Aki esetleg nem tudná, az Agave az egy növény, de mivel ez nem egy botanikai blog, ezért a bővebb információkért ajánlanám a wikipédiát, jómagam inkább a növény nevét viselő kiadóra koncentrálnék. Kedvelem őket, s nem is vagyok rest elárulni, hogy pontosan miért. A megoldás egyébként igen egyszerű, és két, számomra igen fontos pilléren nyugszik ez a szimpátia. Az első az, hogy az Agave Könyvek olyan írókkal ismertette meg a hazai olvasóközönséget (azaz konkrétan engem is), akik szerte a világban nagy népszerűségnek örvendenek, ám hazánkban nem vagy csak nagyon ritkán kaptak megjelenési lehetőséget. A teljesség igénye nélkül jöjjön most néhány remek író, akiket az Agave nélkül aligha olvashattunk volna magyar kiadásban. Itt van rögtön Steven Saylor, a rendkívül fordulatos és izgalmas Gordianus szériájával, vagy a rendkívüli Lawrence Block, aki egyaránt nagyszerűt alkotott mint a betörő Bernie Rhodenbarr sorozatával, a bérgyilkossal és Scudder-el, az alkoholista detektívvel. A sorból persze nem hiányozhat Christopher Moore, aki olyan gyönszemekkel ajándékozott meg minket, mint a Biff Evangéliuma vagy a Mocskos meló. Aztán itt van még Dennis Lehane, a megdöbbentő krimik nagymestere, akinek olyan zseniális munkái lettek kiadva, mint a Vihar sziget vagy a Titokzatos folyó. De ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, hiszen a kiadó szerzői között megtalálhatjuk Neil Gaimant, Ray Bradburyt és nekik köszönhetjük azt is, hogy a rendkívül jól sikerült Dexter című sorozat regényeredetije is megjelent itthon, és akkor a fantasztikus Philip K. Dick sorozatukról még nem is beszéltem...

Ez lenne hát az egyik ok, hogy tényleg olyan regények jelentek meg a kiadó égisze alatt, amelyek teljes mértékben kimerítik a minőségi szórakozás fogalmát, már ami a modern irodalmat illeti. De ez még csak az egyik szempont. A másik sokak számára nem releváns, de én nem csak a tartalom miatt szeretem a könyveket, hanem a külalak miatt is. Egy jól sikerült borító képes rávenni a vásárlásra, de egy ocsmány megoldás ugyanúgy le is beszél róla. És itt van a kettes pillér, az Agave Könyvek ugyanis szakított az itthon szinte hagyománynak tekinthető borzalmas tipográfiai megoldásokkal, és olyan borítókat alkotott az egyébként remek olvasmányok mellé, amelyeket felkeltik az ember érdeklődését és jó kézbe venni az adott köteteket. Elég ha csak megnézzük a Rhodenbarr kiadványokat a tarka színvilágukkal, vagy a szintén Block tollából született Scudder sorozat letisztult, de mégis igényes megoldásait. A sort persze hosszan lehetne folytatni (nézzétek meg a kiadó 2007-es repertoárját) , de most elégedjünk meg annyival, hogy az Agave szem előtt tartja a "tartalomhoz a forma" nemes eszméjét és a remek irodalmi alkotások mellé megfelelő vizualitást kapcsol, ezzel téve fel a megjelenéseire a koronát. A magam részéről gratulálok a kiadó minden dolgozójának az eddigi öt évhez és nagyon bízom benne, hogy még minimum öt, de inkább ötven évig jelen lesznek a hazai kiadói palettán, újabb és újabb színvonalas kötetekkel ajándékozva meg az olvasni szerető közönséget.