A repülő ász visszatér...
A történet 1939-ben kezdődik és 1945-ben végződik. A játékos a beszédes nevű amerikai pilótát, az önkéntes James Chase-t alakítja, akinek egy titkos brit egység, a Battlehawks tagjaként a II. világháború legveszélyesebb megbízatásait kell teljesítenie. A küldetések során szinte minden ismertebb európai, afrikai és csendes-óceáni hadszíntéren megfordulunk: fedezetet nyújtunk a dunkerque-i evakuálásnál, repülünk az angliai csatában és a norvég fjordok felett, hogy aztán Észak-Afrikán és a Midway-i vérzivataron átverekedve magunkat részt vehessünk a normandiai partraszállásban. Az akció mellett a történelmi háttér kidolgozására is igyekeztek odafigyelni a készítők: a sztorit az a Derek Chester jegyzi, aki többek között a Star Trek: Deep Space Nine forgatókönyvét is írta.
Az egyes küldetéseket alapos és jól értelmezhető eligazítások előzik meg, így a játékos egyetlen pillanatra sem érzi azt, hogy magára hagyták volna. Kezdő pilótáknak erősen javallott az oktatórész tanulmányozása, hogy a későbbiek folyamán ne legyenek gondok a repüléssel. A bevetések a stílusból adódó határokon belül megfelelően változatosak: a hagyományos légi harc mellett földi célpontok elleni támadások, kísérőfeladatok, bombázás, túszmentés és kémfeladatok is hárulnak ránk. A küldetések teljesítését a program újabb repülhető gépekkel, extra fegyverekkel, különböző fejlesztésekkel jutalmazza (erősebb motor, ellenállóbb páncélzat), így a történet végére húsznál is több géptípus közül választhatunk, ráadásul egy ponton beülhetünk egy B-17 Flying Fortress lövegállásába is. A feladatok során kioldható extrák közé tartoznak különböző kisfilmek is, ahol az egyes géptípusokról kapunk érdekes információkat pilóták közreműködésével. A hadjárat során a nehézség fokozatosan válik egyre komolyabbá: a játék felétől már alaposan össze kell szednünk magunkat, ha fel akarjuk venni a versenyt az ellenfél pilótáival. A játék előrehaladtával lehetőségünk lesz néhány egyszerű parancsot is kiosztani a társainknak: ezek száma ugyan elég kevés, ennek ellenére rátesz egy lapáttal a játékélményre.
Hajsza földön, vízen, levegőben...
Az egyre nehezedő játékmenet mellé hamarosan a nyakunkba szakadnak a címben szereplő „titkos fegyverek” is, amikor megjelennek az égen a német Nemesis-egységek, megkeserítve harcos mindennapjainkat. Larry Holland cége rendkívül alapos munkát végzett: számos olyan kísérleti repülőgép és fegyver került a játékba, amelyek vagy soha nem kerültek bevetésre, vagy lényegesen kisebb hatást gyakoroltak a háború végkimenetelére, mint ahogy a játék sejteti. A küldetések során meggyűlik a bajunk többek közt a Junkers nehézbombázójával, a JU 390-nel, a V-1 „repülő bombával”, a világ első nagy hatótávolságú ballisztikus rakétájával, a V-2-essel, és a Wasserfall névre keresztelt irányított föld-levegő rakétával is...
A nagy elődökkel ellentétben a Secret Weapon Over Normandy inkább akciójáték, mint szimulátor, ezért az irányítását is ennek megfelelően alakították ki: gyakorlatilag néhány perc alatt elsajátítható, begyakorolható minden. A végletekig leegyszerűsített repülési modell is ennek megfelelő: villámgyors, alapvető fizikát nélkülöző manőverekkel kápráztathatjuk el az ellenség pilótáit. Nagy bánatom, hogy repülési tulajdonságaikban nem sok eltérést tapasztaltam a különböző géptípusok között: kicsit furcsa, hogy egy bombázó szinte ugyanolyan virgonc a levegőben, mint egy harci repülőgép. A fejlesztők ugyan elhelyeztek a játékban egy advance módot is, amelynek szerepe a repülés reálisabbá tétele, de a szimulátoron felnőtt rajongóknak, hobbipilótáknak valószínűleg ez is kevés lesz. Mindenképpen említésre méltó az időlassítás lehetősége, amely leginkább gyors, intenzív harcok hevében, több támadó ellenében nyújthat nagy segítséget, illetve abban az esetben, ha hosszú utat kell megtenni a kijelölt célpontig. A nézőpontok száma is elég korlátozott: egy biztos, nem fogjuk a nyakunkat sokat tekergetni a pilótafülkében. Sajnálatos tény, hogy műszerfalnézetre nem futotta a fejlesztők igyekezetéből. Repülés közben egy HUD segédkezik az ellenfelek és a baráti gépek azonosításában, valamint célpontok kiválasztásában. Könnyű eligazodni rajta, segítségével egyszerű tájékozódni a levegőben, ráadásul ha nincs rá szükség, akár ki is kapcsolható. Érdekes megoldás, hogy földi célpontok és hajók elleni támadáskor egy sárga célkör segíti a célzást: minél kisebb ennek a körnek az átmérője, annál nagyobb lehet a találat pontossága. Látványos extra ilyen küldetéseknél a „bombakamera”, amely a kioldógomb nyomva tartása mellett végigkíséri a lövedék útját a becsapódásig. Az ellenséges gépek, támadó ellenfelek mesterséges intelligenciája ugyan elég közepesre sikeredett, de helyzettől függően mégis elég kihívást jelent majd egy-egy feladat elvégzése, hála a jól átgondolt, több célpontot felvonultató bevetéseknek.
Nekem térkép e táj...
A grafikai megjelenítésre nem lehet különösebb panasz, bár itt-ott meglehetősen vegyes képet mutat. A táj élethű, alacsonyan repülve is elfogadható részletességű, bár a domborzati viszonyok megjelenítése egy kicsit mostoha. A repülőgépek kidolgozottságát nem érheti kritika: a szárnyfelületek szépek, a csűrők, kerekek működnek, minden fegyver felismerhető a szárnyak alatt. Alapos szemlélő azonban észreveheti, hogy a részletek nagy része csak textúra, a poligonszám is meglehetősen alacsony, de cserébe olyan sebességgel fut a játék gyengébb gépeken is, hogy hamar felejthetővé válik ez a kis „csalás”. Az effektezés jól sikerült: a tűz, füst, robbanások rendkívül látványosak: találat esetén törmelékek repkednek szanaszét. Semmi forradalmira nem kell számítani, de látszik, hogy a fejlesztők odafigyeltek a látványra. A földi tereptárgyak, épületek, hangárok kialakítása már nem ennyire fényes, kicsit mintha elhanyagolták volna ezeket, szerencsére viszonylag keveset fogunk odalent unatkozni, időnk nagy részét a levegőben töltjük majd.
Hang-adó...
Véleményem szerint minden játék meghatározó részét jelenti a hanganyag: rossz zenével, elbaltázott hangokkal a legjobban elkészített program is sokat veszíthet élvezeti értékéből. Úgy tűnik, a játék fejlesztői is tisztában voltak ezzel, mert a zenei aláfestés elkészítésével azt a Michael Giacchinót bízták meg, akit többen Hollywood legtehetségesebb fiatal zeneszerzőjének tartanak, s aki többek közt a Medal of Honor díjnyertes kompozícióiért, valamint számos film és tévéprodukció muzsikájáért felelős. Az általa komponált, közel másfél órás hanganyag a Northwest Sinfonia tolmácsolásában csendül fel, hol dinamikusan, hol lágyan illeszkedve az eseményekhez, támogatva, kiegészítve a történéseket. Nem lehet rá panasz, ahogy a különböző hangeffektekre sem: a leggyakoribb hangok, mint a motor- és a fegyverek zaja, tüzérségi tűz, robbanások mellett olyan apróságnak tűnő dolgokra is odafigyeltek a hangmérnökök, mint a kigyulladt hajókon feltámadó tűz pattogása, vagy a légvédelmi szirénák süvítő hangja. A beszédhangok érthetők és tisztán hallhatók, minden náció a saját nyelvén rádiózik egymással, s bár helyenként vannak ugyan minőségi problémák (oda nem illő visszhangok, torzulások), de szerintem a harc hevében ezek senkit nem fognak zavarni.
A játék apróbb tervezési és logikai bukfenceket leszámítva tehát rendben van, egyetlen komoly hibája, hogy internetes multiplayer lehetőséggel nem rendelkezik. Kizárólag osztott képernyős módon csatázhatunk egymás ellen, azt is csak a konzolos verzióban. Bár a játék többszöri végigjátszás során is tartogat kihívást, az instant-action móddal sokáig el lehet szórakozni, azért a sava-borsát mégiscsak egy jól támogatott multi adná meg igazán.
