A zárt bétát már tesztelhettem korábban, és akkor megírtam, hogy nagy reményeket fűzök a játékhoz, hiszen azon túl, hogy hatalmas vállalkozás ez a Bandai Namco részéről, a kiadó verekedős játékai időről időre tartósan hozzák a korrekt szintet. Persze a cég legnagyobb címe még mindig a Dragon Ball XenoVerse, hiszen a Super-sorozatnak köszönhetően ez a franchise főnixmadárként támadt fel az utóbbi időben, de biztos vagyok benne, hogy közületek is sokan ismerik és szeretik például Naruto, a One Piece, a Bleach vagy épp a Yu-Gi-Oh világát. Maga a Shonen Jump magazinon nyugvó crossover ötlete zseniális, hiszen ki ne akarna egy jó verekedős játékot kedvencei szereplésével? Ahogy telt-múlt az idő, úgy jelentettek be egyre több szereplőt: jött például nagy kedvencem, Kenshiro a Fist of the North Star pofozógépe, de a kiadó láthatóan a friss címeket sem hagyta figyelmen kívül, hiszen az önálló játékkal is rendelkező My Hero Academia itt is képviselteti magát Deku szerepeltetésével. Már nyitásként 40 karakter található a kínálatban – a DLC-szereplőkkel pedig csak tovább bővíthető a lista –, és ez az impozáns felhozatal bármikor remek alapként szolgálhat egy minőségi verekedős játékhoz. Vajon a Jump Force megugrotta a lécet?
Az a bizonyos léc
Nos, nem kifejezetten. Sőt, még az ugrásig is csak nehézkesen jutott el. De kezdjük talán a pozitívumokkal, mert azért azokból is akad valamennyi. A részletes karaktergeneráló már megszokott a Bandai Namco újabb játékainál, így természetesen innen sem hiányozhat a teljes mértékben testreszabható avatár létrehozása. Lehet kombinálni az eltérő animékből hozott jellegzetességeket, ami egyfelől ötletes, de mixelés helyett úgyis mindenki olyan avatárt alkot majd, aki a kedvencére hajaz, és akinek az előrehaladás során egyre egyedibb és mutatósabb kiegészítőket lehet megszerezni, amiket bármikor használatba is vehetünk. Maga az online lobbi a béta óta nem sokat változott, ugyanolyan fapados kinézettel rendelkezik, és ugyanolyan tingli-tangli liftzene szól minden egyes visszatéréskor, de legalább jóval nagyobb élet van benne. A szerverek stabilak, kifagyással én személy szerint nem találkoztam, bár a matchmaking még mindig nem megy zökkenőmentesen.
Nagyon kíváncsi voltam a sztorira, hogy miként mossák össze az eltérő univerzumokat. Sajnos az írók unalomig ismert klisékre építkeztek: a mi világunkon túl akadnak egyéb világok is (Jump World), ahonnét nagyon gonosz lények szabadulnak el, ellenük pedig megalakul az Igazság Ligája, akarom mondani a Jump Force, mely a legnagyobb hősöket verbuválja össze a közös jó érdekében. Létrehozott avatárunkkal csatlakozhatunk a csapathoz, és kezdődhet a világ megmentése! Miközben történetügyileg kísérteties hasonlóságot érzek a novemberi LEGO DC Super-Villains tesztemmel, mindenképp meg kell említenem, hogy a Jump Force sztoriján egyedül Yagami Light (avagy Kira) emel valamennyit, ő viszont sajnos csupán az átvezetőkben tűnik fel. Persze, ha az ember hozzám hasonlóan megszállott Dragon Ball-fan, akkor már az is pozitívum lehet, ha feltűnik a színen Son Goku, Vegeta, Frieza, Cell, Piccolo vagy épp Trunks, hogy a DBZ-ből ismerős helyszíneket (Namek bolygó rögtön két pályaszakasszal) már ne is említsük.
A fanservice maximumon pörög, még olyan jópofa rejtett dolgok is megfigyelhetők a háttérben, mint például a Thousand Sunny, vagy máshol egy kráterben Raditz utazókapszulája. A harcok már a bétában is rendkívül látványosak voltak, szerencsére mindez itt sem változott, ezért a játék legnagyobb pozitívuma is az összecsapásokban keresendő. Az online szekcióban kimondottan hangulatos csatákat lehet összehozni, illetve, ha körbejárjuk a lobbi helyszínét, különböző speciális küldetések teljesítésére is van lehetőség. A szereplők közül mindenkinek jutott külön egyedi képesség, de még az alaptámadás esetében sem fogunk két ugyanolyan mozdulattal találkozni, ami azért alaposan fel tudja dobni az összecsapásokat. Egyéb érdekességként megfigyelhető, hogy minél több ütést kapunk be, annál jobban amortizálódik kedvenceink kinézete. Nem egy világmegváltó újítás, mindenesetre hozzátesz a hangulathoz, mint ahogy a rombolható tereptárgyak és a viszonylag nagyobb nyílt harcterek is, amik miatt a lényegi rész, azaz a verekedés egészen élvezetesnek mondható.
Elmaradt a K.O.
A védekező mozdulatok, a normál, a counter és az ultimate támadások egyáltalán nincsenek túlbonyolítva, igen könnyen be lehet tanulni őket, de továbbra sem árt figyelni, hogy például a speciális támadást mikor lőjük el. A 3v3 bunyók közben végig az volt az érzésem, hogy ezt a pár gombra korlátozott harctechnikát pont azon casual játékosok miatt választották, akik kedvenc animéjük apropóján csak most csatlakoznának be a verekedős játékok világába. Igen ám, de a bonyolultabb kombókhoz és a taktikát igénylő játékmechanikához szokott profik hamar ráunnak majd erre az egyszerűsítésre, ami nem tesz túl jót a játék szavatosságának. A helyszínek szépek (bár nagyon kevés van belőlük), az effektek még mindig gyönyörűek – de aztán az ember hirtelen meglátja az animációkat, és lefagy az agya.
Fogalmam sincs, hogy az átvezető animációkért felelős részleg mit csinált a fejlesztés ideje alatt, de az eredményt látva könnyen elképzelhető, hogy a munkahelyük közelében sem voltak. A mozgás darabos, nem ritkán egy-egy tag szimplán kicsúszik az átvezetőből, a szájmozgás legtöbbször még véletlenül sincs szinkronban, és te jóságos ég, hogy néznek ki ezek a modellek! Nyilván, 3D-ben sokkal körülményesebb meganimálni az alapvetően 2D-s szereplőket, de ez a szint a legsilányabb, három ember által nézett CGI animék látványvilágát hozza! Az instant röhögést okozó átvezetőket ráadásul eleinte tovább sem lehetett nyomni, erre csak a megjelenés másnapján, egy day one patch formájában (!) jött a lehetőség.
Sajnos a komikus átvezetőkön túl sem áll meg a negatívumok hömpölygő sártengere. PC-n az irányítás például borzalmas, még egér-támogatást sem kapott a játék, ami azért 2019-ben már eléggé kellemetlen. A menüben a nyilakkal tudunk mozogni, a játékban pedig, ha körbe szeretnénk nézni, akkor a numerikus billentyűzetet kell igénybe vennünk – ilyesmit csak a legbénább PC-s portoknál láthattunk eddig. Öröm az ürömben, hogy legalább a csatlakoztatható kontrollerek tökéletesen működnek, semmilyen bonyolult beállítás nem szükségeltetik a használatukhoz.
Szerencsétlen Jump Force szinte minden szempontból visszafejlődött a bétához képest. Komolyan nem tudok rájönni, hogy egy ekkora vállalás mellé hogy nem voltak képesek egy épkézláb történetet összerakni, vagy hogy miként engedhették ki a játékot ezekkel az átvezetőkkel. Mire ezt olvassátok, már biztosan temérdek javítás érkezett, és azt sem állítom, hogy játszhatatlanul rossz alkotással állunk szemben, de az sajnos elvitathatatlan tény, hogy jókora kihagyott ziccer lett ez a sónen osztálytalálkozó. Az előzetes hype ellenére nem született belőle új klasszikus, bár egy ideig még biztosan életben fogják tartani a folyamatosan érkező extra tartalmak és DLC-karakterek, de utána már csak egy vérszegény crossover érzetét fogja maga után hagyni.
