Letters from Iwo Jima - Levelek Ivo Dzsimáról

Néhány hónapja írtam már a Flag of our Fathers-ről, ami ennek a filmnek a testvére. Clint Eastwood 2006-ban mindkét oldalról bemutatta az Ivo Dzsimán zajló harcokat. Ez így politikailag korrektre sikerült, de ebbe kicsit lejjebb megyek bele. Egyértelmű, hogy a két film közül ez a jobb. A dicsőség zászlaja kicsit más oldalról közelít, ott sokkal inkább a háttéreseményekkel vagyunk elfoglalva. Ezzel szemben itt a háborúban vagyunk szinte végig. Ezúttal japán szemszögből látjuk a dolgokat, ami nekem újdonság. Most "jófiúkként" vannak jelen, de végső soron a háborúban nincsenek jók, rosszak, csak emberek, akik mások parancsára ölik egymást. Olyan szempontból szimpatikusabbak, hogy ők a hazájukat védik, míg az amerikaiak megszállnak. Van egy nagyon fontos jelenet, amiben megértik a japán katonák, hogy az ellenfél sorai között is ugyan olyan emberek állnak, mint ők. Ezzel igyekeztek ellensúlyozni azt, hogy szinte végig rosszként állították be az amcsikat. Kicsit még lehetett volna árnyalni. A látványvilág elég színtelen, ez lehetett volna kicsit jobb. A zene hasonló, mint a másik filmben, bár már nem teljesen emlékszem a dallamra. Clint Eastwood számomra ismét bizonyította, hogy igencsak jó filmeket tud rendezni. A Levelek Ivo Dzsimáról nem a legjobb háborús film, de viszonylag korrekt. E mellé frissítő lehet azok számára, akik hozzám hasonlóan leginkább amerikai oldalról láttak filmeket. 8/10