Nem hiszem, hogy létezne még egy fejlesztőcsapat, melynek szinte valamennyi stratégiai játéka jó eséllyel pályázott az adott év legjobb stratégiája címre. A Homeworld 1-2, és a Warhammer 40K: Dawn of War számos díjat sepert be szerte a világban, Hancu pedig már az előző számban megelőlegezte az év legjobb RTS-e díjat a zseniális Company of Heroesnak. Fantasztikus teljesítmény, amit még tetéznek most azzal, hogy az év legjobb kiegészítő lemeze díját is ők vihetik haza. A Dark Crusade, meghallgatva a rajongók igényeit, tökéletesen bővíti tovább a már alapból zseniális Warhammer 40K világát.
Akinek kimaradt volna a két éve megjelent alapjáték, sürgősen pótolja hiányosságát, mert ugyan a Dark Crusade önmagában is futtatható, egyértelműen a korábbi rajongók számára készült. A Dawn of War nem csak tökéletesen ültette át a híres sci-fi világot monitorainkra (ha már itt tartunk, Ian Watson regényeinek elolvasása is javallott a Dark Crusade telepítése előtt), de ügyes ötletekkel kavarta meg az RTS-ek jól bevált rendszereit is. A csapatalapú egységgyártás, a terjeszkedésre építő erőforrásmenedzsment, és a bombasztikus hangulat messze kiemelte a Dawn of Wart a tömegből. Aztán jött a ráadás Winter Assault, ami egy új népet adott a meglévő négyhez, a Dark Crusade pedig most hozzácsap még további kettőt és egy teljesen új kampánymódot.
Élőholt gépek és Warhammer-protossok
A két új játszható frakció természetesen régi ismerős a Warhammer 40K világ kedvelőinek. A Necron faj egyike a csillagrendszer legrégebbi életformáinak, csaknem egyidősek az univerzummal, egyfajta sötét erőket használó, gépi élőholtak. Egységeik és épületeik éjfeketék és vészjóslóak, túlvilági, gépszerű hangjaik pedig egyértelművé teszik, hogy nem sok kegyelemre számíthatnak tőlük ellenfeleik. A többi néptől teljesen eltérő erőforrásrendszerük és lassan fejlődő egységeik, épületeik a játék legnagyobb hozzáértést kívánó fajává teszik őket. A többiekkel ellentétben nekik csak a bárhol nyerhető energiára van szükségük a gyártáshoz, viszont a többi faj által nyersanyagforrásként szolgáló stratégiai pontokat kell megkaparintaniuk a maximális egységszámuk növeléséhez. Ez igen agresszív terjeszkedési szisztémát követel meg a játékostól, amivel viszont szöges ellentétben áll, hogy a Necronok rendelkeznek a leglassabban fejlődő gazdasággal és leglomhább egységekkel. Ha viszont az első pár támadást túlélik, bevédenek pár stratégiai pontot, akkor valószínűleg nem lesz olyan erő a galaxisban, ami ellen tudna állni későbbi űbertápos egységeinknek. Egyes harcosaik ráadásul bármelyek létesítményünkhöz azonnal odateleportálhatók, központi épületük pedig egy lassú, mozgó erőddé alakítható át, mely az egész játék legdurvább egysége. A Necronok kivitelezése bár igen egyedi, az épületeik designjában, egységhangjaikban nem éreztem azt, hogy ez a csúcs, ennél már nem lehetett volna jobban megoldani.
A másik új népcsoport, a Tau birodalom testesíti meg a galaxis talán legfejlettebb civilizációját, kissé erőltetett hasonlattal akár a Warhammer 40K Protossainak is nevezhetnénk őket. Technológiailag fejlettebbek a többi nemzetnél (egyes egységeik szinte a fél pályát átlövik), cserébe viszont eléggé sebezhetőek. Harcosaikat nem küldhetjük a darálóba, kidolgozott taktikát kell alkalmaznunk minden támadásukkor. Designjukat, hangulatukat tökéletesen eltalálták a grafikusok és hangmérnökök, nálam az egyik legkedveltebb néppé léptek elő.
A két új civilizáción felül a meglévő öt is gazdagodott egy-egy hasznos egységgel – ezeket csaknem teljes mértékben a rajongók kérésére alkották meg, így tökéletesen illeszkednek az eddig meglévőkhöz. Bár már önmagukban is jelentős stratégia-átalakításra kényszerítik a játékosokat, a „lopakodó” egységek jelentős megerősítése (immár állandóan láthatatlanok és ilyen állapotban támadni is tudnak) szintén alaposan megkavarja a bevethető taktikákat. Emellett az előző kiegészítőhöz hasonlóan rengeteg apró finomításokra is sor került minden fajnál.
Warhammer terepasztal
A korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.
Az év kiegészítője
Nemigen lehet komoly negatívumot találni a Dark Crusade-ben. A Company of Heroes egyes elemeit jó lett volna itt is viszontlátni, a textúrákon javíthattak volna, vagy legalább még több egységet engedélyezhettek volna a látványosabb csaták érdekében, de egyébként csaknem makulátlan kiegészítővel van dolgunk. Kötelező minden Warhammer 40K-és RTS rajongónak!
Akinek kimaradt volna a két éve megjelent alapjáték, sürgősen pótolja hiányosságát, mert ugyan a Dark Crusade önmagában is futtatható, egyértelműen a korábbi rajongók számára készült. A Dawn of War nem csak tökéletesen ültette át a híres sci-fi világot monitorainkra (ha már itt tartunk, Ian Watson regényeinek elolvasása is javallott a Dark Crusade telepítése előtt), de ügyes ötletekkel kavarta meg az RTS-ek jól bevált rendszereit is. A csapatalapú egységgyártás, a terjeszkedésre építő erőforrásmenedzsment, és a bombasztikus hangulat messze kiemelte a Dawn of Wart a tömegből. Aztán jött a ráadás Winter Assault, ami egy új népet adott a meglévő négyhez, a Dark Crusade pedig most hozzácsap még további kettőt és egy teljesen új kampánymódot.
Élőholt gépek és Warhammer-protossok
A két új játszható frakció természetesen régi ismerős a Warhammer 40K világ kedvelőinek. A Necron faj egyike a csillagrendszer legrégebbi életformáinak, csaknem egyidősek az univerzummal, egyfajta sötét erőket használó, gépi élőholtak. Egységeik és épületeik éjfeketék és vészjóslóak, túlvilági, gépszerű hangjaik pedig egyértelművé teszik, hogy nem sok kegyelemre számíthatnak tőlük ellenfeleik. A többi néptől teljesen eltérő erőforrásrendszerük és lassan fejlődő egységeik, épületeik a játék legnagyobb hozzáértést kívánó fajává teszik őket. A többiekkel ellentétben nekik csak a bárhol nyerhető energiára van szükségük a gyártáshoz, viszont a többi faj által nyersanyagforrásként szolgáló stratégiai pontokat kell megkaparintaniuk a maximális egységszámuk növeléséhez. Ez igen agresszív terjeszkedési szisztémát követel meg a játékostól, amivel viszont szöges ellentétben áll, hogy a Necronok rendelkeznek a leglassabban fejlődő gazdasággal és leglomhább egységekkel. Ha viszont az első pár támadást túlélik, bevédenek pár stratégiai pontot, akkor valószínűleg nem lesz olyan erő a galaxisban, ami ellen tudna állni későbbi űbertápos egységeinknek. Egyes harcosaik ráadásul bármelyek létesítményünkhöz azonnal odateleportálhatók, központi épületük pedig egy lassú, mozgó erőddé alakítható át, mely az egész játék legdurvább egysége. A Necronok kivitelezése bár igen egyedi, az épületeik designjában, egységhangjaikban nem éreztem azt, hogy ez a csúcs, ennél már nem lehetett volna jobban megoldani.
A másik új népcsoport, a Tau birodalom testesíti meg a galaxis talán legfejlettebb civilizációját, kissé erőltetett hasonlattal akár a Warhammer 40K Protossainak is nevezhetnénk őket. Technológiailag fejlettebbek a többi nemzetnél (egyes egységeik szinte a fél pályát átlövik), cserébe viszont eléggé sebezhetőek. Harcosaikat nem küldhetjük a darálóba, kidolgozott taktikát kell alkalmaznunk minden támadásukkor. Designjukat, hangulatukat tökéletesen eltalálták a grafikusok és hangmérnökök, nálam az egyik legkedveltebb néppé léptek elő.
A két új civilizáción felül a meglévő öt is gazdagodott egy-egy hasznos egységgel – ezeket csaknem teljes mértékben a rajongók kérésére alkották meg, így tökéletesen illeszkednek az eddig meglévőkhöz. Bár már önmagukban is jelentős stratégia-átalakításra kényszerítik a játékosokat, a „lopakodó” egységek jelentős megerősítése (immár állandóan láthatatlanok és ilyen állapotban támadni is tudnak) szintén alaposan megkavarja a bevethető taktikákat. Emellett az előző kiegészítőhöz hasonlóan rengeteg apró finomításokra is sor került minden fajnál.
Warhammer terepasztal
A korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.
Az év kiegészítője
Nemigen lehet komoly negatívumot találni a Dark Crusade-ben. A Company of Heroes egyes elemeit jó lett volna itt is viszontlátni, a textúrákon javíthattak volna, vagy legalább még több egységet engedélyezhettek volna a látványosabb csaták érdekében, de egyébként csaknem makulátlan kiegészítővel van dolgunk. Kötelező minden Warhammer 40K-és RTS rajongónak!
