Mass Effect 3: Leviathan
A Leviathan az a DLC, ami eszünkbe juttatja, hogy miért imádjuk a Mass Effect-szériát. Nyomozás, akció, sok felfedezésre váró titok és egy olyan reveláció, ami még a tragikus befejezést is képes más megvilágításba helyezni. Kötelező pakk, de nem tökéletes.
A Mass Effect 2-es Shadow Broker DLC óta egyik csomag sem találta meg a tökéletes egyensúlyt a főszál kibővítése és a különálló kaland bemutatása között. Legalábbis eddig nem. S bár tény, hogy a Leviathan sem tökéletes kiegészítő, messze a legjobb, ami a Mass Effect 3-hoz készült, és ebben minden bizonnyal nagy szerepe van az egyedi ötleteknek, illetve a reaperek ismételt szerepeltetésének – még akkor is, ha utóbbiak visszarángatása a történetbe egyenlő a játék vitatott végkifejletének újbóli megerőszakolásával.
A mélység titka
A Leviathan három, egymástól jól elkülöníthető küldetésre bomlik, melyekkel a fejlesztők igyekeztek elérni az említett, Mass Effect 2 DLC-ben tapasztalt feszültséget. Magáról a Leviathánról egyébként már volt szó a sorozatban; azon legendák egyike, melyekkel tele van a galaxis, hisz ahány kultúra, annyi mese. Csakhogy e legenda mögött valóság is rejtezik, melyre nemsokára Shepard parancsnok is rájön. Az első küldetés egy citadellai laborba vezet, amit a kalandjátékokban megszokott módszerrel térképezünk fel. Mindent megvizsgálhatunk, nyomokat gyűjthetünk, hogy aztán EDI segítsen kibogozni a kusza szálakat. A játék ezen része kellően izgalmas, és bár erősen fogják a kezünket, élvezet látni, ahogy összeállnak a kirakós képzeletbeli elemei, hogy aztán a reaperek eredetéig vezessen bennünket a forgatókönyv. Bizony, ez a csomag megint a hatalmas gépszörnyekre összpontosít, ám nem egészen úgy, ahogy azt az alapjátékban tapasztalhattuk. Ugyan nem szívesen lövünk le semmit a sztoriból, de annyit elárulunk, hogy a Leviathan valójában egy reaper, aki/ami sok kérdést tisztára mos a sorozattal kapcsolatban. Egyedül az bántó, hogy a végkifejletet alig befolyásolja a DLC. Ugyan a Catalysttal folytatott beszélgetés során kapunk pár új mondatot, ez messze nem elegendő, főleg, hogy a pakk tisztességes iparosmunka, ami megérdemelte volna, hogy kitárgyalják a játék befejezésekor. Ráadásul az elhangzott információk újabb kérdéseket szülnek, melyeket már minden bizonnyal csak a Mass Effect 4 fog megválaszolni – ha egyáltalán, ugye, az is lehet sajnos, hogy a titkokra sosem derül fény.
Űrverseny
Persze a nyomozás csak egy dolog, a Mass Effect nem lenne az igazi harc nélkül. Új ellenfeleket nem kapunk, a már megszokott reaper-szörnyeket vonultatja fel a program, de mivel a pályatervezés remekel, nem unatkozunk egy percet sem. Ráadásul a fejlesztők átemeltek ezt-azt a többjátékos módból, így akárcsak egy multis meccsen, itt is van célja a lövöldözésnek. Jó példa erre a drónkísérés, vagy épp a párosával ránk törő, masszív brute-ok és banshee-k. Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a lényeket nem kell pisztollyal levadásznunk, a tervezők minden sarokban elrejtettek egy erősebb fegyvert, hogy megkönnyítsék a dolgunkat. Ha pedig végeztünk az akcióhullámmal, ismét jön egy kis elmélkedés és filozofálgatás, hogy a játék utolsó missziója végén farkasszemet nézhessünk a Leviathánnal. E keret miatt a DLC nagyon hasonlít az első Mass Effectre, főleg hangulat tekintetében. Az egészet körüllengi valami sci-fis misztikum, a tényező, mely oly nagyon hiányzik a Mass Effect 3-ból. Igaz ugyan, hogy a nyomozás kissé fapados, és hogy a kiegészítő a maga kövér két órájával nem túl hosszú, de az atmoszféra a helyén van, és már csak ezért is erősen ajánlott letölteni. Ráadásul rég nem nézett ki olyan jól a BioWare űroperája, mint itt: a pályák sötétek, nedvesek és rejtélyesek (főleg a bányászkolónia és az óceán borította világ kiemelkedő), egyedül egy izmos boss hiányzik a végükről. Ám ennek hiánya is érthető valahol: ez a DLC nem a harcról szól elsősorban, hanem a történetről, amit ezúttal tisztességesen megírtak. Ráadásul az összes korábbi szinkronhang visszatért, kaptunk egy csomó új dialógust, és a másik két, itt bemutatott letölthető tartalommal ellentétben a Leviathánt érdemes újra és újra végigjátszani, csak hogy halljuk, ki mit szól a sok feltáruló titokhoz.
Vízválasztó
A Leviathan a Mass Effect 3 eddigi legjobb DLC-je, egyszersmind az a pakk, amit tényleg érdemes volt külön elérhetővé tenni. Az alapjátékot valóban kiegészíti, és van egy sajátos hangulata, ami miatt könnyű szerelembe esni vele, és nehéz elfogulatlanul nyilatkozni róla. Ugyanakkor akadnak hibái is: a víz alatti szakaszból többet ki lehetett volna hozni, és horrorelemekkel is bánhattak volna egy kicsit bőkezűbben az alkotók. De sebaj, lényeg, hogy a Leviathan nem okoz csalódást, és szívesen vennénk, ha jönne még 2-3 ehhez hasonló csomag a program mellé.
80%
