Ha űrbéli démonszaggatásról van szó, akkor azt hiszem, a többségnek joggal ugrik be rögtön a Doom, a Jupiter Hell pedig nem rejti véka alá, hogy bizony az id Software időtlen klasszikusa ihlette, vagyis pontosabban az azon alapuló DRL (más neveken D**mRL, vagy D**M, the Roguelike). Utóbbi nem nagy meglepetés, tekintve, hogy maga a DRL készítője áll a projekt mögött, aki, mint előtte már olyan sokan, szintén a Kickstarteren keresett kezdőlökést a megvalósításához, ahol 2016-ban sikerült is 70 000 dollárt összekalapolnia a játékra, az eredetileg tervezett 60 000 helyett. Ezt követően, 2018-ban, hivatalosan is útjára indult a Jupiter Hell, mégha csak korai hozzáférésben is. Most pedig, több évnyi fejlesztés után végre elnyerte teljes, 1.0-ás formáját.
A ’90-es éveket idéző sci-fi univerzumban játszódó alkotás helyszíne(i) a címből adódóan, kézenfekvő módon a Jupiter holdjai, ahol egy magányos katona szerepében kell helytállnunk felfegyverzett drónokkal, zombikkal, démonokkal és más elképzelhetetlen szörnyűségekkel szemben. A CRT monitorokat idéző stílusban elénk táruló sötét folyosókon bizony minden lépésünkkel újabb meglepetés bukkanhat elő az árnyak közül, amire még, ha akarnánk, akkor sem tudnánk felkészülni a procedurálisan generált pályáknak köszönhetően.
Kalandunk kezdetén a nehézségi fokozat mellett három karakter közül választhatunk, melyek adottságai más-más módon növelik túlélési esélyeinket. A Marine például rögtön egy elsősegélycsomaggal kezd, majd minden új szinten 10%-kal visszatöltődik az életereje; a Scout ugyan csak két fegyvert bír el, de cserébe előre látja a térképen a következő szintre vezető lift helyzetét; a Technician pedig kétszer olyan gyorsan használ fel tárgyakat, és képes szétszerelni a módosított felszereléseket.
Körökre osztott harcrendszerével a Jupiter Hell világában valóban minden egyes lépésünk vagy épp akciónk számít, és egy rossz döntés akár az életünkbe is kerülhet, ahogy gyanútlanul bebarangoljuk az űrbéli helyszíneket. Roguelike lévén a halál persze egyenlő azzal is, hogy mindent elveszítünk, és kezdhetjük az elejéről a játékot, bármilyen messze is jutottunk. Szerencsére azért a játék előrehaladtával az ellenfelektől és ládákból zsákmányolt új mordályok és felszerelések, valamint a szintlépéssel járó képességfejlesztések egyre jobban növelik túlélési esélyeinket, bár ezzel arányosan a kihívások is fokozódnak.
A procedurálisan generált pályák ugyan biztosítanak némi változatosságot, azonban csak egy bizonyos fokig, viszont, ha netán már unnánk a kampányt, még mindig lehetőségünk van feldobni az élményt pár kihívással, valamint akár próbákon is átküzdhetjük magunkat. Mindezt persze csak akkor, ha már feloldottuk őket a kapcsolódó feltételek teljesítésével.
A Jupiter Hell egy nosztalgikus, igazi roguelike Doom-élmény, azonban az id Software alkotásának brutális, akciódús és látványos elemei nélkül. Mindazonáltal remek alternatíva lehet azoknak, akik egy hasonló hangulatú, kevésbé elborult címre vágynak, és egyszerűen már nem győzik a Doom Eternal „egyik kezemben egy démon szíve dobog, a másikban rakétavetővel sorozom a többi szörnyet, és még akrobata mutatványokat is bemutatok” iramot diktáló tempóját, esetleg eleve imádták a maga idejében a DLR-t, vagy a roguelike műfajt. Ugyan a pályák és ellenfelek változatossága véges, viszont ha az embert nem zavarja a folytonos újrázás, akkor jó darabig elszórakozhat vele.
