Sírrablás
Habár az tény, hogy a logikai fejtörők szintjén az új Tomb Raider már a nyomába sem ért a klasszikus fejtörők nehézségének, én ennek ellenére élveztem a pályákon található sírok kifosztását és a feladványok megoldását. Itt például az első ilyen sír felfedezése tekinthető meg:
Egy kis hó
A következő rész főleg azért ragadt meg bennem, mert itt történik meg először, hogy teljesen világosban játszunk, és ez igazi felüdülés volt a korábbi esti és ködös pályák után. Meg itt azért már az is látszik, hogy mit tud a motor Ultra beállítások mellett (de TressFX nélkül, az ugyanis Nvidián nem az igazi).
Imádtam a szinkront
Ezt a részt azért emelném ki, mert itt eszméletlenül jól átjött a filmes hatás, ami főleg a kamerakezelésnek és a zenének köszönhető. Ráadásul ez az egyik olyan átvezető, ahol igazán érezni, hogy mennyire jól sikerült a játék szinkronja.
Ha harc, legyen harc!
A Tomb Raider reboot egyértelműen egy sokkal akciódúsabb irányba vitte el a szériát, de őszintén szólva ez engem egyáltalán nem zavart, ugyanis véleményem szerint a harcrendszer - minden egyszerűsége ellenére - egészen jól sikerült, a faék egyszerűségű fedezékrendszer működik, és az eltérő képességű fegyverek is sokat dobtak az élményen. Itt például az első nagyobb tűzharc egy része látható:
