Hónapról hónapra kapja a szórakoztató kiegészítéseket mindenki, aki a Far Cry 5-nél (teszt a 2018/04-es PC Guruban) a Gold verzióra ruházott be, vagy éppen potom áron vásárolja az érkező DLC-ket. Előző számunkban a vietnámi dzsungelek nyújtotta földi poklot sikerült bemutatni, júliusban pedig vörösre váltott a játék, hiszen az alapjáték pilótája, Nick Rye vált egy könnyed kis elrablás áldozatává, hogy végül a Marson nézzen farkasszemet a világokat pusztító arachnidokkal. A harcban egyébként társa a fejnélküli… vagyis pont, hogy testnélküli Hurk (a BRO-BO-COP), a széria fegyvermániás sztárja, aki laza patriotizmussal tölti meg a kiegészítő parasztkodását, avagy Nick és testrészeit vesztett pajtija élettel és poénnal színesíti az egyébként is maszkulin kalandot.
Vörös pokol
Az arachnidok, vagyis logikusabban belegondolva a fejlesztők láthatóan szerették a Tremorst, mert a gyilkos teremtmények rendszerint a föld alól támadnak, avagy érdemes kerülni a puhább felületeket, ahogy a filmben is, és inkább a sziklákat mászva működik a közlekedés. Legalábbis egy darabig, mert később, pont, mint a süldő James Cameron pirájái, az arachnidok is megtanulnak repülni, ezzel újabb problémákat okozva, és akkor még nem beszéltünk a különböző variációikról, a robbanó és páncélozott rémségekről, vagy a szám szerint 15 királynőről, akik aztán tényleg mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék a Marsjáró redneckek életét.
A feladat amúgy csak annyi, hogy a sztorin végighaladva felfedezd a teljes marsi felületet, a játék térképét, amin felváltva lettek elszórva a különböző kritikus pontok, úgymint a jelentőséggel bíró tornyok, Hurk darabkái, a gépek és rendszerek beindításához szükséges kristályok, valamint az ügyességi/versenyzős megmérettetések. A régi motorosokat itt már valami jóleső melegség járta át, ami nem véletlen, mert valóban tornyokat említettem, vagyis kell mászni, repkedni és lebegni, ami némi nosztalgiával hathat az előző kalandok után, ráadásul a modernebb technológia és az idegen bolygó miatt ez sem a megszokott tematikát hozza. A témaválasztás azonban magát az unalomig ismert játékmenetet is feldobta, a fejlesztők a fegyverek terén is mertek elrugaszkodni, emellett jópofa, ahogy a felbérelhető társ ezúttal egy robot, sőt néha több masina segítségét is kérhetjük.
A legjobb azonban a gunplay, mint mindig, ami ebben a formában, a Marson is remekül működik, sőt ostoba tálalása ellenére talán jobban is, mint azt bárki gondolná. Az hagyján, hogy fegyverként a Power Glove-ra nevezett kesztyű is bevethető (egyébként ugyanez annak a formációnak a neve is, amely a Blood Dragon zenéjét elkövette), de a lények elleni harc is combos, egyedül egészen nehéz, pláne amikor egyszerre három királynő szakad az ember nyakába – az élményt pedig a látvány tetézi.
Merthogy a Lost on Mars baromi mutatós, sőt egy-egy esetben bámulatos, amihez alaposan hozzátesz még a beépített fotómód is, amivel szinte bármit megvalósíthatunk beállításként, amit csak szeretnénk. Persze, a DLC nem kínál igazán nagyszabású történetet, újító játékmenetet, de a múltkori másfél-két óra helyett olyan 5-6 órát simán el lehet mellette tölteni, ráadásul a sci-fi megközelítés is jól áll számára. Pláne ennyi pénzért, elvégre a kiegészítő egy közepes indie FPS tartalmával bír, tripla A-s látványvilággal, mindössze 3000 forintért, sőt a Gold ugye mindenen túl még a harmadik epizódot is tartalmazta. Elégedetlenkedésre tehát nincs ok, a netes visszajelzések félrevezetőek, az arachnidok vadászata meglepően jó móka, így már pláne kíváncsi vagyok, hogy a csapat mit hoz majd össze a zombikkal. Legközelebb folytatjuk…
