Alig több mint két éve, hogy a LEGO Marvel Super Heroes felkerült a boltok polcaira, és az akkori tesztemben úgy jellemeztem a TT Games első Marvel szuperhősös játékát, mint az egyik legjobb részt, ami valaha kikerült a fejlesztők kezei alól – aki nem emlékezne, akkor 92% lett a végső értékelésem. Ezek után joggal vártam, hogy a Bosszúállók köré épített „folytatás” szintén jól teljesítsen, de csalatkoznom kellett, és higgyétek el, nem azért, mert csökkent a rajongásom az elmúlt években...
MARVEL, CSAK MÁSKÉPP
Amíg a 2013 telén megjelent LEGO Marvel Super Heroes tényleg a teljes Marvel-univerzumot ölelte fel (Pókemberen és a Fantasztikus Négyesen át egészen az X-Menig), addig a LEGO Marvel’s Avengers kifejezetten a Bosszúállókra koncentrál, azon belül is az egyre népszerűbb mozgóképes univerzumra. A játék gerincét (azaz a sztorimódot) a két Bosszúállók-film adja, néhány pálya erejéig pedig visszaköszön pár további szuperhősös blockbuster, amikben szintén a legendás csapat hősei játszották a főszerepet.
Kissé érthetetlen módon az első pálya a tavaly nyáron bemutatott Bosszúállók: Ultron kora első negyedóráját veszi alapul, aztán hatalmasat ugrunk vissza az időben, az első Bosszúállók-film elejére, mikor Loki megérkezik a Földre. A S.H.I.E.L.D bázis pusztulását követően kapunk egy adagot az első Amerika Kapitány-filmből, majd ismét visszatérünk a 2012-es Bosszúállók szorijához, aminek végigvitele után kezdetét veszi az Ultron kora, melyből ugye már kaptunk egy kis ízelítőt a játék elején.
Leírva ez egy kissé zavarosnak tűnhet, és bár a Marvel-filmek ismerőinek így sem lesz nehéz követni a cselekményt, azok számára, akik nem mozognak otthonosan a témában, az egész csupán egy nagy katyvasz lesz, ami némileg azért ronthat az élvezeti értéken – ne feledjük, ez a játék még mindig a fiatalabb korosztálynak készül! Persze azok sem járnak jobban, akik kívülről fújják a filmeket, hiszen számukra semmilyen meglepetést nem tartogat a történet. A magam részéről például sokkal jobban örültem volna, ha kapunk egy olyan teljesen eredeti és kifejezetten fordulatos sztorit, mint a már emlegetett LEGO Marvel Super Heroes esetében...
A szétszabdalt, az időben oda-vissza ugráló történet okozta fejvakarást ráadásul csak tovább fokozza, hogy az alkotók (vagy a mögöttük álló fejesek) valamiért szükségesnek érezték, hogy a Vasember 3, az Amerika Kapitány: A tél katonája és a Thor: Sötét világ is megjelenjen a játékban. A gond csak az, hogy ezek a filmek nem annyira passzolnak a LEGO Marvel’s Avengers fő sztorijához, így extra pályaként találkozhatunk velük (lényegében lógnak a „semmiben”, mintha előre megvásárolt DLC-k lennének), és csak akkor válnak elérhetővé, ha befejeztük az első Bosszúállók sztoriját, konkrétan New York megmentését követően...
HELLO DARKNESS, MY OLD FRIEND
Az össze-vissza felépített történet persze csak a jéghegy csúcsa. Ami igazán szomorú, hogy a kezdeti lelkesedésem már az első húsz percben jelentősen megcsappant, amikor annyi év és LEGO-játék után ismét kiderült, hogy a fejlesztők továbbra sem fordítottak energiát arra, hogy orvosolják a sorozat egyik legrégebbi és legidegesítőbb hibáját, a pályák felépítéséből adódó felesleges elhalálozásokat.
Bár tudom, hogy ebben a programban ennek egyáltalán nincs súlya, csak némi legópénzt vesztünk minden egyes kipurcanásnál, de így is kifejezetten bosszantó, hogy a legtöbbször azért hullunk darabjainkra, mert a karakterünk beleesik valamilyen lyukba, ráadásul önhibánkon kívül. Vagy nem látjuk a szakadékot, vagy a saját társunk lök bele, vagy egy hosszú és megtörhetetlen mozdulatsor végén találjuk magunkat a semmi fölött. Frusztráló jelenségről van szó, már az első pályán megesett velem egy tucatszor, és tényleg elszomorító, hogy erre még mindig nem lehetett megoldást találni. Persze értem én, hogy az összes LEGO-játék ugyanarra a sémára épül, a folyamatos megjelenések miatt az alapokat körülményes lenne megvariálni, de azt sem hiszem el, hogy csak én reklamálok emiatt már évek óta, és nem lehet ezt valahogy kiküszöbölni…
ÉS ITT VAN AZ IGAZI GOND
Persze az ilyen ősöreg hibák felett is szemet hunynék, ha a LEGO Marvel’s Avengers képes lenne bármi igazán újat nyújtani. De nem tud. Arról már volt szó, hogy a történet semmilyen meglepetést nem tartogat, de ami ennél is szomorúbb, hogy a játékmenettel ugyanez a helyzet. A TT Games legújabb üdvöskéjében szinte semmi olyat nem találunk, amit korábban már ne láttunk volna valamilyen formában egy másik LEGO-játékban.
Ami egy kicsit újszerűnek hathat (de a LEGO The Hobbit miatt mégsem), hogy a pályákon végbemenő gyepálások közepette lehetőség van egy páros kombó végrehajtására: ha egymás közelébe kerül két karakter, akkor a felvillanó gomb lenyomását követően összefognak, és egy kellemesen látványos animáció közepette bevisznek egy erős, területre ható támadást. A csapatmunka minden duó esetében más és más mozdulatsort eredményez, ami kifejezetten dicséretes, az akciónak viszont van árnyoldala is. A támadás néha teljesen hasztalan, hiszen a mozdulat kifejezetten lassú, így lehet, hogy már senki nincs a közelünkben, mire véghezvisszük, másrészt az ellenfelek enélkül is simán legyűrhetők, így néhány pálya után simán meg is feledkezhetünk az egészről...
Amivel korábban nem nagyon találkozhattunk, az a Quick Time Eventek megjelenése, főleg akkor, ha valamilyen okból két hős esik egymásnak (Hulk és Thor a Helicarrieren, Vasember és Thor az erdőben, Hulk és a Hulkbuster a nagyvárosban). Ilyenkor szokás szerint csak a felvillanó gombokat kell nyomogatni, cserébe a képernyőn tényleg filmbe illő akció zajlik. A változatosság alapvetően jó dolog, és ezekben a szituációkban tényleg átjön a gigászok csatája, de a megvalósítás hátulütője, hogy ilyenkor teljesen háttérbe szorul a kooperatív mód. Ha ketten játszunk, csak egy embernek van feladata, a másik csupán nézheti, ahogy a társa/barátja éppen benne van a bunyó sűrűjében...
AZ ÉREM MÁSIK OLDALA
Az eredetiséget messzire kerülő történet és játékmenet ellenére a LEGO Marvel’s Avengersnek van egy nagyon durva ütőkártyája, ami ugyan szintén nem újdonság, de még mindig szuperül működik: a játék eszméletlen mennyiségű tartalmat rejt magában. Már eleve a sztori is közel húsz pályát fed le, erre jönnek rá a bónusz fejezetek, ráadásul az egyes szinteket most is legalább kétszer kell teljesíteni, ha el akarjuk érni a 100 százalékos mutatót. A rejtett cuccokat (a kis gépezetek, Stan Lee folyton bajban lévő figurája) ezúttal is csak akkor tudjuk összegyűjteni, ha Free Play módban olyan speciális képességekkel rendelkező karaktereket vonunk be a pályák megoldásába, akik ez idáig nem voltak elérhetőek.
És ezzel még koránt sincs vége a mókának, hiszen ezúttal nem csak New Yorkot kapjuk meg szabadon bejárható területként, de további helyszíneket is. Császkálhatunk a Helicarrieren, eljuthatunk Asgardra, meglátogathatjuk Tony Stark otthonát Malibuban, Dél-Afrika is felfedezhető, barangolhatunk a Barton farmon, és vár ránk Washington, illetve Sokovia. A legnagyobb helyszín természetesen a Nagy Alma (itt érdemes rögtön olyan figurát választani, aki gyorsan fut vagy tud repülni), de a kisebb területek is tele vannak felfedeznivalóval: begyűjthető arany kockákkal, megnyitható extra karakterekkel és mindenféle küldetésekkel.
Játszható figurából ráadásul 200-nál is több került a játékba, és bár az X-Men mutánsaival és a Fantasztikus Négyes tagjaival most nem találkozhatunk, a kőkemény Marvel-rajongók így is el lesznek ájulva, hogy ki mindenki került bele a játékba (a többiek meg csodálkozhatnak, hogy milyen fura alakokkal van tele ez az univerzum).
MINDENT A SZEMNEK
A LEGO-játékok ugyan sosem a grafikájukról voltak híresek, de soha nem lehetett okunk panaszra sem, az alkotók kihozták a maximumot minden egyes munkájukból. Nincs ez másképp most sem, nyugodtan állíthatjuk, hogy a LEGO Marvel’s Avengers az eddigi legszebb epizód a lassan harminc részre rúgó sorozatban, és ezúttal is külön dicséret illeti a pályatervezőket, mert leszámítva a cikk elején felhozott ezeréves hibát, a ránk váró területek tényleg nagyon rendben vannak, mind a felépítést, mind a változatosságot illetően.
A hanganyag tekintetében viszont már nem ilyen egységes a kép. A filmekből átemelt zene ugyan nagyon rendben van (ez persze főleg Alan Silvestri érdeme), a szinkron viszont felemás érzéseket kelt. Ugyan elsőre jó ötletnek tűnhetett, hogy a filmekből szedik ki az eredeti színészek mondatait, így minden karakter a jól ismert hangján szólal meg, de az utómunka során valami nagyon nem volt rendben, lévén az eredeti dialógusok kifejezetten halkra sikerültek, és a gyengébb minőség miatt teljesen kilógnak az összképből – a játékos azonnal meg tudja mondani, hogy melyik szöveg származik a filmekből, és melyik készült direkt a játék mellé. És nemcsak a „keveréssel” van gond, de azzal is, hogy a pályákon elhangzó laza egysorosok egy idő után marha unalmassá válnak. Volt, hogy azért nem vetettem be az egyes hősök speckó támadásait, hogy ne kelljen még egyszer hallanom ugyanazt az unalomig ismert beszólást...
TÖBBET VÁRTAM
Hiába vagyok nagy szerelmese a Marvelnek és a Legónak, mindez kevés volt ahhoz, hogy a TT Games legújabb alkotása magával ragadjon. Újdonság szinte alig került a játékmenetbe, a történet sem okozott meglepetéseket, és már a poénokon sem mosolyogtam annyit, mint régen. A LEGO Marvel’s Avengers ettől ugyan még nem lesz rossz játék, hiszen a jól bevált szisztéma még mindig szuperál, és a program tényleg dugig van töltve tartalommal, de mindez kevés ahhoz, hogy igazán jónak nevezzem. Hiányzik belőle valami, amiért igazán rajongani tudnék, inkább volt kötelező menet, mintsem feledhetetlen szórakozás.
Nem tudom, hogy ez már a széria kifulladását jelenti-e, vagy csak ideiglenes botlásról van szó a fejlesztők részéről, de abban biztos vagyok, hogy néhány új helyszínnél és hősnél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy a közeljövőben ismét 80% fölé szaladjon egy hasonló LEGO-játék értékelése. Remélem, hogy a Bosszúállókkal jelentkező fáradtságot már az alkotók is érzik, és a jövőben ennél egy kicsit jobban igyekeznek majd, mert én a felsorolt negatívumok ellenére még nem mondtam le a sorozatról. Bízom benne, hogy a következő játékukért újra tudok majd lelkesedni.
