Talán nem lesz meglepő vallomás, de sosem voltam nagy MMORPG-fanatikus. Utoljára a Lineage II ragadta el a szívemet, igaz, az két évig, de mivel úgy láttam, hogy a való élet kihívásai szórakoztatóbbak a folytonos farmolásnál, elhagytam Aden királyságát, és hosszú ideig vissza se néztem. Persze időnként ott ragadtam Chris gépe mellett, és ámulva néztem, ahogy kollégám hatalmas bossokat gyilkol a WoW-ban, szóval mondhatjuk, hogy alapból megvan bennem az MMO-k iránti vágy. Éppen csak hiányolok pár dolgot a műfajból, úgymint az igényes szóló mód, vagy a normális harcrendszer (nem, az „össze-vissza kattintgatok a skilleken, míg a mob ki nem fekszik” számomra nem normális). Ezért is volt meglepő a Terával való találkozásom: adott egy tradicionálisnak tűnő koreai MMORPG, a szokásosnál is erotikusabb női karakterekkel, nulla sztorival és sok-sok farmolással, ám mindezt olyan küzdelmekkel fűszerezték meg a fejlesztők, hogy nincs olyan vérbeli MMO-őrült, aki ne nyalná meg mind a tíz ujját. Persze csak úgy a 20. szint után.
Amit már láttunk
Mielőtt azonban előreszaladnánk, nem árt tisztázni, hogy a kiváló harcrendszert egy minden téren tipikusnak mondható miliőbe ültették a derék koreaiak, és emiatt sajnos biztosak vagyunk benne, hogy sokan zsigerből rühellni fogják a Terát. Az első és talán legfájóbb pont, hogy egyjátékos tartalom alig akad a programban. Oké, kapunk egy hosszú küldetés-sorozatot, mely elvileg a fő történetszálat vezeti végig, de az egész annyira érdektelen és bugyuta, hogy fantasy-rajongó legyen a talpán, aki a második játékórát követően még elolvassa a küldetésekhez tartozó szövegeket. Bizony, olvassa, ugyanis a Terában nincs szinkron. Tudjuk, hogy ez még viszonylag újdonság az MMORPG-k világában, de ha már az év elején megjelent Star Wars: The Old Republic villant ilyesmit, nehéz okot találni rá, hogy a Tera miért nem. A szövegek ráadásul unalmasak és semmitmondók, csakúgy, mint a hozzájuk tartozó küldetések, melyek jórészt kimerülnek a terepen flangáló mobok farmolásában. Ölj meg tíz kardfogú tigrist, kaszabolj le pár kadast, vagy ölj le egy minibosst és hozd el a nyakéket, amelyet vagy dob elsőre, vagy nem... Szóval értitek a lényeget. Ráadásul a történet is egyszerű, mint a facsiga, így a főszál követésének maximum annyi értelme van, hogy segítsen elérni a játék tényleges kezdetének számító 20-as szintet. Bár kissé erőltetettnek tűnhet, hogy egy MMORPG-nek pont a szóló részén találunk fogást, de valljuk be, hogy ez a fajta dizájn már a tízéves Lineage II-ben is ciki volt, és azóta rengeteg dolog történt a műfajban, kezdve az Age of Conantől, a Lord of the Rings Online-on át, egészen a már említett Star Wars MMO-ig. Koreában azonban megállt az idő, így akiknek a klasszikus NCSoft játékok nem tetszettek, azok a Terával sem csinálnak jó vásárt.
Amit még nem
A Tera valódi eszenciája a játékmenetben rejlik, e téren valóban kiemelkedő alkotásról van szó. Már a karaktergenerálásnál feltűnik, hogy milyen sok lehetőségünk van. A hétféle különböző faj között tuti találunk nekünk tetszőt, sőt, aki humoránál van, indítson egy Poporit, mert megannyi vicces pillanatnak lehet szemtanúja (most komolyan, mekkora poén már, hogy egy cuki kiskutya gigászi raideket kaszabol). Az egyedüli kínos pont az Elin faj, melynek képviselői prostituáltnak öltöztetett kislányoknak tűnnek. Szó mi szó, elég ízléstelenül festenek, de mit mondhatnánk, a keleti fejlesztők szeretik a perverz látványvilágot, és a Tera amúgy is eléggé sok husit villant, úgyhogy végeredményben lehet, hogy ezen nem is kellene különösebben fennakadni. Az osztályok között minden egyes karakter esetében érezni a különbségeket, a lehetőségek száma közel végtelen, és a hihetetlenül aprólékos karaktergenerátorról még nem is esett szó. E téren a játék tényleg elkényeztet bennünket, de ez még mindig semmi a program valódi aduászához képest. Bizony, a már korábban is emlegetett harcrendszerről van szó, mely vitathatatlanul a Tera legjobb része. Bár a játék összességében messze áll attól, hogy klasszikussá váljon, a fejlesztők elsőként vitték sikerre a ténylegesen valós idejű harcrendszer műfajba ültetését, amit úgy képzeljetek el, mint a DC Universe Online-t, csak épp jól: a játék afféle hack 'n slash-ként üzemel, azaz nem kell kijelölni az ellenfeleket, hanem elég odasétálni hozzájuk és csapkodni őket. Így a farmolás, a vonatozás és a raidelés is sokkalta nagyobb élvezetet jelent, mint eddig bármelyik online szerepjátékban. A PvP-hez külön szerveren kell karaktert csinálni, és azt ajánljuk, hogy csak akkor kezdjétek el, ha már valamely PvE szerveren van egy erős avatárotok, mert itt tényleg számítanak a játékos képességei, már-már jobban, mint a karakter tulajdonságai. Nincs fantasztikusabb érzés, mint amikor a brutális Berserker harcos összecsap a dual-wieldes Warriorral: a látvány döbbenetes, az adrenalin ezerrel pumpál, a harc kimenetele pedig az utolsó másodpercekben is változhat, mert a játékosok személyes tapasztalata sokkal fontosabb, mint a többi online szerepjátékban. Ezt szívesen látnánk más MMORPG-kben is, bízzunk benne, hogy trenddé válik.
Valótlan látvány, szexizmussal tálalva
A Tera online látványtervezése kissé... meredek. Hogy egy játékos szavait idézzem, „még az is kurvás kicsit, ahogy a karakterem leül, imádom”. Nos, tény, hogy koreai barátainkban túlteng a tesztoszteron, ráadásul a pályatervezés, a szörnyek és az általánosságban vett pályadizájn is a klasszikus NCSoft játékokat idézi (kezdem érteni, miért perelt a koreai kiadó). Ez persze nem feltétlenül baj, az összkép rendben van, mégis a technikai látvány az, ami lenyűgözi az embert. A Tera alatt a harmadik generációs Unreal motor dolgozik, így a karakterek és szörnyek kidolgozottsága páratlan, a raidekre meg nincs is szó, ilyen jól kinéző főbossokat még nem láttunk MMO-ban. És hogy mindezekkelcsoda milyen gépet követel? Elvileg a hivatalos gépigény sem túl magas, sőt, az itthoni gépemen is (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; AMD ATI Radeon HD5770; 6 GB RAM) pazarul futott a Tera 1920x1080-as felbontás és maximális grafikai beállítások mellett. Az online szerepjátékok legfontosabb eleme persze nem a grafika, hanem a stabil netkód, mert ha a program laggol és kifagy, akkor nincs játékos, aki hónapokig előfizet rá. Bár a Tera még friss MMO, a sebesség mellett a háttérrendszer is meglepően stabil, nem találkoztunk a teszt alatt zavaró laggal, vagy asztalra dobó buggal. Elmondható tehát, hogy a programozók jó munkát végeztek, a Tera nem okoz csalódást a részletekre érzékeny MMO-veteránoknak.
Ajánlott?
Amennyiben sok MMORPG-t toltál már, és nem kapsz sokkot a gigászi dekoltázsok és a félpucér mutáns nők látványától, akkor igen, ajánlott, sőt, a harcrendszer miatt kötelező kipróbálnod a Terát. Ha viszont nem kedveled a koreai RPG-k halálosan unalmas frázisait, akkor legyen akármilyen élvezetes a harc és szép a grafika, egy óra játék után fintorogva törlöd majd le a programot a merevlemezről. És ez az a pont, ami tényleg fájdalmas: adott egy kiemelkedő, a stílusba forradalmian új dolgokat hozó játék, amit elszúr a hazai közönségre szabott, minden eredetiséget nélkülöző dizájn és sztori, hogy egy újabb farmolós, keleti kooperatív MMO-t kapjunk – kooperatív, mert a PvP szervereket tényleg csak egy kimaxolt karakter után érdemes meglátogatni. Egy biztos: a Bluehole Studio munkájának helye van a játéktörténelemben, és ha a csapat ötleteit átveszik és továbbfejlesztik, fényes jövője lehet a közvetlen harcrendszert használó online szerepjátékok előtt. Reméljük, így lesz, és érkezik majd egy jóval kifinomultabb Tera 2 is.
