Szóval a dolog úgy működik, hogy elkészül a lap minden oldala, mi azt feltöltjük a nyomdának, ám ekkor még nem kezdődik el a Guru nyomása, ugyanis készül egy imprimatúra nevű képződmény az újságból, amit a nyomdagépek elindítása előtt még átnézünk, a kész termék előállítását végző cég csak akkor kezd neki a gyártásnak, ha mi azt mondjuk az imprimatúra megtekintése után, hogy indulhatnak a gépek. Bár rettentő jól hangzik az imprimatúra szó, esetünkben egy nagyon egyszerű dologról van szó: a nyomda gyakorlatilag kinyomtatja nekünk az egész lapot szinesben, aztán elküldi, hogy kézbe vehessük. Ez a legeslegutolsó fázis, amikor már a majdnem kész terméken keressük a hibákat. Találtunk ma is, javítottuk és újra feltöltöttünk a hibás anyagokat, visszaküldtük a nyomatokat és jeleztük: jöhet a mehet, szóval készül a Guru, fröcsög a festék, izzanak a nyomdagépek (najó, nem ebben a pillanatban még, de hamarosan...).

Az imprimatúra mellett mindig szoktunk kérni digitális proof-okat is. Ez majdnem olyan, mint az impimatúra, csak nem minden oldalra vonatkozik, hanem kifejezetten azokra, amiket Gaben a feltöltés előtt kiválaszt. Általában 10-12 oldal az újság minden részéből. A különbség a két dolog között annyi, hogy a digitális proof-ok hihetetlen jó minőségben érkeznek (éppen ezért nem kérjük az egész újságot ilyen módon), az oldalakat a borítóhoz hasonló nyomatként látjuk viszont. Erre azért van szükség, hogy ellenőrizhessük a színhelyességet és legyen egy minta, amit majd Gaben a nyomdászok orra alá dug, mikor kimegy a nyomtatás helyszínére. Gábor ugyanis mindig ott van az újság nyomásánál (főleg, mióta voltak sötét számaink) és figyeli a munkálatokat, és erélyesen fellép, ha valami nem úgy történik, ahogy azt mi a monitoron megálmodtuk.