A Dungeons & Dragons világában játszódó Neverwinter sok-sok éve készülget már, de valamiért viszonylag kevés figyelmet kapott a téma szerelmeseitől és a médiától is. Talán ez lehet az oka annak, hogy igazi meglepetésbombaként robbant nemrégiben, amikor megnyitotta kapuit a játékosok előtt, akik végül tömegesen kezdték éltetni a Cryptik Studios online szerepjátékát. Tény, hogy a Neverwinter egy egész különleges MMORPG, ami már most, az indulás pillanatában is telis-tele van tartalommal, így akár hosszú napokra is elveszhetünk benne anélkül, hogy felmerüljön bennünk az MMO-játékok legkellemetlenebb kérdése: most hova tovább?
Dungeons & Dragons másképp
Mielőtt viszont rátérnénk erényei bemutatására, jegyezzük meg, hogy a Neverwinter nagyjából annyira ragaszkodik a D&D szabályaihoz, mint amennyire a Battlefield 3 élethű. Vannak ugyan a szabályrendszerben található tételekkel megegyező nevű varázslatok, képességek, sőt, még a karakterosztályok és a kasztok is innen lettek átemelve, de az MMOG műfaj játékmechanikája miatt az alaprendszer csak nyomokban található meg a programban. Nem fogunk nyolc órákat pihenni csak azért, hogy memorizáljunk két gyógyítóvarázslatot, és dobókockákat sem dobunk THAC0-ra. Nem, a Neverwinter nem is akar hasonlítani a papíralapú rendszerre, hiszen egy gyors, dinamikus harcrendszerrel dolgozik, a karakterfejlődés pedig sokban hasonlít más MMO-játékokban található megoldásokhoz. Hála az égnek!
A játék egyik legkülönlegesebb erénye mindenképp a harcrendszer, ami lényegében sokban hasonlít egy „nézdahátam” típusú akciójátékra. Célpontot kijelölni nem tudunk, illetve már az is meglepő lehet sok veterán MMO-rajongó számára, hogy egerünk mozgatásával nem egy kurzort irányítunk, hanem a képernyő közepén elhelyezett szálkeresztet. Támadni, azaz képességeket ellőni természetesen az egérrel, illetve a WASD környékére elhelyezett gyorsbillentyűkkel tudunk, de lehetőségünk van gyors kitérésre is, ami felettébb hasznosnak bizonyulhat a méretesebb szörnyekkel vívott csaták esetében. A játékosnak tehát rengeteg ügyességre lesz szüksége ahhoz, hogy egy nagyobb csoport ellenféllel leszámoljon, folyamatosan keresnie kell a legalacsonyabb életerővel rendelkező célpontokat, miközben elugrál a támadók csapásai elől.
De a Neverwinter igyekszik több fronton is támadást indítani a játékosok kegyeiért: nemcsak a harcrendszer, hanem tartalom szempontjából is elégedettek lehetnek azok, akik tesznek egy próbát a programmal. Mielőtt azonban rátérünk ezekre, fontos megjegyezni, hogy egy teljesen ingyenesen játszható MMOG-ról van szó, amiben szó sincs havidíjról, de még az alapjátékért sem kell fizetnünk. Csak letöltöd a játékot, és már játszhatsz is vele. Viszont figyelmeztetünk: azok, akik beleszeretnek a Neverwinterbe, valószínűleg nem ússzák meg költekezés nélkül, ugyanis rengeteg olyan csábító ajánlat várja a játékosokat, amiket csak zen, azaz valódi pénz ellenében vásárolhatunk meg magunknak. Így tehetünk szert kulcsokra, melyekkel a folyamatosan potyogó epic ládákat nyitogathatjuk ki remek lootok reményében, így vehetünk új bankhelyeket magunknak, szakmáinkhoz segítőket, vagy ultragyors hátasokat.
Álmodtam egy világot magamnak
A Neverwinter legnagyobb erőssége kétséget kizáróan az úgynevezett Foundry-rendszer, ami lényegében mérföldekre kitolja a játék szavatosságát. A Foundry ugyanis egy küldetésszerkesztő, amiben bárki készíthet kihívásokat a játékosok számára, méghozzá egy nagyon összetett, sok lehetőséget kínáló szerkesztő segítségével. A Foundryba naponta több száz, vagy akár több ezer küldetés is felkerülhet, melyeket a készítők és a játékosok egyenként értékelnek, a jobbakat pedig külön listára pakolva kínálják számunkra. Ha egy játékosnak tetszett egy bizonyos Foundry-misszió, akkor értékelheti, amitől az egyre népszerűbbé válik. Sőt, a küldetés befejeztével még borravaló is adható a készítőnek, így akár még némi bevétele is lehet azoknak, akik kiváló kalandokat készítenek a többi játékos számára. A dolog szépsége az, hogy ezek az alkotások sokszor jobb minőségűek, összetettebbek és érdekesebbek, mint amilyenekkel az alapjáték történetfonalának felgömbölyítése közben találkozhatunk. Telis-tele vannak remek olvasnivalókkal, izgalmas csatákkal, vagy akár könnyebb-nehezebb fejtörőkkel – napi szinten legalább egyet-kettőt érdemes teljesíteni mindenkinek.
Az ördög a részletekben
Na de lássunk pár apró részletet is! A játékban található fejlődési rendszer viszonylag gyakran jutalmazza a játékost elért eredményeiért, ezzel ugyancsak maga elé szögezve a rajongókat. Lépkedjük a szinteket, kapjuk a képességpontokat, amiket még külön-külön fejleszthetünk is, esetenként pedig új tulajdonságpontokkal, valamint ajándékládákkal lep meg minket a Neverwinter. A játékban hasonló tárgyrendszer található, mint a WoW-ban, annyi csupán a különbség, hogy a varázstárgyakat azonosítani kell használat előtt. Akik jobb cuccokra vágynak, vagy szeretnék eladni saját portékáikat, azokat várja egy aukciósház is, ami akár kérésre felajánlhat számunkra olyan holmikat, melyek pluszt adnak a hősünk számára.
A játék egyik furcsasága egyébként maga a gazdaság, ami véleményem szerint elég kusza. Létezik ugyanis hagyományos fizetőeszközként a réz-ezüst-arany kombó, a napi küldetések teljesítéséért pedig ún. astral diamondokat kapunk, s csak ezekkel vásárolhatunk az aukciósházban. A fémpénzek tehát kizárólag NPC-kel történő kereskedelemre valók, így azok a maximálisan elérhető 60. szint környékére érve hamar elértéktelenednek. A játék megvalósítás szempontjából egyébként egész jó, ha iskolai osztályzattal kellene illetnünk, 4-est adnánk rá. A karaktermodellek, a zene, valamint a HUD kellemes összhatást kelt, viszont az átvezető animációk és a szinkronszínészek bőven hagynak kívánnivalót maguk után.
Zárt osztály
Két nagyobb pozitívuma, a harcrendszer és a Foundry mellett érdemes szót ejtenünk a Neverwinter egyik legkiábrándítóbb tulajdonságáról is, ami azonnal eltántoríthatja a más MMORPG-kből átpártolókat. Itt ugyanis szokatlan mód nincs hatalmas, nyitott világ, amit szabadon bejárhatunk: minden kisebb-nagyobb zónákra van osztva, melyekben „rétegekbe” pakolva játszanak egymás felett a játékosok, így csak egy bizonyos számú kalandor találkozhat egymással. Ha betérünk egy új területre, ott persze kapunk egy rakás friss küldetést, megcsináljuk azokat, de aztán soha többé nem látjuk ezt a zónát, mert egyszerűen nem vezet rajta keresztül az utunk. Zónákból zónákba teleportálhatjuk magunkat, nincsenek töltelékterületek, csupán instance-ok, ami lényegében egy csőszerű, elég könnyen behatárolható világot eredményez.
Ennek persze megvannak a maga erényei is, hiszen egyedül játszva nem kell másokkal megküzdenünk a küldetések célpontjaiért, valamint mindig tudni fogjuk, hogy merre keressük a következő feladatunkat, viszont ennek köszönhetően csorbul az MMO-játékok egyik főbb komponense, a multiplayer rész, és vele a szabadság is. Egészen az 50-60. szint eléréséig nem is leszünk ráutalva arra, hogy másokkal együtt játsszunk, és még ezt elérve sem érezzük azt, hogy mi tulajdonképpen egy online világ részesei vagyunk. Persze Skyrim-rajongóknak ez maga lehet a mennyország, de egy MMO-játéknál sokan nem erre számítanak.
Próbáld ki te is!
Sajnos két oldal kevés ahhoz, hogy minden részletre kiterjedő leírással szolgáljunk a Cryptic legújabb üdvöskéjéről vagy akár bármilyen más MMO-játékról (mindenesetre figyelmetekbe ajánljuk tippgyűjteményünket és a Neverwinter ABC-t), de úgy érezzük, hogy a Neverwinter főbb erényeit és tulajdonságait azért elég szépen átvettük. A harcrendszer remek, a technikai kivitelezés remek, a Foundry rendszer pedig a legjobb dolog, ami egy szerepjátékba bekerülhet. A kérdés persze most is az, hogy a játék vajon képes lesz-e huzamosabb ideig megtartani rajongóit, vagy ez az MMORPG is úgy jár, mint sok más konkurense? A látottak alapján úgy véljük, hogy a Neverwinternek minden esélye megvan a hosszú távú sikerre, s bízunk abban, hogy az eddig is remek támogatást nyújtó fejlesztőcsapat képes lesz lépést tartani a játékosok igényeivel.
