Mi újat lehetne mondani a mostanra jóformán négy éve megjelent Marvel's Spider-Man-ről? Maga a játék gyakorlatilag változatlan, így azoknak, akik esetleg eddig lemaradtak volna róla, első körben Britpopper kolléga tesztjét javasolnám elolvasásra. De hát mégis itt van ez a játék feltelepítve, és mesélni kell róla, úgyhogy kezdeném talán ott, hogy egy PlayStation-játékot játszom PC-n, XBOX kontrollerrel, ami még részleteiben is elképzelhetetlen volt egészen pár évvel ezelőttig. Miután az előző generációban elkezdtek teljesen eltűnni a konzolok és PC-k közötti alapvető architekturális különbségek, a klasszikus értelemben vett „konzolháborúnak” menthetetlenül befellegzett. És az egész haddelhadd nyertese szűkebb értelemben a PC-s közönség, tágabb értelemben viszont mindenki csak jól jár azzal, hogy a játékok egyre szélesebb közönség számára érhetők el.
Újra pókruhában
Persze ennél többet is el lehet mondani, hiszen a felújított kiadást elindítva egész sor grafikai beállítással izzaszthatjuk meg vasunkat. A határ persze a csillagos ég, az akár 120 képkockás képfrissítés és 4K felbontás alapvetőnek számít, de ennél kicsit részletesebben is belemászhatunk a dolgokba, a különféle élsimítási módszerektől a ray-tracing effektekig gyakorlatilag minden lényeges elemet variálhatunk. További pluszpont jár a 21:9-es képarány és a látószög állításának lehetőségéért is, ahogyan az irányítás teljes körű testreszabhatósága is adott azoknak, akik ragaszkodnának az egér-plusz-billentyűzet kombóhoz. Bár ez utóbbinál jobban működnek a vállgombok és ravaszok kombinációjával végrehajtott mozdulatok, egy többgombos egérrel és okos kiosztással nem kell dr. Octopussá műteni bal kezünket ahhoz, hogy ösztönösen hálóhintázhassunk.
Sajnos minden funkciót tesztelni nem volt lehetőségem, mert a közhiedelemmel ellentétben nem Ferrarival járunk a boltba vásárolni, sőt a Sony sem tömött ki pénzzel a cikkért cserébe, és hiába reménykedek évek óta, a videókártyák sem lettek értelmesen beárazva. Így maradt a hivatalos gépigény szerinti közepes beállításokat valamivel túlteljesítő vas (azaz továbbra is i5-10600K és GTX 1070, és az egész história egy NVMe SSD-re telepítve). A megjelenés előtti buildet nyúzva viszonylag stabil, 60 fps körüli értéket sikerült hozni, ami videófelvétel készítése közben sajnos rendszeresen beesett, de ezt simán ráfogom a processzorra. Komolyabb probléma az indítás utáni kisebb fennakadásokon kívül nem nagyon volt, az egyszer-egyszer előforduló, lengedezés közbeni behuppanásokat nem számítva.
Éppen a teszt írása közben érkezett egy igen méretes, 35 gigás frissítés a buildhez, aminek következtében ezek a zuhanások még inkább kisimultak, és ez a további frissítésekkel és videokártya-driverekkel remélhetőleg tovább javulhat majd. Ennek margójára azért még odabiggyeszteném, hogy a játék a fentebb említett vason, 3440×1440 képpont felbontáson és High beállítások mellett (felskálázás és DRS nélkül) is bőven játszható volt, azaz egyszer sem esett be 30 képkocka alá. Ami egyáltalán nem rossz teljesítmény egy öregedő masinától, és nagyon pozitív előjele az optimalizációnak.
Türelem pókit terem
Mindent összevetve nem lehet okunk a panaszra, a különféle nagy PlayStation-exkluzívok (God of War, Days Gone és a többiek) portjai évről évre egyre jobban sikerülnek, és mindannyiunk legnagyobb örömére ebbe a sorba áll be a Marvel’s Spider-Man is. Aki az eredeti élményt szeretné a képernyőjén látni, annak nem kell csalódnia egy manapság átlagos masinával sem; aki pedig efölötti teljesítménnyel villoghat, az a jelenlegi legteljesebb élményt élheti át, HDR-estül, sugárkövetésestül. Reméljük, hogy a jövőben legalább ilyen minőségű portokat tesz le a Sony az asztalra, és továbbra is csak türelemmel kell lennie a PC-s közönségnek.
