Magánéleti post viszonylag ritkán érkezik tőlem, aminek elsősorban az az oka, hogy minden apróbb hülyeséget nem szívesen kötök a nagyérdemű orrára. Emiatt azonban sajnos hajlamos vagyok túl sokat hallgatni, hogy a végén már a nagy dolgokat se említsem meg -- nos, eljött az ideje, hogy több közelmúltbeli eseményt is kitárgyaljak, mert bizony történt velem egy s más az utóbbi nyolc hétben.



Az első és legfontosabb: öt és fél év után megkértem kedvesem, Évi kezét, aki igent mondott, így most már hivatalosan is jegyespár vagyunk (a fenti kép múlthéten készült egy balatoni nyaralás alkalmával). Hogy eztán mi lesz, csak rajtunk és az élet lehetőségein áll, mindenesetre az esküvővel még várunk, mert még nagyon sok teendő akad, na meg egy lagzi sem olcsó mulatság, bár nem kívánjuk majd a fél világot meghívni.

Ez még május elején történt, azóta pedig befejeztem az egyetemet is, méghozzá ma -- bizony, most már szociológus-programozó vagyok, aki videojátékokkal foglalkozik. Jó kis mix, nemde? Sebaj, úgy szép az élet, hogyha zajlik, na meg amúgy sem szerettem beskatulyázni magam, annak sosincs jó vége.

Végül pedig, ámbár nem utolsó sorban 20 éves lett a PC Guru, én pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ott lehettem egy jubileumi szám elkészültekor. Őszinte leszek: amikor három évvel ezelőtt Miguellel egy McDonald's-ban megbeszéltük, hogy akkor én most írhatok ezt-azt, nem hittem, hogy eljön ez a nap, illetve hogy én akkor még itt rontom a levegőt. Pedig de, azóta is szíves örömest idegesítem a többieket és csesztetem Chris gépét, aki lassan már többet ül mellette, mint előtte.

Szóval ez van, minden megváltozott és semmi sem. De tudjátok mit? Pont jó ez így, kell egy kis hullámzó állandóság...