Tulajdonképpen alig telik el úgy egy-egy hónap, hogy ne bukkanna fel valamiféle új gyűjtögetős kártyajáték, melyek túlnyomó többsége a Magic: The Gathering által több évtizede lefektetett alapokra épít. Nemrégiben például a népszerű MOBA-alkotás, a DOTA 2 tett látogatást a színes lapok világába az Artifact képében, de ott van még például az ingyenesen elérhető HEX: Shards of Fate, vagy éppenséggel a The Elder Scrolls univerzumát kibővítő Legends. Mindazonáltal a legnépszerűbbnek alighanem a négy éve futó Hearthstone számít, amihez rendszeresen érkeznek új csomagok – a játék belső időszámítása szerinti Holló Évének utolsó, decemberben megérkezett bővítménye pedig ismét paklijuk felülvizsgálására készteti a fantasy-zsugabubusokat.
TÚLBIZTOSÍTVA
A korábban kiadott bővítményekhez hasonlóan ez alkalommal is 135 friss lap közül válogathatunk kedvünkre, melyek központi tematikája a trollokra, Azeroth földjének egyik legősibb fajára épül: a hatalmas troll birodalom, Zandalari, királya, Rastakhan toborozza össze ezúttal a környékbeli teremtményeket egy kis csetepatéra. A nagy erejű, morcos bestiák természetesen új jellemzőkkel is fel vannak szerelkezve, ezek közül a leglényegesebb alighanem az úgynevezett „overkill”; az ezzel a tulajdonsággal rendelkező lény (vagy fegyver) speciális képessége akkor aktiválódik, amennyiben a megsemmisített áldozat élete alacsonyabb volt, mint az ő támadóereje. A paladin Farraki Battleaxe-e például 3/3-as, azaz három alkalommal tudunk 3-at sebezni; ha sikerül vele végzetes csapást mérni mondjuk egy egyszerű, 1/2-es katonára, akkor az overkill miatt (hiszen a lény életereje kisebb, mint a fejsze támadása) +2, +2 erősítés jár egy kezünkben lévő minionnak. Hasonlóképpen működik a warrior Sul'thraze-e is, amely 4/4-es tulajdonsággal rendelkezik, ha pedig megölünk vele egy nyeszlettebb ellenfelet, akkor újra lecsaphatunk, vagy ott van a vadász Baited Arrow varázslata, ami három sebzést okoz, overkill esetén azonban még egy 5/5-ös Devilsaur is megidéződik.
AMIKOR A TROLLKODÁS ELŐNYÖS
A különféle javakat biztosító lapok mellett harcra jelentkeznek a Spirit-ek is. Ezek a kevés manából játékba hozható entitások nem kifejezetten pusztító erejükkel járulnak hozzá a diadalhoz, hanem a háttérből képesek meglepetést okozni ellenfelünknek: a warlock denevére például egy baráti minion elhullása esetén +1, +1-et ad egy kézben tartott lénynek, míg a pap szellem-kreatúrája ugyanebben az esetben egy 1 manába kerülő másolatot kever belőle a paklinkba. Valódi pusztítást a legendás Loák képesek véghezvinni, amelyek (költségük miatt) inkább a végjátékban jutnak fontos szerephez: a paladin alapból 25 kristályba kerülő és minden jóval felszerelt 7/5-ös tigrisének, Shirvallah-nak az ára például lefaragható annyival, amennyit varázslatokra áldoztunk.
A többszemélyes, egymás elleni összecsapásokon kívül próbára tehetjük a szerencsénket szólóban is, a Rumble Run ramazúri keretében ugyanis nyolc kihívóval szállhatunk szembe. Első lépésként az összesen 27 szentély közül véletlenszerűen sorsolt háromból kell választanunk, ami egyben meghatározza a karakterosztályunkat és különleges áldással segítenek passzívan a csatatéren: a pap egyik szentélyével például az ellenfél gyógyítása sebzésként hat majd, míg a warlock igénybe vehet egy shrine-t, amivel a varázslatai életerőbe kerülnek mana helyett. Amennyiben egy szentély elpusztul, három körig alvó állapotba kerül, majd újjáéled. A megnyert mérkőzéseket követően újabb mágiákkal és lényekkel gazdagíthatjuk paklinkat, a végső diadal után pedig egy hátlap üti a markunkat.
Váratlan húzásokat vagy mindent felborító újdonságokat tehát ezúttal sem érdemes elvárni a friss kiadástól, azonban az új mechanikák, a kampány és a témához illeszkedő csatatér éppen annyit tesznek hozzá a Hearthstone-hoz, hogy érdemes legyen leülni elé.
