez egy viszonylag kis gépigény társul, így sokan tudnak még játszani.

A filmes hatás eléréséhez azonban filmes hangok is kellenek. Az alapvető hangok, a fegyverropogás most sokkal, de sokkal jobb lett. A fegyverek nem csak máshogy néznek ki, de máshogy is szólnak. A szinkron zseniális, nem kis nevek adták a nevüket, de akiket nem is ismerünk, azok is bőven fölülmúlják az elvárt szintet. Amit itt kiemelnék mint negatívum, hogy hiába hallgatóztam, egyszer nem hallottam, a kedvenc "Beg 'em 'n' tag 'em"-et.
Jack Wall ezúttal egyedül komponálta a műveket, legalábbis Sam Haulick neve nem tűnt föl sehol, de hiányozni nem hiányzott. Ugyanúgy elvarázsol a zene, ahogy az első részben. A galaxistérképhez azért elfért volna egy új téma, de az egész gyönyörű, és erősen pályázhat az év OST-je díjra.

Zárásként mit mondhatnék?! Ugyan rövidebb mint elődje, csupán 40 órás, de így is kötelező vele játszani. Egy Star Trek és Star Wars alapú univerzum, mely meghatározó a mostani iparra. Aki nem próbálja, az nem tudja miből marad ki. Persze az első rész is kötelező vétel volt, és még most is az, ám két különböző játékról beszélhetünk. A BioWare nem félt a drasztikus változtatásoktól, amik többnyire bejöttek, az előző résztől elvonatkoztatva pedig csak szimplán bejöttek (ám nem szabad nem figyelembe venni egy ilyen elődöt, így néhány pontja a játéknak inkább elkeserítő). Ha csak egy játékot venne valaki idén, annak én ezt ajánlanám egyelőre. Nem hiszem, hogy bármi le tudná tolni erről a helyéről.
A folytatásig nehezen bírja ki az ember, és ha ott visszahoznak pár elemet, és nem butítanak itt tovább, akkor 2012-ben a Reaper-ök nem hozzák el a világvégét.

Grafika: 9/10 az Unreal Engine teljes(?) kihasználása hihetetlen filmes élményt nyújt
Hangok: 9/10 Tricia Helfer, Yvonne Strahovski, Carrie-Anne Moss, Martin Sheen, Mark Meer, Seth Green, Keith David, Michael Dorn és Jack Wall zenéje
Hangulat: 9/10 új, sötét hangulat, de nincs kontraszt, és a Presidium bejárhatatlansága csak ezt erősíti
Szavatosság: 9/10 rövidebb mint az előző rész, de még így is vígan megéri a pénzét

Összesen: 9/10 tudván, hogy az előd megkapta a 10-est ez reális pontszám; a változtatások miatt nem egyenesági folytatás, de negatívum nem sok van