Ez az áttörés pedig a harmadik rész volt. Nem véletlenül van a dobozon római hármas, ami azt jelöli, itt bizony nagy változások mentek végbe az előző részekhez képest. A legszembetűnőbb dolog természetesen a látvány, ami három dimenzióba öltözött, de újítások történtek a motorháztető alatt is. Ám mindent csak szép sorban, először is ismerjük meg a történetet!
Bosszú, édes bosszú
Igen a történet is kilépett végre a „csak hogy legyen” szindrómából, és bár még most is csak jóindulattal hasonlítható össze az AAA kategóriás filmekkel, de azért ez mégis csak haladás.
Hősünket barátnője egy nagyszabású bankrablás végeztével a rendőrök elé veti, ám ő egy véletlen folytán megmenekül a börtöntől és egyedül marad egy velejéig romlott, korrupt városban. A város — ötletes a névválasztás, Liberty City, ami Szabadságvárost jelent — kitűnő táptalajt biztosít egy feltörekvő bűnözőnek, aki a nagyágyúk közé szeretne kerülni. Természetesen nem mennek majd könnyen a dolgok, többek között összehaverkodunk a maffiával, a jakuzával, összeveszünk a triáddal, és ennek tetejébe hősünk barátnője (vagyis inkább exbarátnője) még ránk uszítja a kolumbiaiakat is. De nem csak a bandaháborúkból vehetjük ki részünket, hanem magánembereknek, médiamoguloknak, korrupt zsaruknak is dolgozni fogunk. Fontos megemlíteni, hogy a játéknak olyan nagy filmek voltak a múzsái, mint a Keresztapa vagy a Sebhelyes arcú, amit a készítők nem is titkolnak, sőt, néha komplett jelenetek vannak átemelve e klasszikusokból.
Szabadság, szeretem
Ami teljesen megmaradt az előző részekből, az a teljesen szabadon bejárható amerikai nagyváros. Liberty City inkább hangulatában, mint tényleges külsejében hasonlít New Yorkra. Ipari-, kulturális-, vörös lámpás-, lakó-, üzleti- és gazdag negyedek váltják egymást. Szinte nincs két egyforma ház. A várost teljes pompájában csak a játék utolsó harmadában tekinthetjük meg, mivel ahogy haladunk a történetben, úgy nyílnak meg új városrészek. Változó időjárás és dinamikus napszakváltakozás is bekerült a játékba, amit a pozitív újdonságokhoz írhatunk, mivel kellemes hangulatot áraszt egy csendes éjszaka vagy egy esős délelőtt. Új élmény, hogy végre nem felülnézetből, hanem három dimenzióban láthatjuk a várost (bár opcionálisan választható a régi nézet is, de szerintem azt jobb elfelejteni). A város él, pezseg, a gyalogosok sietnek a dolgukra, a bandák utcai csetepatékat rendeznek. Az autósok a közlekedés szabályoknak megfelelően közlekednek — bár mint a való életben, itt is vannak kevésbé intelligens sofőrök —, az adott városrészhez passzoló járművek gurulnak az utakon. A vezethető alkalmatosságok széles skálán mozognak. Többféle teherautó, kombi, sportkocsi áll rendelkezésünkre, sőt akik a vízbe és levegőbe vágynak, azoknak motorcsónakok és egy kisrepülő is, a könnyebb közlekedést pedig a tank szolgálja.
Az önfeledt szabadságot azonban a rendőrség korlátozza. A körözöttségi szintet — hasonlóan az előző részek rendőrfejeihez — csillagokkal méri a program; ennek maximális mennyisége hat lehet, ekkor már a hadsereget is bevetik ellenünk. Az egy- és kétcsillagos körözöttséget még könnyen lerázhatjuk, de ennél magasabb szinten már egy műhelybe kell ellátogatnunk, ahol „tisztára” festik az autónkat. A mesterséges intelligenciáról sajnos nem beszélhetek ennyire pozitívan. Az még talán megbocsátható lenne, hogy a gyalogosok csak céltalanul császkálnak a járdán, de az, hogy az ellenfeleink egy helyben állva várnak arra, hogy beteljesüljön a végzetünk, az már nonszensz. Bár láttam már rosszabbat is, azért ezen még dolgozhattak volna a fejlesztők.
Guns ’n’ Guns
Fegyverek tekintetében sincs szégyenkezni valója a játéknak. Akik az ember erejében bíznak, azok használhatják a mindig kéznél lévő öklöt és a baseball ütőt. A lőfegyverek kedvelői pisztolyt, Uzit, AK47-et és M16-ost, valamint mesterlövészpuskát vehetnek kezükbe. Piro- és robbanásmániások figyelmébe a gránátot, rakétavetőt, Molotov-koktélt és lángszórót ajánlom. Van még egy tömegpusztító fegyver is, az autóba szerelhető bomba, melynek első típusa a motor beindítására élesíti önmagát, de később időzített és távirányítású kiszerelésben is magunkévá tehetjük. Fegyvereket az „Ammu Nation” nevű boltból szerezhetünk, illetve rejtekhelyeken is találhatunk belőlük bőven.
A célzás a megszokott módon történik: kiválasztjuk a nekünk szimpatikus fegyvert, és a középen megjelenő célkeresztet áldozatunkra mozgatjuk (természetesen, ha kontrollert használunk, az automatacélzás lép életbe). Gránátnál és Molotov-koktélnál ez annyiban módosul, hogy ott nincs szálkereszt, a dobálás nagyjából célra történik. Pár fegyvernél közelíteni is lehet, ilyenkor a játék egyszerű FPS-módba vált.
A fegyverekhez sorolhatom a különböző ikonokat is. Az életerőnket szív-, golyóálló mellényünket pedig páncél alakú ikon felvételével növelhetjük, de találhatunk körözöttségi szintet csökkentő, csillagot ábrázoló ikont is.
Mission Completed
A küldetések kevésbé változtak az előző részekhez képest: ugyanúgy nem kell lineárisan haladni, választhatunk kedvünk szerint. Megint van köztük könnyebb és nehezebb is, és bár a játék fokozatosan nehezedik, néha a rendszer megőrül és bekerül valami extrém mazochista embertársainknak készült akció. Találkozhatunk járműves, mészárolós és poénos missziókkal. Mivel a felső nézet mellőzve lett, ezért a tájékozódás is kicsit nehezedett: az „úton villogó” nyilakat felváltotta a radar, a képernyő bal alsó sarkára pillantva mindig megnézhetjük, hol vagyunk, és bár ezzel a műszerrel jól lehet tájékozódni, azért például a menüben vagy valahogy a játékban elérhető nagy térkép jól jött volna.
Ezen kívül még újdonságnak számítanak a különböző járműves mellékküldetések és minijátékok. Míg előbbinél valamiféle járművel kapcsolatos munkát kell elvégeznünk — utasok fuvarozása taxival, bűnüldözés rendőrautóval, sérültek kórházba szállítása mentővel és tűzoltás tűzoltókocsival —, addig utóbbinál általában poénos vagy ügyességi dolgokat kell végeznünk, például áthaladás adott számú ellenőrzőpontokon időre, járműves versenyzés. Nekem legjobban ezek közül a „Top Fun” furgonnál elérhető móka tetszett,melyben egy távirányítós, robbanós kisautót terelgetve kell minél több, megadott bandához tartozó autót megsemmisítenünk.
Nagyvárosi fények és zajok
A grafikáról nem kell sokat beszélnem: a képek elárulják, hogy nem fogunk csalódni, ha betöltjük a játékot. A textúrák élesek a tűz-, robbanás- és fényeffektek szépek. A PC-s port még ajándékba kapott egy elmosódás effektet is, amitől olyan a játék, mintha álmos szemekkel játszanánk; akit ez zavar, kikapcsolhatja a beállításoknál, ezzel egyébként jelentősebben növelve a teljesítményt.
A hangok szintén megérnek egy misét. A város zajai kitűnőek éppúgy, mint az eső kopogása vagy a mennydörgés. Az autókba beülve rádiót hallgathatunk; több állomás is választható, és számos zenei stílus képviselteti magát. Nagy negatívumként éltem meg, hogy a csatornák nagy részénél kitalált, a fejlesztők által kreált számok vannak, szerencsére azért ezek nem olyan rosszak. Vannak persze kivételek, az egyik rádió például a fentebb említett Sebhelyes arcú című film zenéit játssza.
Jó éjszakát, Liberty City!
Érzésem szerint a GTA III-nak sikerült a klasszikusok közé emelnie a sorozatot. Sikerült, mert újat hozott a szériába, úgy, hogy az első és második rész előnyeit megtartotta, hátrányait pedig eldobta. Sikerült, mert, olyat hozott össze, amit még nem sokaknak sikerült. Ajánlom mindenkinek, nem fog benne csalódni. Sőt...
