Valamikor 2004 elején szelőztette meg a sajtó a hírt, hogy a szlovák Byte műhelyében az orosz különleges alakulat, a Szpecnyaz mindennapjait feldolgozó játék van készülőben. Az alkotás befejezését azon év végére datálták, így most, a megjelenéskor, két év távolából kellemetlen időutazás következik, ugyanis a grafikai motor, és a technológia megoldások mind az akkori éra kívánalmainak megfeleltetésére lettek felkészítve.
Szpecialnogo Naznacsenie
A világ legkeményebbnek tartott különleges alakulata a ’80-as években érte el karrierje csúcspontját, majd 30 000 főt tömörített, és a diverziótól a tengerészeti részlegig minden hadműveleti területre kiterjesztette működését. A kiképzés brutális, a lemorzsolódás a belülről gerjesztett rivalizálásnak köszönhetően még a legjobb atlétákat sem kíméli. Napi négyórás alvás mellett robogó tankok lánctalpai közé gördülni, vagy hidegvérrel ölni késsel, puszta kézzel, különleges idegrendszert és fizikai felkészültséget kíván. A Szpecnyaz Alfa csoportként emlegetett terroristaelhárító osztagának tulajdonítható például Afganisztánban az elnöki palota lerohanása (1979. dec. 27-én), és Amin elnök kivégzése - tehát az orosz archívumban azért akadtak volna érdekesebb esetek is, mint a játékban szereplő fiktív, modern világunkból összecsemegézett klisék… Eszerint Európát példa nélküli terrorhullám tartja rettegésben (robbantások Londonban és Madridban stb.), és a nyomok Iránba vezetnek. Mivel arrafelé a NATO, különösképpen az Egyesült Államok finoman fogalmazva nem örvend nagy szimpátiának, a Project Wolf fedőnevű együttműködés keretében Oroszország küldi fiait a terroristák megrendszabályozására. Az elnéptelenedett vidékeken kiépített teljes infrastruktúrát le kell gyalulnunk, hogy aztán a további szálakat követve Myanmarban tegyünk pontot az ügy végére, és simítsuk el mellékesen egy kisebb orosz külpolitikai baki következményeit.
Terror, elhárítás
A játékos két variációban dúlhatja a környéket, az egyik a Geroy (ez szimpla egyszemélyes first person akciózás), illetve harcba szólíthatja kollégáit is, ilyenkor értelemszerűen egy komplett osztagot vezényelhet. Az Alfa és Zenith osztag öt embere nincs hozzáláncolva a parancsnokhoz: rendszerint párokban, a térkép átellenes pontján kezdik meg az akciót. A kezelőfelület többrétegű, a látótávolságba lévő bakákat a kurzor és a gyorsmenü segítségével navigálhatjuk, míg a távolabbiakat a műholdas térképfelvételen (némi stratégiai beütés látszatát keltve ezzel). A harcosaink agressziója, és testhelyzetük skálázható, viszont csak egyszerű mozgási és gyilkolási parancsokra hallgatnak. Használhatóságuk a türelmünkkel egyenes arányban áll, azaz ha órákig elszöszmötölsz a felülnézeti térképen, minden vizuális visszajelzés nélkül (nem lehet lekérni a látóterük kameráját), és hajlandó vagy egyesével, pontról pontra pozícióba vinni minden harcost, nos, akkor sem lesz felhőtlen az élmény, de legalább megpróbáltad…
A játék egyik legmeghatározóbb eleme az AMOEBA grafikai motor, ami valóban olyan egyszerű, és puritán, mint az elnevezése sugallja, de a gépi intelligenciával felmerülő rokonságot bármely egysejtű kikéri magának, sőt negatív diszkriminációra hivatkozva visszautasítja. A látvány néhol önmagában ezredfordulós időket idéz, de olyan közhelyes hibák is tetézik még, mint a textúrák remegése, hibás árnyékok, az aljnövényzet átlógása a járműveken, és a fizika teljes hiánya. Komplex időjárási elemeket (szél, eső) ne várjunk, köszönjük meg a reggeli borongást, a néhány küldetésben feltűnő ködöt, és a sötét éjszakát, amely a világ legrosszabbul villamosított tájait rejti el. Méltathatnánk a vezethető járművek kinézetét, de UAZ-t láttunk már az Operation Flashpointban is ezer éve, méghozzá jobbat. Azon a tényen pedig valóban érdemes elmerengni, hogy vajon miért rendelkezik minden (a „minden” esetünkben az UAZ-t, és a GAZ teherautót takarja) kerekes egység egy tank jellemzőivel!? Ha elakadnál egy pályán, keress egy járművet, s onnantól nincs, aki megállítson: sebezhetetlen vagy! Üss el mindenkit - ami nem lesz túl nehéz, lévén az AI még egy 3km/h-val gördülő dzsip elől sem képes elrángatni senkit.
Bevetésen
Minden egyes akció eligazítással kezdődik, és az unalomig ismételt kulcsszavakat ismételgeti: szerezz meg egy dokumentumot (azaz vegyél fel egy aktatáskát), a megjelölt helyen nyírjál ki mindenkit, vagy robbants fel egy fontos épületet. Ezt a három cselekményt fogjuk gyakorolni orrvérzésig különböző napszakokban. A felszerelésrész több mint megfelelő, hisz a jó kommandós AK-n is megél, vagy választhat hangtompítós mesterlövészpuskát, esetleg a GROZA-t (távcsöves automata), last minute akcióban RPG-t. A hiba ott van, hogy járhatsz-kelhetsz a világban bármerre, minden lelőtt ellenség hullája mellett csak AK-47-est találsz, nincsenek egzotikumok, változatosság. A bemálházott cuccokhoz jár éjjellátó, távcső, három repeszgránát, egy hangtompítós Stecskin, és néhány távirányítóval detonálható robbanószerkezet. Utóbbiakból van bőven, így az épületekben, vagy azok tetején elhelyezett terroristák kigyomlálása helyett elég a fal tövében elejteni a batyut, és komplett főhadiszállásokat tehetünk a puszta földdel egyenlővé.
Az egyetlen, amivel nem spóroltak a szlovákok, az az anyaföld: egyszer sem sikerült a pálya szélét elérnem. A hatalmas területeken irtózatos vándorlások árán ugyan, de minden szögből tűz alá vehetünk egy-egy fészket, és mivel a feladatoknál nincs se időbeli korlát, sem sorrendbeli megkötés, teljesen szabadon garázdálkodhatunk. Az egyetlen fájó pont, hogy a küldetéseken csupán három mentési lehetőséget kapunk - cserébe viszont a műholdas térképen minden egyes ellenfél real-time pozíciója jelölve van. E nélkül el is áshatnánk magunkat (a Specnaz katona legfontosabb fegyvere amúgy is az ásója volt kommunista időkben), ugyanis elsősegélycsomag nincs; néhány bekapott találat után, esetleg egyetlen jól célzott lövéstől feldobod a bakancsot. Ugyan az AI-nak nem erőssége a taktika, lőni még tud… Egyes célpontok körül irdatlan mennyiségű katona csoportosul, akik igen furán tudnak viselkedni. Egy meglehetősen furcsa látószög-szimuláció fut egy hanghatásokat érzékelő rutinnal, amely csak néhány katona lelkivilágában hagy nyomot, így fordulhat elő, hogy 500 méterről lövöldöztök egymásra nagy vidáman, miközben a köztes területen járőröző idióták rád se bagóznak. Az elesettek tetemein is folytatódik szokványos sétafikálás, ez gondolom terroristakörökben mindennapos: ha Abdul meghalt, hát meghalt...
Szumma
A Project Wolf rövid, végletekig lecsupaszított, idejétmúlt játék, amely csupán azt az üzenetet közvetíti, hogy a Szpecnyaz alapstratégiája a következő: berallyzni a bázis közepére dzsippel, majd a ránk bámuló zigótákat hátbalőni. Nincsenek géppuskafészkek, nehézfegyvereknek hírét sem hallották, és a kifejezetten speciális osztagokra komponált, épületről épületre haladós taktikát is gallyra vágja a látvány - minden helyiség, főhadiszállás, barakk üres (padló, tető, ablak és csókolom). Multiplayer nincs, hiányát illik jól nevelten tudomásul venni, és mielőbb beszerezni a Ghost Recon Advanced Warfightert a kultúrált szórakozáshoz.
Szpecialnogo Naznacsenie
A világ legkeményebbnek tartott különleges alakulata a ’80-as években érte el karrierje csúcspontját, majd 30 000 főt tömörített, és a diverziótól a tengerészeti részlegig minden hadműveleti területre kiterjesztette működését. A kiképzés brutális, a lemorzsolódás a belülről gerjesztett rivalizálásnak köszönhetően még a legjobb atlétákat sem kíméli. Napi négyórás alvás mellett robogó tankok lánctalpai közé gördülni, vagy hidegvérrel ölni késsel, puszta kézzel, különleges idegrendszert és fizikai felkészültséget kíván. A Szpecnyaz Alfa csoportként emlegetett terroristaelhárító osztagának tulajdonítható például Afganisztánban az elnöki palota lerohanása (1979. dec. 27-én), és Amin elnök kivégzése - tehát az orosz archívumban azért akadtak volna érdekesebb esetek is, mint a játékban szereplő fiktív, modern világunkból összecsemegézett klisék… Eszerint Európát példa nélküli terrorhullám tartja rettegésben (robbantások Londonban és Madridban stb.), és a nyomok Iránba vezetnek. Mivel arrafelé a NATO, különösképpen az Egyesült Államok finoman fogalmazva nem örvend nagy szimpátiának, a Project Wolf fedőnevű együttműködés keretében Oroszország küldi fiait a terroristák megrendszabályozására. Az elnéptelenedett vidékeken kiépített teljes infrastruktúrát le kell gyalulnunk, hogy aztán a további szálakat követve Myanmarban tegyünk pontot az ügy végére, és simítsuk el mellékesen egy kisebb orosz külpolitikai baki következményeit.
Terror, elhárítás
A játékos két variációban dúlhatja a környéket, az egyik a Geroy (ez szimpla egyszemélyes first person akciózás), illetve harcba szólíthatja kollégáit is, ilyenkor értelemszerűen egy komplett osztagot vezényelhet. Az Alfa és Zenith osztag öt embere nincs hozzáláncolva a parancsnokhoz: rendszerint párokban, a térkép átellenes pontján kezdik meg az akciót. A kezelőfelület többrétegű, a látótávolságba lévő bakákat a kurzor és a gyorsmenü segítségével navigálhatjuk, míg a távolabbiakat a műholdas térképfelvételen (némi stratégiai beütés látszatát keltve ezzel). A harcosaink agressziója, és testhelyzetük skálázható, viszont csak egyszerű mozgási és gyilkolási parancsokra hallgatnak. Használhatóságuk a türelmünkkel egyenes arányban áll, azaz ha órákig elszöszmötölsz a felülnézeti térképen, minden vizuális visszajelzés nélkül (nem lehet lekérni a látóterük kameráját), és hajlandó vagy egyesével, pontról pontra pozícióba vinni minden harcost, nos, akkor sem lesz felhőtlen az élmény, de legalább megpróbáltad…
A játék egyik legmeghatározóbb eleme az AMOEBA grafikai motor, ami valóban olyan egyszerű, és puritán, mint az elnevezése sugallja, de a gépi intelligenciával felmerülő rokonságot bármely egysejtű kikéri magának, sőt negatív diszkriminációra hivatkozva visszautasítja. A látvány néhol önmagában ezredfordulós időket idéz, de olyan közhelyes hibák is tetézik még, mint a textúrák remegése, hibás árnyékok, az aljnövényzet átlógása a járműveken, és a fizika teljes hiánya. Komplex időjárási elemeket (szél, eső) ne várjunk, köszönjük meg a reggeli borongást, a néhány küldetésben feltűnő ködöt, és a sötét éjszakát, amely a világ legrosszabbul villamosított tájait rejti el. Méltathatnánk a vezethető járművek kinézetét, de UAZ-t láttunk már az Operation Flashpointban is ezer éve, méghozzá jobbat. Azon a tényen pedig valóban érdemes elmerengni, hogy vajon miért rendelkezik minden (a „minden” esetünkben az UAZ-t, és a GAZ teherautót takarja) kerekes egység egy tank jellemzőivel!? Ha elakadnál egy pályán, keress egy járművet, s onnantól nincs, aki megállítson: sebezhetetlen vagy! Üss el mindenkit - ami nem lesz túl nehéz, lévén az AI még egy 3km/h-val gördülő dzsip elől sem képes elrángatni senkit.
Bevetésen
Minden egyes akció eligazítással kezdődik, és az unalomig ismételt kulcsszavakat ismételgeti: szerezz meg egy dokumentumot (azaz vegyél fel egy aktatáskát), a megjelölt helyen nyírjál ki mindenkit, vagy robbants fel egy fontos épületet. Ezt a három cselekményt fogjuk gyakorolni orrvérzésig különböző napszakokban. A felszerelésrész több mint megfelelő, hisz a jó kommandós AK-n is megél, vagy választhat hangtompítós mesterlövészpuskát, esetleg a GROZA-t (távcsöves automata), last minute akcióban RPG-t. A hiba ott van, hogy járhatsz-kelhetsz a világban bármerre, minden lelőtt ellenség hullája mellett csak AK-47-est találsz, nincsenek egzotikumok, változatosság. A bemálházott cuccokhoz jár éjjellátó, távcső, három repeszgránát, egy hangtompítós Stecskin, és néhány távirányítóval detonálható robbanószerkezet. Utóbbiakból van bőven, így az épületekben, vagy azok tetején elhelyezett terroristák kigyomlálása helyett elég a fal tövében elejteni a batyut, és komplett főhadiszállásokat tehetünk a puszta földdel egyenlővé.
Az egyetlen, amivel nem spóroltak a szlovákok, az az anyaföld: egyszer sem sikerült a pálya szélét elérnem. A hatalmas területeken irtózatos vándorlások árán ugyan, de minden szögből tűz alá vehetünk egy-egy fészket, és mivel a feladatoknál nincs se időbeli korlát, sem sorrendbeli megkötés, teljesen szabadon garázdálkodhatunk. Az egyetlen fájó pont, hogy a küldetéseken csupán három mentési lehetőséget kapunk - cserébe viszont a műholdas térképen minden egyes ellenfél real-time pozíciója jelölve van. E nélkül el is áshatnánk magunkat (a Specnaz katona legfontosabb fegyvere amúgy is az ásója volt kommunista időkben), ugyanis elsősegélycsomag nincs; néhány bekapott találat után, esetleg egyetlen jól célzott lövéstől feldobod a bakancsot. Ugyan az AI-nak nem erőssége a taktika, lőni még tud… Egyes célpontok körül irdatlan mennyiségű katona csoportosul, akik igen furán tudnak viselkedni. Egy meglehetősen furcsa látószög-szimuláció fut egy hanghatásokat érzékelő rutinnal, amely csak néhány katona lelkivilágában hagy nyomot, így fordulhat elő, hogy 500 méterről lövöldöztök egymásra nagy vidáman, miközben a köztes területen járőröző idióták rád se bagóznak. Az elesettek tetemein is folytatódik szokványos sétafikálás, ez gondolom terroristakörökben mindennapos: ha Abdul meghalt, hát meghalt...
Szumma
A Project Wolf rövid, végletekig lecsupaszított, idejétmúlt játék, amely csupán azt az üzenetet közvetíti, hogy a Szpecnyaz alapstratégiája a következő: berallyzni a bázis közepére dzsippel, majd a ránk bámuló zigótákat hátbalőni. Nincsenek géppuskafészkek, nehézfegyvereknek hírét sem hallották, és a kifejezetten speciális osztagokra komponált, épületről épületre haladós taktikát is gallyra vágja a látvány - minden helyiség, főhadiszállás, barakk üres (padló, tető, ablak és csókolom). Multiplayer nincs, hiányát illik jól nevelten tudomásul venni, és mielőbb beszerezni a Ghost Recon Advanced Warfightert a kultúrált szórakozáshoz.
