A bejáratott név nagy úr, és ezt a Sony is tudja, ezért merték meglépni azt, hogy némileg félrevezető módon MotorStorm címet adtak egy olyan játéknak, aminek lényegében semmi köze nincs a MotorStorm sorozathoz. Ez a bűn persze megbocsátható, de csak azért, mert a távirányítós autókat felvonultató versenyprogram egészen szórakoztatóra sikeredett.
Habár az irányítás elsőre pofonegyszerűnek tűnik (bal kar az irány, a jobb pedig a gáz és a fék), a helyzet az, hogy el kell telnie egy kis időnek, mire az ember agya annyira rááll erre a metódusra, hogy a versenyeken igazán jó eredményeket érhessen el. Ha tehát elsőre nincsenek sikerélményeink, akkor nem szabad feladni, csak gyakorolni kell, egy pont után úgy fogjuk irányítani az apró járgányokat, mintha egész életünkben ezt csináltuk volna. A programban aztán azért is érdemes elmerülni, mert összesen nyolc kategóriában nyithatunk meg erősebbnél erősebb gépeket, amiket aztán a folyamatosan elérhetővé váló pályák és versenyek során tesztelhetünk le élesben -- igaz, azt muszáj megjegyezni, hogy a négy nagyobb bajnokság hiába lett elnevezve a nagy konzolos MotorStorm epizódokról, a hasonlóságot itt is hiába keressük.
Habár -- kezdetben az irányítás, majd az egyre összetettebb pályák okán -- kihívás azért akad bőven a programban, azt nehezen vette be a gyomrunk, hogy a szakaszokat tervező grafikusok nem nagyon erőltették meg magukat a pályák változatosságát illetően. Oké, a nyomvonalak idővel tényleg egyre durvábbak, de a játékélményt és az azzal járó lelkesedést némileg leredukálja, hogy olyan szakaszokkal találkozunk, amelyek ugyanazon kevés számú elemből épülnek fel. Biztos a beidegződés az oka, de a MotorStorm név alatt az ember alapból komoly és változatos látványt vár, még kézikonzolon is. Ezt -- és a meglehetősen egysíkú zenét -- leszámítva nincs nagy baj a programmal, tökéletes kikapcsolódás, és a hihetetlen gyorsan lezavarható versenyeknek hála még akkor is érdemes elővenni, ha tényleg csak pár percünk van a játékra. A MotorStorm RC-ben ugyan csak távirányítós autókkal csapathatunk, de a WipeOut után még mindig ez az a versenyprogram, amit érdemes beszerezni a Vitára.
Habár az irányítás elsőre pofonegyszerűnek tűnik (bal kar az irány, a jobb pedig a gáz és a fék), a helyzet az, hogy el kell telnie egy kis időnek, mire az ember agya annyira rááll erre a metódusra, hogy a versenyeken igazán jó eredményeket érhessen el. Ha tehát elsőre nincsenek sikerélményeink, akkor nem szabad feladni, csak gyakorolni kell, egy pont után úgy fogjuk irányítani az apró járgányokat, mintha egész életünkben ezt csináltuk volna. A programban aztán azért is érdemes elmerülni, mert összesen nyolc kategóriában nyithatunk meg erősebbnél erősebb gépeket, amiket aztán a folyamatosan elérhetővé váló pályák és versenyek során tesztelhetünk le élesben -- igaz, azt muszáj megjegyezni, hogy a négy nagyobb bajnokság hiába lett elnevezve a nagy konzolos MotorStorm epizódokról, a hasonlóságot itt is hiába keressük.
Habár -- kezdetben az irányítás, majd az egyre összetettebb pályák okán -- kihívás azért akad bőven a programban, azt nehezen vette be a gyomrunk, hogy a szakaszokat tervező grafikusok nem nagyon erőltették meg magukat a pályák változatosságát illetően. Oké, a nyomvonalak idővel tényleg egyre durvábbak, de a játékélményt és az azzal járó lelkesedést némileg leredukálja, hogy olyan szakaszokkal találkozunk, amelyek ugyanazon kevés számú elemből épülnek fel. Biztos a beidegződés az oka, de a MotorStorm név alatt az ember alapból komoly és változatos látványt vár, még kézikonzolon is. Ezt -- és a meglehetősen egysíkú zenét -- leszámítva nincs nagy baj a programmal, tökéletes kikapcsolódás, és a hihetetlen gyorsan lezavarható versenyeknek hála még akkor is érdemes elővenni, ha tényleg csak pár percünk van a játékra. A MotorStorm RC-ben ugyan csak távirányítós autókkal csapathatunk, de a WipeOut után még mindig ez az a versenyprogram, amit érdemes beszerezni a Vitára.
