FIFA 18 teszt

Még mielőtt rátérnék a lényegre, hadd mondjam el, hogy önkéntelenül is nosztalgiahangulatba kerültem, amint a FIFA 18-ban rohangászva átgondoltam kicsit a játék meghatározó szerepét. Meghatározó, hiszen 1993 óta íródik a történelme, de ha jobban belemegyek, akkor az életem eddigi 31 évéből 18-ban játszottam az aktuális epizóddal. Bedigitalizált magnószalagok formájában a mai napig megvannak azok a felvételek, amiken Attila barátommal a FIFA 96-ot nyúzzuk, ezzel egy igen sajátos előadásformát teremtve, amelyben a képzeletünket sem árt használni, ha ma hallgatjuk vissza. Ámultunk a World Cup 98 zseniális hangulatán, és képesek voltunk végigvinni csak azért egy világbajnokságot, hogy a klasszikus döntőkben az Aranycsapattal játszhassunk. Egy kicsit ugrálnak ugyan a szalagok, melyeken a FIFA 2001 drámai küzdelmeibe hallgathatunk bele, de a legérdekesebb az egészben, hogy végigkíséri egy repülőgépek irányítására szolgáló joystick kattogása is az egészet, hiszen jobb híján azon tanultam ki a játék minden csínját-bínját (R.I.P. „Dzsodzsó”). Később persze megismerkedtünk a videók zseniális tulajdonságával is, miszerint képpel együtt sokkal jobb visszanézni ezeket a pillanatokat. Közel 25 év FIFA történelem után jutottunk oda, hogy azt mondhassam: a FIFA 18 mindent tud, amire a magamfajta játékosnak szüksége lehet.

TELLTALE SPORTS, CINEGÉM!

Tehát volt az a bizonyos kezdeti zavarodottság, amiről a felvezetésben írtam, de azonnal félresöpörte azt a szembejövő The Journey: Hunter Returns menüpont. Ha szeretitek az interaktív sorozatokat, mint amelyekkel a Telltale Games foglalkozik, akkor nem fogjátok annyira forgatni a szemeteket, mikor a FIFA-t hozzájuk hasonlítom. Mindenféle kiszivárogtatást szeretnék elkerülni a folytatásból, de a tavaly útjára indított Alex Hunter sztoriban sokkal több rejlik, mint egy szimpla történet. A focistakarriert egy olyan szemszögből látjuk, amelyről nagyon sokan csak álmodni mernek. Fiatal tehetségként egy nagynevű klubhoz szerződhetünk, rögtön bajnokságot és akár FA Kupát is nyerhetünk. Megismerjük benne Alex családját, barátait, jövőbeli ellenfeleit és élete azon részét is, amelyben gyakorlatilag a híres focista nagypapa jelenti az apaképet. A FIFA 17 gondoskodott róla, hogy a függővégnek köszönhetően töretlen maradjon az érdeklődés a fiatal Alex kalandjai iránt. A folytatásról csak annyit szeretnék mondani, hogy igazi sztárparádéban lesz részetek, váratlan fordulatokban és feszült helyzetekben sem lesz hiány. A történetírók úgy játszottak az érzelmeimmel, mint egy takonylabdával, amit folyamatosan huzigálnak. Nevettem, jártam a fellegekben, pánikoltam és feszengtem is eleget. Hogy meddig lehet ezt húzni? Nem érdekel, csak hadd lássam végre!

A MEGPIHENT VÁNDOR

Örök vitatémánkat most sem hagynám parlagon, muszáj megemlítenem a Pro Evolution Soccer realisztikusabbnak ható játékmenetét, amellyel sokáig egyedülálló tudott lenni, ezzel nagy rajongótáborra szert téve – köztük persze velem is, mert megfelelő licenceket tartalmazó modokkal kiválóan élvezhető volt mindig is. Ez most sincsen másképp, de amit a FIFA 18-tól kaptam, az megdöbbentett. Az új generációra való átváltás 4 éves történelme során ez a legélethűbb játékmenet, amit tapasztaltam. A Real Player Motion technológiának köszönhetően soha nem látott módon lehet érzékelni a különbséget játékos és játékos között. A klasszisokat, mint a borítón is szereplő Cristiano Ronaldót, minden gond nélkül fel fogjuk ismerni távolról is, labdakezelésük könnyedsége akkor fog szemet szúrni, amikor egy gyengébb csapatot irányítunk majd. A kellően lassú és letisztult játékmenet azonban alkalmas arra, hogy velük is megszelídíthessük a szökni akaró bőrlasztit. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a támadójáték ezúttal mindennél több teret nyert, nagyon könnyű gyors passzokból álló kontrákat indítani, de oda lehet szögezni amolyan tiki-taka jelleggel az ellenfelet a tizenhatosához. Kiválóan működnek a távoli bombák, lögybölések, de a leghatékonyabbnak a kapusra való nyugodt rávezetés bizonyult, melyet egy elegánsan láb mellett elgurított lapos lövés koronáz meg. Szintén fejlődtek a földön történő beadások, valószínűleg a nehezebb védekezésnek tudható be ez is. A távolról való tüzelés rajongói is örülhetnek, mert esetleg a labda útjában ragadt csapattársaink kiváló százalékkal hőkölnek ki az útból, mindezt olyan természetességgel és folyamatos animáció kíséretében, amit tényleg csak a PES-ben láttam eddig. Ez az a fajta PEStis az EA háza táján, amiért még csak karantént sem kell elrendelni, mert igen jót tesz játéknak. 

AZ ÉLŐ STADION

A Frostbite motorra idén sem lehet semmi panasz, kiválóan működik és szépen is néz ki. Még a Nintendo Switch verzió is igen pofás. Megjelennek a pályán a szurkolók által eldobált konfettik és egyéb nem oda illő, de játékot nem zavaró szemétféleségek. A Premier League stadionok továbbra is mind valóságosak, az egyetlen olyan bajnokság, ahol minden csapat rendelkezik a saját arénájával a játékban. Ezenkívül megjelenik pár újdonsült üdvöske az Egyesült Államokból és Spanyolországból, de utóbbit illetően a Barcelona rajongóit el kell szomorítanom, hiszen a Camp Nou nem kapott helyett a játékban, mert a licenc ezúttal a konkurencia birtokában van. A meccsek hangulata az audio részleg kiváló munkájának hála valami elképesztő. Leginkább a nézőknek nem tetsző mozdulatok okán kitörő füttykoncert tud olyan hatással lenni rám, hogy legszívesebben az asztal alá tudnék bújni szégyenemben. Néha beszűrődik az edző utasítgatása, de a gólörömök során a játékosok ujjongása is tisztán kivehető. A sztorimód karakterei is szebbek, mint tavaly voltak, és a mimikájuk is sokat javult. Apróság, de a nézők felé kilőtt labdákat nem fapofával várják az érintettek, hanem igyekeznek kitérni előlük, amennyire csak lehet.

ÓVATOS DUHAJOK

Az EA ezúttal kevésbé nyúlt bele a karriermódba, de egy nagyon szembetűnő változtatás azért persze akad. Ez nem más, mint a játékosok szerződéseinek és megvásárlásának személyes találkozó keretében történő megvitatása. Vásárlás esetében először leülünk az érintett klub képviselőjével, aki majd összehoz minket a kiszemelt játékossal és az ügynökével. Itt el fog tartani egy darabig, amíg a sztoriban látható feleletválasztós módszerrel nyélbe ütjük az üzletet. A funkció, mint ötlet, nagyon érdekes, de hosszú távon eléggé sok türelmet fog igényelni az egész folyamat.

A leghasznosabb fejlesztés a meccs lefolyását érinti: megjöttek végre a meccs közbeni szünetek alatt véghezvihető gyorscserék. Ha nem állítottunk be előre ilyen párokat, akkor a játék tesz nekünk módosítási javaslatot bizonyos esetekben, de ha elvégezzük ezt a kb. két percet igénylő folyamatot, akkor bármelyik játékmegszakításkor kérhetünk egy előre belőtt cserét. Az olyan legendás játékosok, mint többek között Ronaldo (a brazil), Maradona vagy Pelé miatt az Ultimate Team sem fog hidegen hagyni senkit. Mindegyikőjükből három kártya fog rendelkezésre állni, egyenként egy jelentősebb karrierállomásnak állítva emléket. Ugyanaz a játékos így három modellel is szerepel, a kártyának megfelelő kinézetben. Ha rászánjuk az időt, akkor nem feltétlenül kell a zsebünkbe nyúlni mindehhez – szerencsére, mert a játék sajnos az alap kiadásban sem túl olcsó. Ha viszont mindez nem elég, akkor a megszokott online módok is várják a foci szerelmeseit. Nem kétlem, hogy sokan fognak velem egyetérteni abban, hogy ez az egyik legjobb FIFA az elmúlt negyed évszázad alatt. Szép meccs volt, EA, jöhet a visszavágó!