Szerencsére a válasz igen, a The Team ICO Collection a játékok minőségének megfelelő átiratokat tartalmaz. Mielőtt azonban nagy örömmel rohannánk a legközelebbi szoftverboltba, azért nem árt részletesebben is megismerkedni a csomaggal, ugyanis bár egyértelműen a legjobb eddigi HD-kiadással van dolgunk, mindig jobb, ha tájékozottan indulunk útnak.
Az ICO és a Shadow of the Colossus kiváló játékok, és e tulajdonságukból ebből kifolyólag oldalakon át lehetne dicsérni nagyszerűségüket. Részletezhetnénk, hogy miért forradalmasították a történetmesélést, vagy hogy mennyiben változtatták meg a szabad világgal rendelkező játékokkal szemben támasztható elvárásokat. Mivel viszont a teszt elsősorban a PS3-as átiratokra fókuszál, inkább csak dióhéjban foglaljuk össze, milyen játékokról is van szó.
ELSŐ KÖR: ICO
Az ICO és a Shadow of the Colossus kiváló játékok, és e tulajdonságukból ebből kifolyólag oldalakon át lehetne dicsérni nagyszerűségüket. Részletezhetnénk, hogy miért forradalmasították a történetmesélést, vagy hogy mennyiben változtatták meg a szabad világgal rendelkező játékokkal szemben támasztható elvárásokat. Mivel viszont a teszt elsősorban a PS3-as átiratokra fókuszál, inkább csak dióhéjban foglaljuk össze, milyen játékokról is van szó.
ELSŐ KÖR: ICO
Az ICO egy kisfiúról, Icóról szól, akit egy kastélyba zárnak fejére nőtt, az ördögre emlékeztető szarvai miatt. Persze megpróbál megszökni, s közben találkozik egy csöndes lánnyal, Yordával. Ketten egymást segítve jutnak keresztül a pályákon, miközben logikai feladványokat oldanak meg, harcolnak, lopakodnak, vagy épp menekülnek. Mindehhez csodálatos, meseszerű hangulat társul, mely semmihez sem fogható, talán csak a cég többi játéka töltheti be az általa hagyott űrt. A sok pozitívumot leginkább a a PS2-es gyökerek ellenpontozzák. A kamerakezelés sokszor botrányos, ahogy maga az irányítás sem a legkényelmesebb. Mivel kizárólag Ico vezérelhető, elvárnánk, hogy Yordát okos mesterséges intelligencia terelgesse, de tulajdonképpen csak követni tud minket, szóval ne lepődjünk meg, ha sokadik alkalommal sem lesz képes felmászni egy létrára, vagy megkerülni egy oszlopot. Ugyan remélhettünk volna egy kicsit több fejlesztést, valószínű, hogy akkor késett volna a csomag. Mivel pedig nem egy kézikonzolos átirattal van dolgunk, hanem a PS2 korszak egyik korai remekével (2001-es a játék), muszáj elnéznünk ezeket a kisebb kellemetlenségeket -- kiváltképp, hogy a játék HD-verziója csodálatosan fest: a készítők nem csak a felbontást emelték meg, de javítottak a textúrákon is. Egyedül az animációk lehetnek zavaróak: tíz éve a család ósdi 50 centis Orionján még nem tűnt fel, hogy Ico úgy megy, mint akinek sürgősen meg kéne látogatni a mellékhelyiséget...
MÁSODIK KÖR: SHADOW OF THE COLOSSUS
A csomag második játéka a Shadow of the Colossus, és akárcsak a God of War Collection: Volume II esetében, itt is a későbbi termék viszi a prímet. Bár az ICO nagyszerű játék, a Shadow of the Colossus minden téren ráver. Jobban néz ki, élvezetesebb, intelligensebb, nagyobb, hosszabb, vágatlan... tulajdonképpen ez a játék a Team ICO legjobbja, talán csak a The Last Guardiannak lesz esélye túlszárnyalni. A Shadow of the Colossus egy Wander nevű fiú kalandja, aki halálosan beteg szerelme kedvéért kel át a senki földjén, hogy tizenhat ártalmatlan és ártatlan óriást mészároljon le egy csodaszer receptje kedvéért. Bár a narratíva meglehetősen minimalista, illetve a játékmenet sem tartalmaz túl sok újdonságot (platformelemek és egy kevés RPG-beütés jellemzi), a játék olyan döbbenetes egységet alkot, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A gigászi kolosszusok tulajdonképpen bossok, akiket meg kell mászni, mielőtt megölhetnénk őket. S hogy mégis milyen nagyok? Nos, van itt pár kép, érdemes ámuldozni.
Szó mi szó, a Shadow of the Colossus sem hibátlan, igaz, közel áll hozzá. A kamera itt is sokszor eltéved, illetve az is igen furcsa, hogy a játék alapból inverzben kezeli az irányítót -- akit ez zavar, a menüben természetesen átállíthatja. Furcsamód azonban semmi mást nem tudok felhozni ellene. Maga a port például egyszerűen kiváló. A Shadow of the Colossus a PS2 életszakaszának végén jelent meg és a végletekig tolta a gép teljesítményét, így már 2004-ben is gyönyörűen nézett ki. HD-ban viszont szó szerint döbbenetes, sok mai játék is tanulhatna a Team ICO grafikusaitól. Természetesen látni, hogy PS2-es játékkal van dolgunk, hisz például a poligonszám nem változott, de a sebesség, a színek, a textúrák élessége és kiváló élsimítás nagyon sokat dob az amúgy is szép játékon. Ugyan az ICO is támogatja a 3D-t, azt mondom, ennek csakis a Shadow of the Colossusnál van értelme. Ott viszont nagyon -- aki megengedheti magának a drága 3D-s tévét, biztos, hogy elégedett lesz.
EGY ÚJ KOR HAJNALA
Ugyan a The Team ICO Collection sem mentes a hibáktól, kalapot kell emelnünk a Sony előtt, mert míg a korábbi HD-kiadások láthatóan csak alibik voltak a nagyobb címek újbóli megtejeltetésére, addig ezen a csomagon látszik az odafigyelés. Technikailag képtelenek vagyunk belekötni, a játékok pedig szimplán remekművek, így azoknak is ajánlható a pakk beszerzése, akik PS2-n már játszottak velük. Hatalmas élmény újra elmerülni a Team ICO varázsában, ezúttal olyan képernyő előtt ülve, ami kompromisszumok nélkül nyújt lehetőséget egy régi-új világ felfedezésére. PS3 tulajdonosoknak kötelező vétel, a többieknek pedig egy újabb ok, hogy elgondolkodjanak a konzol beszerzésén.
A csomag második játéka a Shadow of the Colossus, és akárcsak a God of War Collection: Volume II esetében, itt is a későbbi termék viszi a prímet. Bár az ICO nagyszerű játék, a Shadow of the Colossus minden téren ráver. Jobban néz ki, élvezetesebb, intelligensebb, nagyobb, hosszabb, vágatlan... tulajdonképpen ez a játék a Team ICO legjobbja, talán csak a The Last Guardiannak lesz esélye túlszárnyalni. A Shadow of the Colossus egy Wander nevű fiú kalandja, aki halálosan beteg szerelme kedvéért kel át a senki földjén, hogy tizenhat ártalmatlan és ártatlan óriást mészároljon le egy csodaszer receptje kedvéért. Bár a narratíva meglehetősen minimalista, illetve a játékmenet sem tartalmaz túl sok újdonságot (platformelemek és egy kevés RPG-beütés jellemzi), a játék olyan döbbenetes egységet alkot, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A gigászi kolosszusok tulajdonképpen bossok, akiket meg kell mászni, mielőtt megölhetnénk őket. S hogy mégis milyen nagyok? Nos, van itt pár kép, érdemes ámuldozni.
Szó mi szó, a Shadow of the Colossus sem hibátlan, igaz, közel áll hozzá. A kamera itt is sokszor eltéved, illetve az is igen furcsa, hogy a játék alapból inverzben kezeli az irányítót -- akit ez zavar, a menüben természetesen átállíthatja. Furcsamód azonban semmi mást nem tudok felhozni ellene. Maga a port például egyszerűen kiváló. A Shadow of the Colossus a PS2 életszakaszának végén jelent meg és a végletekig tolta a gép teljesítményét, így már 2004-ben is gyönyörűen nézett ki. HD-ban viszont szó szerint döbbenetes, sok mai játék is tanulhatna a Team ICO grafikusaitól. Természetesen látni, hogy PS2-es játékkal van dolgunk, hisz például a poligonszám nem változott, de a sebesség, a színek, a textúrák élessége és kiváló élsimítás nagyon sokat dob az amúgy is szép játékon. Ugyan az ICO is támogatja a 3D-t, azt mondom, ennek csakis a Shadow of the Colossusnál van értelme. Ott viszont nagyon -- aki megengedheti magának a drága 3D-s tévét, biztos, hogy elégedett lesz.
