Csalni ér!
Mindenekelőtt hadd hívjam fel a figyelmet három csalási lehetőségre – nem igazi cheatek ezek, inkább a játékmenet bosszantó hiányosságait orvosolják, így különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül használhatjuk őket. Az első azoknak szól, akik az aprólékos menedzselés helyett inkább a filmforgatással foglalkoznának, ám a játék e célra szolgáló Sandbox módját elindítva szomorúan tapasztalják, hogy 1950 után nem kezdhetik a mókát. Van rá mód, hogy a későbbi évtizedek technológiái is rögtön elérhetőek legyenek, ehhez egy rejtett fájlt, az Unlocking.ini-t kell megbűvölni. A fájl a C:\Documents and Settings\[felhasználónév]\Application Data\Lionhead Studios\The Movies\ könyvtárban található, és bármilyen texteditorral szerkeszthető (egy biztonsági mentést azért érdemes róla készíteni). Írjuk át ezt a fájlt, hogy a következőképpen nézzen ki:
highest_decade = 2000
[prizes]
RANKPRIZE_1
RANKPRIZE_2
(és így tovább, egészen RANKPRIZE_25-ig)
Az eredmény olyan Sandbox mód, amely 2000-ben indítható, és amelyben minden létező extra elérhető.
A másik két csalás – és a cikk további része – a menedzsment-részben jön jól. Az egyik egy mod (letölthető Employee Mod néven az mw.themoviesreview.com címről), amely a Moviesban alkalmazható személyzet kissé alacsonyra tervezett létszámát növeli meg (különösen a szemetesek, az építők és az extra személyzet csapatának bővülésével tesz jót), a másik pedig a játékhoz mellékelt StarMaker. Utóbbit ne szégyelljük használni – saját kezűleg készített sztárjaink sokkal engedelmesebbek és/vagy tehetségesebbek, mint a játék által felajánlott nímandok.
Sztárparádé
A sztároknál maradva: két kupac filmcsillagot érdemes készíteni a StarMakerben: az egyik csoportba az egy-két műfajban igencsak tapasztalt, de emberileg kevésbé kezelhető sztárok kerüljenek, a másikba pedig kevés tapasztalattal rendelkező, ám stresszt és egyéb kellemetlenségeket jól tűrő színész- és rendezőjelöltek. Az első csoporttal kezdjük a játékot, majd amikor kiöregednek, használjuk a stressztűrő „második generációt”. Így az első évtizedekben – amikor a sztárok még relatíve igénytelenebbek –, könnyen készíthetünk jó filmeket, a későbbiekben pedig kevesebb gondunk lesz a hírességekkel, és jobban koncentrálhatunk az üzletre. Ettől függetlenül azért oda kell majd figyelnünk a sztárjainkra: lakókocsiról, asszisztensről (a későbbiekben egynél többről) gondoskodnunk kell, az imázs szinten tartása végett pedig minden évtizedben legalább egyszer (ahogy öregednek a sztárok, akár többször is) végezzünk el filmcsillagjainkon fizikai és ruházati nagygenerált. Mivel többnyire dolgozni fognak, sztárjaink pihentetésére elég három VIP mosdó, és egy az éppen legmenőbb vendéglátóipari egységből (eleinte bár, később étterem). Nem kell túl sok időt töltenünk ismerkedéssel sem, tapasztalataim szerint a sztárok közti kapcsolat nem befolyásolja jelentősen a filmek minőségét. Amire viszont ne sajnáljuk a pénzt, azok a lakókocsik – kellő távolságra helyezzük el őket egymástól, hogy a lehető legjobban kihasználhassuk a környezetüket, ahova mindig a legmenőbb autót, szökőkutat és egyéb dísztárgyakat helyezzük – egy pofás lakókocsival (és persze jó fizetéssel) sokáig problémamentesek lesznek üdvöskéink. Végezetül essen szó a sajtóról. A stúdió bejáratánál lébecoló paparazzók jó szolgálatot tehetnek, amíg nincs PR-épületünk, de arra vigyázzunk, hogy inkább forgatáskor használjuk őket, ne akkor, amikor sztárjaink magánéletet élnek, ellenkező esetben rossz hatásuk lesz a sztárok hangulatára.
Felvétel indul!
A játékkal
kapcsolatos fórumok hozzászólói szinte egybehangzóan állítják, hogy csak két
filmműfajra ajánlatos koncentrálni egy karrier során. Az első egy-két évtizedben
ugyan még hasonló eredménnyel forgatunk a különböző műfajokban (éppen ezért
ekkor még érdemes az éppen sikeres műfajokra: a vígjátékra, majd a sci-fire
rámenni), de onnantól kezdve kifizetődőbb, ha specializálódunk. A két műfaj
bármelyik kettő lehet, de a legtöbb évtizedben különösebb kockázatok nélkül
használható az akciófilm-románc kombó, illetve a vígjáték is jó választás lehet
abból a szempontból, hogy az idősebb (és általában a rosszabb imázsú) színészek
más műfajra kevésbé alkalmasak. Természetesen a két választott műfajra érdemes
rágyúrni, amikor a StarMakerben megalkotjuk színészeinket és rendezőinket, és e
műfajok díszleteiben kell gyakoroltatni a sztárokat (más műfajok díszleteit ne
is építsük fel). A forgatókönyveket mindig a legjobb forgatókönyv-irodában
írassuk (saját gyártású forgatókönyvvel én a menedzser-részben nem is
szöszöltem), és figyeljük a felső idővonalat, tartalékoljunk tudatosan kész
forgatókönyveket arra az esetre, amikor valamelyik műfajnak megugrik az
ázsiója. Mivel két filmre való sztárt (tehát két rendezőt és 5-6 színészt)
lehet még értelmesen kezelni, többre ne is törekedjünk, a filmkészítést pedig
egyfajta „vetésforgóval” oldjuk meg. Mindig legyen egy csapat, amelyik forgat,
egy pedig, amelyik éppen elkészült a filmjével, és várja a következő forgatást
(és addig pedig pihen vagy gyakorol – pihenni egyébként egy film két
jelenetének forgatása között is álljunk meg, ha sztárunk stresszes). Ilyen
módon viszonylag folyamatos lesz a pénztermelés, és teendőink sem torlódnak
fel. Amikor már van PR-épületünk, és a film bevezető reklámját is
meghatározhatjuk, kövessük azt a szabályt, hogy minél jobb egy film, annál
többet költünk a reklámjára (rosszabb filmek esetében ugyanis a marketing sem
javít sokat a helyzeten). Végül, építkezésnél is vegyük figyelembe a
filmkészítés szempontjait: a szereposztó irodát a díszletek közelében helyezzük
el, és az egyes filmek díszletei között se legyen túl nagy távolság, hogy a
személyzet gyorsabban mozoghasson közöttük. No, és ha már az építkezésről van
szó, lássuk, mi kell egy ötcsillagos stúdióhoz.
A szó a stúdióé
A játék talán legnehezebben elérhető célja a stúdiónk helyezése (a ’40-es években ennek illik már elsőnek lennie) körüli öt csillag „beszínezése”. Ami magától értetődően ehhez szükséges: sok pénz a bankban, élvonalbeli sztárok, nívós filmek (amelyek a legkorszerűbb technikával, díszletekben és irodákban készülnek), és díjak, amelyeket a stúdió nyert. A program ezeken kívül külön figyeli a sztárok jólétét szolgáló épületeket (egyszerűen mindenből a legjobbat építsük, és folyamatosan cseréljük le az elavult létesítményeket), valamint az úthálózatot. Minden épülethez vezessen út, de az utak legyenek keskenyek: egyetlen, két négyzet széles főút és sok, egy négyzet szélességű mellékút tökéletesen megfelel. Fontos a stúdió karbantartása és tisztasága is – és mivel az alapjátékban igencsak korlátozott létszámú a felbérelhető köztisztasági és karbantartó személyzet, e szempontból különösen hasznos a már említett Employee Mod. Végül, a legtöbbet a stúdió szépségével és díszítettségével fogunk szenvedni (mindkettőt külön méri a program, és talán ez a játékmenet legkevésbé sikerült része). A díszítettség mértékét egyszerűen azzal növelhetjük, hogy mindig a legújabb, legkorszerűbb dísztárgyakat használjuk, a régieket pedig lecseréljük. A stúdió szépségének fokozása hasonlóan szöszmötölős munka: érdemes többféle dísznövényt használni az összbenyomás javításához. Ha a talajt fűvel borítjuk, majd az utakat a legdrágább virágosládákkal szegélyezzük, az épületek közti területet pedig rengeteg fával és bokorral (csakis a legdrágábbakkal!) díszítjük, a stúdió szépsége az egekben fog szárnyalni (a díszeket tartalmazó leltár megnyitásakor megjelenő piros pöttyök mutatják, hol nem makulátlan még a külcsín). Autókat és hasonló díszeket viszont csak a lakókocsik környékén használjunk, mert a stúdió többi részében a program jobban értékeli a zöldségeket.
(Stú)dióhéjban ennyi lett volna Movies-tippgyűjteményünk, akinek még kérdése van a játékkal kapcsolatban, bátran írjon a Mentőöv ismert címére.
