Baraka - Világok arca: Baraka

Amikor először hallottam a Barakaról, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Nem vagyok egy nagy természetfilm rajongó, bár kisgyerekként sokat néztem, mostanában inkább a műszaki dolgokkal foglalkozó dokumentumfilmeket kedvelem. Az utazósokból pedig inkább az An Idiot Abroad jellegűeket szeretem. De ami az igazán furcsa a Barakaval kapcsolatban, az az, hogy egy nonverbális alkotás, azaz nem beszélnek benne. Csak kép és zene, de még milyen képek. Gyönyörű. Nem gondoltam, hogy le tud kötni másfél órára, de megtette. Jó is, hogy nem beszélnek, mert így van időd elgondolkodni a látottakon. Ha egy kicsit túlteszed magad azon, hogy mennyire is gyönyörű, amit látsz, akkor felvetődhet benned pár filozófiai kérdés. Nem vagyok ilyen elvont bölcsész ember, ne aggódjatok, nekem azon járt az eszem, hogy mit fogok ide írni, de közben azért megfogalmazódott bennem más is. Még nem is írtam, hogy mit is láthatunk. A természet szépségétől kezdve az emberi kultúrákon át a technikával bezárólag mindent, de ezek a fő témák. Furcsa, hogy a rituálét járó indiántörzs után látjuk a nyüzsgő nagyvárost, de elgondolkodtat a kulturális különbségeken. Aki kedvet kapott hozzá, annak két jó tanács: Nyugodt hangulatban ülj le elé, mert csak akkor fogod igazán élvezni. A másik pedig, hogy ha van rá lehetőséged, akkor nagy felbontásban. Különleges alkotás. 8/10