Kár lenne viszont a kivételesen jó adottságú McPixel esetében is rögtön sikongatva elfutni, hiszen a játék mindent elkövet, hogy elbűvölő 8-bites grafikájával és velejéig elmebeteg játékmenetével megnyerje magának az emberiség bizalmát. Közben persze nem tudja teljesen meghazudtolni saját lényét -- néha véletlenül kicsit megszorongatja a torkodat, majd nevetve elnézést kér, s sietve kigúnyolja saját gyengeségét. Metaforámhoz ragaszkodva, ez a játék egy tudathasadásos terminátor.
Mentsd meg a világot tehénnel
A McPixel egész mivoltát egyetlen szóval le lehet írni: beteg. Nemcsak szürreális, de teljesen logikátlan, sötét humorú, cseles és végletesen kiszámíthatatlan is. A szárazon megfogalmazott alapfeladat így fest: egy-egy helyzet megoldása 20 másodperc alatt, szimpla point and click eszközökkel. Adott egy helyszín, ott pár darab interakcióba vonható tárgy vagy személy, az óra pedig ketyeg -- akár találsz bombát a pályán, akár nem, elég egy rossz próbálkozás ahhoz, hogy minden a levegőbe repüljön. Fejezetenként hat darab helyszínt látogatsz meg, folyamatosan egymás után pörgetve, vagyis ha elszúrod, csak öt másik pályán való próbálkozás után kerül eléd újra a probléma. A McPixel elképesztően pörgős tempót diktál, elsőre azt gondolnád, hogy megdolgoztatja az agysejteket, de nem... Leginkább csak a memóriát edzi. Hogy miért?
Mert hangulatra a McPixel olyan, mintha a tévét nézve egy McGyver és egy Mr. Bean epizód között váltogatnál folyamatosan, mindezt jó adag LSD behatása alatt. Leírom az egyik pályát: hősünk vulkáni lávafolyam mellett ácsorog egy lábszárcsont, egy fehér ruhás nő és egy tehén társaságában, a láva fölötti sziklán pedig a „Dobj be egy szüzet!” felirat olvasható. Ha az első kattintással (érintéssel) felveszed a csontot, a másodikkal pedig a tehénre nyomsz, akkor McPixel beilleszti az inkriminált tárgyat az állat hátsó felébe, amit a boci egy szerelmes pillantással nyugtáz -- majd felrobban az egész vulkán. Ha a következő újrajátszás alkalmával inkább a nőcit kapod fel, és dobod be a felirat instrukciója szerint a lávába, fontos dolgok derülnek ki a hölgy erkölcseivel kapcsolatban -- ugyanis megint csak robbanás következik. A megoldást nem árulom el, de pont annyira nélkülözi a logika vagy a józan ész legapróbb csíráját is, mint bármelyik feladat a játékban.
Rájönni a megoldásokra tehát főként mázli, nem pedig IQ kérdése, de ettől csak nagyobb a sikerélmény. Az egész játék a nevettető gegekre és szürreális helyzetekre épül, a hatos csomagokban érkező, megmenteni való világtöredékek pedig a látszólagos egyszerűségük ellenére is rengeteg poént és aranyos interakciót rejtenek. Ötletessége mellett a meglepően profi kivitelezés előtt is kalapot emelek, mert a 8-bites grafika és chiptune háttérzene minőség terén jóformán egy szinten van a mostanában trendi, konzolos retrócímekkel.
McPixel segít, ha nincs baj
Pszichedelikus hangulatát a játék rögtön az indításkor megjelenő „A hosszantartó folyamatos játék károsíthatja az agyadat és a játékélményt” figyelmeztetéssel megmutatja, így már csak hab a tortán a töltőképernyő, ahol McPixel épp telibe pisil egy lassan égő dinamitot. Innentől kezdve random hülyeségből és gyilkolászásból meglepő mennyiséget kapunk -- a négy fejezet háromszor hat alappályája mellett karácsonyi ajándékcsomagokként bomlanak ki az extrák. Az újrajátszási potenciál elég nagy, mivel az összes pálya sikeres megoldása után még egyszer vissza kell térned a színre, hogy minden lehetséges geget végigjárva kimaxold az adott felállást. Érdemes ebbe időt feccölni, ugyanis extra fejezetrészek nyithatók meg vele. Ebből a legelső egy klasszikus mozis McPixel kiadás az első fejezet végén, ahol a Titanic megmentése, egy Alien répával etetése, a Halálcsillag felrobbantása, vagy Harry Potter ütlegelése is az opciók közé kerül, és ami a legzseniálisabb, hogy ezek a filmek McPixel pixeles prezentálásában is felismerhetők maradnak.
Egy másik elborult extra akkor ugrik elő, ha egymás után három pályán sikerül vagy a világmegmentő fortélyt, vagy az összes geget megtalálni. Ekkor valami talányos történik, mondjuk tucatnyi nyuszi tűnik fel, melyek közül választhatsz egyet, és kinyomhatod a belét (ha nyerő nyulat csippentesz fel, gondolom történik valami izgi), aztán megjelenik egy csillámos nyan cat felület, csak itt cica helyett tarka tehén húzza a fenekéből kilógó szivárványt. És ha ez az utolsó mondat úgy hangzik számodra, mint a legnagyobb móka, amit az ember egy telefonnal a kezében átélhet, akkor a McPixelt imádni fogod. Ha nem, inkább tekintsd gonosz terminátornak, és meg se próbálj barátkozni vele!
