A Kaliforgiáról írni nem könnyű, mert egyszerűen látni kell.

Az alapszitu valami olyasmi, hogy van egy zakkant író, Hank, aki évek óta nem írt egy sort se. Legutóbbi könyve, a God hates us all hatalmas siker volt, emiatt is költözött a nőjével és a lányával LA-be, mert itt jobban mehet a szekér, mint New Yorkban. A hullámok viszont összecsaptak Hank felett, aki most szexszel, piával és anyaggal próbálja túltenni magát rajta, hogy nem több egy kiégett hulladékégőnél.

Ez az első évad első részének revelációja, s innentől kezdve nem is látunk mást, mint a fent vázolt helyzet csűrését és csavarását, méghozzá olyan sziporkázó megoldásokkal, hogy könny csordul a szemünkbe. Nem csak az örömtől, de a röhögéstől is, ugyanis a sorozat műfaja dramedy, azaz olyan dráma, amit komikus (esetünkben leginkább sitcomos) elemek vegyítenek és tesznek viccessé. A Kaliforgia humora persze nem nyers poénkodás, hanem maró cinizmus a világ felé. Hank egy roncs, ez nem kétség, mégis szimpatikus, mert nem állítja be magát másnak, mint ami. Ettől tudjuk szeretni és ettől értjük meg, még ha valójában nem is mennénk olyan messzire, mint ő.

A széria első két évada volt a legdurvább: cicik, popsik, szex, drog és rock and roll. A harmadik évadban visszavettek a durvulásból és igyekeztek humánusabb irányba terelni a koncepciót (behozták az egyetemet, Moodyból meg tanárt csináltak), hogy a negyedikben az egészet rebootolják -- persze nem felejtettek el senkit és semmit, mégis visszatértek a gyökerekhez, így a negyedik szezon tök olyan, mint az első volt.

Hogy kinek merem ajánlani? Nos, kizárólag felnőtteknek, ez egyértelmű, ám közülük is csak azoknak, akik elég érettnek érzik magukat a témához. A Kaliforga, mint cím, talán sejteti, mit várhatunk: akárcsak egy orgia alatt, ebben a sorozatban sincsenek tabuk. Végezetül kiemelném még a remek magyar szinkront, amit sok sorozatról nem lehet elmondani. Ha tehetitek, nézzetek bele magyarul, megéri!