A Gran Turismo-sorozatot nehéz úgy jellemezni, hogy objektív maradjon az ember, ugyanis egy, a PlayStation névvel több mint tíz éve összeforrt franchise-ról van szó, ami valódi jelenséggé vált, és sokáig meghatározta a konzolvásárló autórajongók döntéseit. Most jöhetne egy hosszabb történelemlecke a Gran Turismo felemelkedéséről és bukásáról, de megspórolva pár (tíz)ezer karaktert, inkább csak gyorsan túlesünk a kötelező nyafogáson: az ötödik rész nagyon hosszú ideig készült, és még így is hibák tömkelegével jelent meg, csalódástól görbülő szájakat és sürgősen eladósorba került PS3-akat hagyva maga után. Mindeközben pedig feltűnt egy nagy és látszólag legyőzhetetlen ellenfél a piacon, amit úgy hívnak, hogy Forza Motorsport. Vajon képes egy ilyen erős mezőny utolsó körében előzni a japán istálló? Van még esély a pontszerzésre, vagy várni kell egy újabb bajnoki idényt? A közönség tombol, a motorok izzanak, a hangulat a tetőfokra hág. Gentlemen, start your engines!
Az öt néha hat
A Gran Turismo 6 megjelenése meglepte a játékosokat, mert az ötödik rész fiaskója után mindenki szentül hitte, hogy a profi autóversenyző Jamaucsi Kazunori által irányított, a sorozat fejlesztéséért az első naptól kezdve felelős Polyphony Digital már csak PS4-en fog hallatni magáról. Nos, nem így történt, a GT6-ra bárki ráteheti a mancsát, aki birtokában van egy leköszönő PlayStation 3-nak. Végül is érthető, hogy miért ragaszkodott a csapat a géphez, elvégre a PS3-at már ismerik a programozók, dolgoztak vele, mi több, a játék mögötti technológia maradt ugyanaz, amit már a Gran Turismo 5-ben is megismerhettünk. Tehát akár úgy is jellemezhetjük a hatodik részt, mint egy „befejezett” Gran Turismo 5-öt – ez az a játék, amire a PS3 megjelenése óta vártunk, s melynek a valódi GT5 helyett kellett volna megjelennie.
E keserédes tényt a fejlesztők meg sem próbálták véka alá rejteni, s ez már a menü elindítását követően egyértelművé válik. Ugyanaz az egérkurzoros, PSOne-ról szalajtott interfész fogad minket, amit már a Gran Turismo 4-ben is gagyinak találtunk. A GT6 legfontosabb része most is az egyjátékos karriermód, ami a szokott módon indít, azaz választunk egy olcsó autót, felöltjük a versenyzői gúnyát, majd győzelmeinkkel pénzt és elismerést gyűjtve mind magasabbra lépünk a ranglétrán. Először még csak nevetségesen lassú családi járgányokkal gurulunk körbe-körbe, később viszont kinyílik a játék, hogy a végén már igazi szuperautókkal száguldozzunk a Nürburgringen. A versenyszériák kategóriákra bomlanak, melyek között sikeres vezetői vizsgát kell tennünk, hogy a folyamatosan megújított jogosítványunkkal a zsebünkben egyre durvább versenyekhez és autókhoz férjünk hozzá.
Veterán autó
Akik ismerik a sorozatot, tudják, hogy a Polyphony az első, 1997-ben kiadott Gran Turismo óta az imént bemutatott receptet követi. Van azonban ezzel egy icike-picike probléma: 1997 nem tegnap volt, azóta nagyon sokat változott a világ, és vele együtt változtak az autós programok tervezési irányelvei – emiatt a Gran Turismo 6 első 2-3 játékórája olyan unalmasnak hat, hogy még a legelvetemültebb autóbolondok is elbóbiskolhatnak rajta. Idővel persze javul a helyzet, nagyjából a „Nemzeti A” versenysorozattól kezdve válik élvezetessé a program, de addig eljutni GT-veteránként is fárasztó. Ráadásul a Polyphonynál úgy döntöttek, hogy az internetes lehetőségek csak a már említett liga megnyitásától lesznek elérhetők, ezzel megszállott online pilóták ezreit fektetve a sírba. Látva a Forza sikereit, azt mondanánk, hogy megfelelő tálalással és sebességérzettel, na meg azonnali multiplayer funkciókkal fel lehetett volna rázni a dolgokat.
A grafikát illetően – a képekre nézve talán látható – itt sincs gond; a Gran Turismo 6 általában szép, az autómodellek kellően kidolgozottak, és nagy szó, hogy a játék támogatja a 1080p-s képfelbontást is, 60 fps-sel. Ugyanakkor a közönség bizonyos pályákon még most is papírmasé figurákból áll, és a textúrák sem mindig hozzák az elvárt szintet, különösen a tereppályák tűnnek elavultnak. A zene olyan, mintha egy rozoga liftből szalajtották volna, néhány verseny után tuti kikapcsoljuk, a verdák dörmögése pedig, bár végül is hiteles, nagyon egysíkú és hallhatóan kevés hangmintát használ, ami a játék indulásakor csak tovább nehezíti a beleélést. S hogy mi a helyzet a sebességérzettel? Nos, semmi jó; ha 200-zal tépünk, akkor sem érezzük a száguldást – mivel azonban ezt nehéz írott szóval érzékeltetni, mindenkinek ajánljuk, hogy nézze meg a DVD-mellékleten található videotesztet.
Az ostoba, minden kihívástól mentes mesterséges intelligencia csak ront az összképen. Roncsolódás alig-alig van a játékban, az olyan, ma már szinte alapvetőnek számító funkciók hiánya pedig, mint amilyen a Grid óta mantrának tartott idő-visszatekerés, tovább sulykolja bennünk az érzést, miszerint a Gran Turismo 6 a ’90-es évek gyermeke. Ha pedig mindezen még sikerül is túltennünk valahogy magunkat, akkor sem tudunk szó nélkül elmenni amellett, hogy a program nagyon sokat tölt, lévén a Polyphonynál feleslegesnek tartották a többi PS3-játéknál kötelező telepítést. Tényleg, minek az? Sokkal mókásabb unott pofával várni, hogy a menüben megjelenjenek az autók képei. Bezzeg mikrotranzakciókra jutott idő: ha akarunk, valós pénzen is vehetünk játékbeli kreditet, hogy abból hamarabb kibővíthessük a virtuális garázsunkat. Utóbbiba összesen 500 autó fér (nem lehet teljes kollekciónk), a járművek pedig, akárcsak a GT5-ben, ezúttal is feloszthatók prémium- és sztenderd darabokra. Előbbiek olyan kidolgozottak, hogy az állunk is leesik tőlük, utóbbiak azonban nem hatnak többnek a GT4 PS2-es modelljeinek felskálázott változatainál.
A legnagyobb garázs
A fenti sirámsorozat úgy foglalható össze kellőképpen, hogy a Gran Turismo 6 egy közepes, sokszor kifejezetten unalmas darab. Csakhogy a széria mindig híres volt arról, hogy csupán mellékesen funkcionál videojátékként; elsősorban afféle virtuális szobra az autózásnak és a motorsportnak, köszönhetően a benne szereplő számtalan autónak, gyártónak, pályának. A GT6 is megfelel ennek az elméletnek: összesen 1211 autó kapott helyet benne, ami elképesztő adat. Gyakorlatilag alig akad gyártó, ami ne szerepelne a játékban pár járgánnyal, a skála pedig a klasszikusoktól a legfrissebb modellekig terjed, melyekről részletes leírást is találunk a programban, méghozzá a hivatalos magyarításnak hála, anyanyelvünkön megfogalmazva. Ráadásul a Sony egy sor hivatalos licenccel fejelte meg az amúgy is impozáns felhozatalt – van itt NASCAR, rali, gokart, még holdjáró is.
Hab a tortán, hogy a Gran Turismo 6 megfelel az autószimulátorok legfontosabb kritériumainak, azaz, ha kikapcsoljuk a segítségeket, minden egyes autó saját vezetési tulajdonságokat villant, a GT5-höz képest finomított fizikai rutin kíséretében. Természetesen a játék még így sem ér fel a legnagyobb PC-s szimulátorokhoz, de konzolon ennél reálisabb autós élményt nem igazán lehet nyújtani. További jó pont, hogy akárcsak a korábbi GT-kben, most is egy csomó extra alkatrészt vásárolhatunk a verdáinkhoz, fokozva azok teljesítményét. Ezért aztán az autózás megszállottai valószínűleg ezúttal is értékelni fogják a Polyphony Digital munkáját, még akkor is, ha a csapat inkább dokumentált, mintsem játékot fejlesztett.
A második is csak vesztes
A Gran Turismo 6 az ötödik rész hibáinak kijavítása érdekében született, de az már most látszik, hogy hatalmas siker sosem lesz belőle. A játékot a cikk írásának pillanatában a vártnál kevesebben veszik, a Sony pedig ennek hatására bejelentette, hogy bezárja a Gran Turismo 5 online szervereit, hátha így kicsit megtolja a friss epizód szekerét. Szomorú, hogy ilyen nem túl elegáns lépésekre van szükség a program eladásához, ám valahol meg lehet érteni a helyzetet. A GT6 nem egy rossz játék, viszont látszik rajta, hogy nem több bocsánatkérésnél, egy masszív, szépen becsomagolt, lemezre égetett javításnál, amit teljes áron próbálnak eladni nekünk. Tartalmi szempontból persze megéri a befektetést – elég csak a hihetetlen mennyiségű autócsodára gondolni –, de a GT6 szórakoztatni csak kis adagokban tud. Holott elvileg, mint játék, ez kellene, hogy legyen az elsődleges célja.
