Persze a PS3-as Future-trilógia lezárása után nem egyszerű izgalmas sztorit alkotni, így az Insomniac csavart egyet az eddigi recepten, és a három már ismert hős mellé az állandóan ügyeletes rosszfiút, Dr. Nefarioust is csatasorba állította. Qwark kapitány -- aki időközben elnök lett, bár hogy miként, azt se Ratchet, se Clank nem érti -- épp egy olyan díj átvételére indul, ami nem is létezik, amikor kiderül, hogy a jó doktor ismét visszatért és bosszút akar állni korábbi sérelmein. A dolgok viszont nem a megszokott módon alakulnak, ugyanis egy kis bunyó után (ami a fél bolygót romba dönti) a szokatlan négyest elrabolják az idegenek. Adott tehát egy eddig nem látott, veszélyes világ, benne a galaxis minden szemétládájával. A túlélés záloga az együttműködés, így a korábban nem épp baráti viszonyt ápoló kvartett csapatba verődve indul maguk, majd az egész világ megmentésére.
A játékot egyedül játszva a már megszokott Ratchet & Clank epizódot kapjuk. A sztori blőd és nagyon vicces, az egész koncepcióból csöpög az imádni való humor. A pályák lineárisak, de így is akad rajtuk felfedezni való épp elég, a logikai feladványokban pedig a gép segít ki minket az MI irányította Clank segítségével. Ugyan a kooperatív módra kihegyezett platformerek többsége nem teljesít túl jól szólóban, meg kell hagyni, az All 4 One-ba szinte képtelenség belekötni e téren. Természetesen az élmény nem ér fel az alaptrilógiához (főleg a Crack in Time ismeretében érezzük kicsit gyengének az összképet), de a fejlődésre, az őrült fegyverekre és az eszelős sebességre kihegyezett játékmenet simán hozza az elvárható szintet. Nincs mese, a botcsinálta négyes mókás vesszőfutása odaszegez a tévé elé, ami elnézve a pályák multis felépítését, kiemelkedő teljesítmény.
Az egyedüli tehát, ami miatt az egyszemélyes módban nyafoghatunk, a játék rövidsége. Bár az eddigi Ratchet-részek sem voltak különösebben hosszúak, a sztoriba ölhető 6-8 óra valahogy nem elég a boldogságunkhoz, főleg a látványos, újszerű miliő kihasználatlansága miatt. Ráadásul kihívás sem nagyon van, mindössze egy-két, igazán izzasztós résszel találkozhatunk, melyek furcsamód nem a főellenfelekhez, hanem a gyengélkedő kamerakezeléshez köthetők.
Mert hát sajnos a négyfős kooperatív játékot az Insomniac srácai képtelenek voltak máshogy megoldani, mint rögzített nézettel. Így aztán a kamera csak azt mutatja, amit a fejlesztők szerint nekünk látni kell, ez viszont gyakorta nincs összhangban azzal, amit ténylegesen látni szeretnénk. Bár nem sokszor szívtuk meg emiatt, azért akadt pár pillanat a teszt során, amikor sokkal-sokkal jobban élveztük volna a játékot, ha mi irányítjuk a betekintési szöget.
Még szerencse, hogy a kooperatív mód fantasztikus lett, így hamar elfeledteti velünk minden bosszúságunkat. Ugyan az All 4 One-ban is akad némi versenyszellem, mert a program a checkpointokon az egyéni teljesítményünknek megfelelően jutalmaz bennünket, érezni a játékon, hogy a fejlesztők szeme előtt a maximális együttműködés képzete lebegett. Jól bizonyítja ezt, hogy az egyforma fegyverek közös használatával úgynevezett overload támadásokat adhatunk elő. Ezek nagyon erősek, néha pedig elengedhetetlen, hogy éljünk velük, szóval akármilyen bizsergető is a másik orra alá dörgölni, hogy mi jobbak voltunk, ez nem egy olyan játék, ahol cél lenne versengés.
A négyfős kooperatív mód nagyon jó, de ketten játszva talán még inkább kidomborodnak a program előnyei. Ha sokan vagyunk a pályán, könnyen csaphat kaotikus vagdalkozásba a játék, ami nehezíti a taktikus együttműködést. Ráadásul az All 4 One egyedül sem nehéz, négyen pedig már-már nevetségesen könnyű, szóval a legjobb, ha ketten ülünk a tévé elé, mert ilyenkor a közös szórakozás élménye még elnyomja a kihívás fájó hiányát. Külön öröm, hogy online és a kanapén is játszhatunk közösen, igaz, utóbbihoz négy játékos esetén négy kontroller kell, ami nem sok PS3 tulajdonosnak adatik meg.
Ami a technikai hátteret illeti, az All 4 One tisztességes iparosmunka. A grafika szép, a karakterek jól néznek ki, a pályák kidolgozottsága pedig hozza az előző részek átlagszínvonalát. Konstans fejlődést viszont egyáltalán nem mutat a látvány, sőt, a Crack in Time összességében jobban nézett ki. A zene és a hangok maradtak a megszokott mederben, úgyhogy nem fogunk csalódni bennünk, sőt, a menü alatt szóló téma olyan megkapó, hogy sokáig ment a PS3 csak azért, hogy a háttérben duruzsolhassanak a hősies dallamok. Ugyan elvárható lenne egy kicsit fejlettebb grafika, de ez a játék mégis csak a többjátékos módról szól, és kötve hiszem, hogy bárki azért vásárolná meg, hogy gyönyörködjön. Arra ott a Killzone 3, ugyebár.
A Ratchet & Clank: All 4 One egy remek csomag, ami sokaknak, sok különböző oknál fogva ajánlható. Családi szórakozásnak is pazar, mert aranyos és vicces játék, leginkább egy Pixar animációs filmre emlékeztet. Haverokkal játszva is élmény, mert nagyon sokat lehet hülyéskedni vele. De akár még egyedül is érdemes végigjátszani, főleg, ha az eddigi részek bejöttek. Ha pedig még nem volt alkalmad Ratcher & Clankhez, talán ez a legjobb belépő, mert könnyed, egyszerű, mégis könnyen beleszeret az ember, mert felsorakoztatja a sorozat összes elemét, hogy egy (vagy barátok esetén több) végigjátszás után örömmel indulhass a boltba beszerezni a többi részt. Szép volt, álmatlanok, reméljük, hogy a beígért multiplatform projekt is legalább ilyen igényes lesz!
Egy mindenkiért...
A játékot egyedül játszva a már megszokott Ratchet & Clank epizódot kapjuk. A sztori blőd és nagyon vicces, az egész koncepcióból csöpög az imádni való humor. A pályák lineárisak, de így is akad rajtuk felfedezni való épp elég, a logikai feladványokban pedig a gép segít ki minket az MI irányította Clank segítségével. Ugyan a kooperatív módra kihegyezett platformerek többsége nem teljesít túl jól szólóban, meg kell hagyni, az All 4 One-ba szinte képtelenség belekötni e téren. Természetesen az élmény nem ér fel az alaptrilógiához (főleg a Crack in Time ismeretében érezzük kicsit gyengének az összképet), de a fejlődésre, az őrült fegyverekre és az eszelős sebességre kihegyezett játékmenet simán hozza az elvárható szintet. Nincs mese, a botcsinálta négyes mókás vesszőfutása odaszegez a tévé elé, ami elnézve a pályák multis felépítését, kiemelkedő teljesítmény.
Az egyedüli tehát, ami miatt az egyszemélyes módban nyafoghatunk, a játék rövidsége. Bár az eddigi Ratchet-részek sem voltak különösebben hosszúak, a sztoriba ölhető 6-8 óra valahogy nem elég a boldogságunkhoz, főleg a látványos, újszerű miliő kihasználatlansága miatt. Ráadásul kihívás sem nagyon van, mindössze egy-két, igazán izzasztós résszel találkozhatunk, melyek furcsamód nem a főellenfelekhez, hanem a gyengélkedő kamerakezeléshez köthetők.
... mindenki egyért!
Mert hát sajnos a négyfős kooperatív játékot az Insomniac srácai képtelenek voltak máshogy megoldani, mint rögzített nézettel. Így aztán a kamera csak azt mutatja, amit a fejlesztők szerint nekünk látni kell, ez viszont gyakorta nincs összhangban azzal, amit ténylegesen látni szeretnénk. Bár nem sokszor szívtuk meg emiatt, azért akadt pár pillanat a teszt során, amikor sokkal-sokkal jobban élveztük volna a játékot, ha mi irányítjuk a betekintési szöget.
Még szerencse, hogy a kooperatív mód fantasztikus lett, így hamar elfeledteti velünk minden bosszúságunkat. Ugyan az All 4 One-ban is akad némi versenyszellem, mert a program a checkpointokon az egyéni teljesítményünknek megfelelően jutalmaz bennünket, érezni a játékon, hogy a fejlesztők szeme előtt a maximális együttműködés képzete lebegett. Jól bizonyítja ezt, hogy az egyforma fegyverek közös használatával úgynevezett overload támadásokat adhatunk elő. Ezek nagyon erősek, néha pedig elengedhetetlen, hogy éljünk velük, szóval akármilyen bizsergető is a másik orra alá dörgölni, hogy mi jobbak voltunk, ez nem egy olyan játék, ahol cél lenne versengés.
A négyfős kooperatív mód nagyon jó, de ketten játszva talán még inkább kidomborodnak a program előnyei. Ha sokan vagyunk a pályán, könnyen csaphat kaotikus vagdalkozásba a játék, ami nehezíti a taktikus együttműködést. Ráadásul az All 4 One egyedül sem nehéz, négyen pedig már-már nevetségesen könnyű, szóval a legjobb, ha ketten ülünk a tévé elé, mert ilyenkor a közös szórakozás élménye még elnyomja a kihívás fájó hiányát. Külön öröm, hogy online és a kanapén is játszhatunk közösen, igaz, utóbbihoz négy játékos esetén négy kontroller kell, ami nem sok PS3 tulajdonosnak adatik meg.
Szőrgombolyag, metálfény
Ami a technikai hátteret illeti, az All 4 One tisztességes iparosmunka. A grafika szép, a karakterek jól néznek ki, a pályák kidolgozottsága pedig hozza az előző részek átlagszínvonalát. Konstans fejlődést viszont egyáltalán nem mutat a látvány, sőt, a Crack in Time összességében jobban nézett ki. A zene és a hangok maradtak a megszokott mederben, úgyhogy nem fogunk csalódni bennünk, sőt, a menü alatt szóló téma olyan megkapó, hogy sokáig ment a PS3 csak azért, hogy a háttérben duruzsolhassanak a hősies dallamok. Ugyan elvárható lenne egy kicsit fejlettebb grafika, de ez a játék mégis csak a többjátékos módról szól, és kötve hiszem, hogy bárki azért vásárolná meg, hogy gyönyörködjön. Arra ott a Killzone 3, ugyebár.
A Ratchet & Clank: All 4 One egy remek csomag, ami sokaknak, sok különböző oknál fogva ajánlható. Családi szórakozásnak is pazar, mert aranyos és vicces játék, leginkább egy Pixar animációs filmre emlékeztet. Haverokkal játszva is élmény, mert nagyon sokat lehet hülyéskedni vele. De akár még egyedül is érdemes végigjátszani, főleg, ha az eddigi részek bejöttek. Ha pedig még nem volt alkalmad Ratcher & Clankhez, talán ez a legjobb belépő, mert könnyed, egyszerű, mégis könnyen beleszeret az ember, mert felsorakoztatja a sorozat összes elemét, hogy egy (vagy barátok esetén több) végigjátszás után örömmel indulhass a boltba beszerezni a többi részt. Szép volt, álmatlanok, reméljük, hogy a beígért multiplatform projekt is legalább ilyen igényes lesz!
