Ladri di biciclette - Biciklitolvajok
Tegnap este néztem meg ezt az 1948-as olasz filmet és arra jutottam, hogy egyszerűen sokkal több, mint aminek látszik. A történet egyszerű, és pont ezért mondom, hogy több ennél. Szóval a történet szerint a főszereplőnk munkát kap, amihez biciklire van szüksége. Miután munkába áll rögtön el is lopják a kecajt. A fennmaradó időben ezt próbálja a fiával megkeresni. Összességében annyira a mindennapi életre lehet ismerni benne, például amikor feljelentést tesz, de szinte nem is törődnek vele. Ezen kívül még sok ilyen jelenet van amit átültetve más szituációba magunkra ismerünk. Amikor néztem annyira nem is tűnt ez fel, csak a legvégén az utolsó jelenetben. Miután ez feltűnt az egész egy kicsit más színben látszott, így az értékelésem 8/10. A zenéről meg is feledkeztem, ezért így utólag leírom, hogy nagyon jól átadja ezt a keserű hangulatot, de mégsem nyomasztó. Nagyon passzol a filmhez.
Kifelejtettem a kiszolgáltatottságot is, pedig amikor néztem eszembe volt, hogy említem, de kiment a fejemből. Ez is annyira ráhúzható a hétköznapi életünkre, hogy ilyen kis apró szar dolgoktól függünk, mint a bicikli, amit persze kicserélhetünk kocsira, vagy amire akarunk.
Ugye? Nem véletlenül a sznobok kedvence a film, illetve a Psycho után a második leginkább agyonhivatkozott mű. Nem tévednek ugyanis az elitista ízlészzandárok: ez egy örökzöld remekmű.
Amúgy elsőre nekem is még csak ilyn 7/10 körül volt. De többször megnézve válik 100/10-zé.