Kill Bill: Vol. 2

Tudom, hogy egyben illik nézni a két részt, de ez most így alakult, amúgy sem most látom először. A második rész egy éles stílus váltás szerintem. Míg a Vol. 1-ben az akció dominál, addig itt a párbeszédek. De nem akármilyen párbeszédek, hanem a megszokott Quentin Tarantino párbeszédek. Persze az akció is megvan, de itt sokkal inkább robbanásszerűek egy egy beszélgetés közben illetve után. Nem csak ilyen szempontból érezhető a stílusváltás, hanem már nem annyira keleti. Vannak részek, ahol az, de már nem Japán a helyszín és a hangulat is ennek megfelelően változott. A befejezéssel azonban nem vagyok kibékülve, de míg így is nagyon messze van a szartól, csak itt van ez a csak. Zeneileg még mindig nagyon erős, érezni, hogy Tarantino gyakran kimondottan a zenéri írja a jelenetet és nem fordítva. Elméletileg jön a Vol. 3, aminek a címadása már most szar, de majd meglátjuk, hogy mit hoz ki belőle a mester. Nekem az első egy picit jobban bejön, de igazából hangulattól is függ a dolog. 8/10