Egyszer volt, hol nem volt...
A sztori itt-ott picit csavaros, de ez pont kellett ide. A hatalmas Albionban járunk, ahol egy bizonyos Oakville nevezetű faluban él egy kissrác. Őt alakítjuk mi, az első küldetés folyamán rögtön tehetünk is megannyi csínytevést vagy éppen gyűjthetünk pénzt a húgunk születésnapjára. Igen ám, de hirtelen banditák törnek rá a békés település lakóira, mi pedig mi mást tehetnénk, mint hogy elbújunk a bokorban. Anyánkat elhurcolják, testvérünk is erre a sorsra jut, míg végül az utolsó családtagot is megtaláljuk: apánk az égő házak között, a földön hever és hamar bizonyosságot nyer a tény: halott. Később Maze varázsló segítségével felvételt nyerünk a Hősök Egyesületébe. Itt éveket töltünk tanulással és fizikai kiképzéssel, míg végül 18 éves fejjel nekivágunk ezen mesés világnak, hogy hőstetteinkről zengjen minden apró terület. Innentől rajtunk áll a történet menete, persze bizonyos momentumait nem tudjuk befolyásolni - mindörökké script -, de öregkorunkig haladhatunk, így van időnk a bizonyításra. Eközben külsőnk is nagy átalakuláson esik át, egyaránt megváltozhat testfelépítésünk, ahogy pl. a hajunk és arcunk szőrzete is. Természetesen ehhez ajánlott egy ügyes fodrász igénybevétele!
Jött, látott, győzött
Milyen igaza lett a Lionhead-pártiaknak, akik hittek a nagy cégben, hiszen a Fable: The Lost Chapter briliáns alkotás! Elsőre picit gyermetegnek néz ki, melyet kapásból megilletnénk egy 3+ jelöléssel, de higgye el mindenki: ez azért bőven több annál. Elsőként talán a tökéletes játékmenetet tudnám dicsérni, hiszen valami iszonyat jó hangulatúra sikeredett. Az ember akármerre megy, mindenhol folyik az élet, a nappalokat éjszakák követik, az emberek dolgoznak, szórakoznak, alszanak és mulatnak, például a kocsmában ücsörögve egy jó pofa sör mellett. Hősünk mindenhol elismerést és tiszteletet kap - az előzőt inkább a jó beállítottságúak, míg utóbbit a gonoszabb figurák -, nincs egy olyan helyszín, ahol ne nézne oda valaki férfias külsőnkre. Az pedig csak hab a tortán hogy akár meg is nősülhetünk, elcsábíthatunk kacér lányokat de akár, no de ezt majd meglátjátok. A harcrendszer is elég jóra sikeredett, bár ehhez hozzájárul az is, hogy az irányítás pofonegyszerű. Szó sincs külön kézikönyvről, szinte egycsapásra megtanulhatunk mindent, ez alapján pedig könnyedén felvehetjük a harcot egy halom ellenféllel egyszerre. Maga a fejlődési rendszer is elég értelmesen lett kidolgozva, melyek között vannak megannyi fejleszthető képességek (mint pl . erő-, állóképesség-, gyorsaság- vagy életerő-növelés, íjászat, lopakodás, no meg egy halom varázslat). Ezzel egyetemben karakterünk is sorra viszi véghez a csodákat, egyre népszerűbb lesz, no meg mindinkább szert tesz hatalmas fizikai vagy egyéb erőkre. A küldetésekre külön oldalhegyeket lehetne szánni, ám lényegében igen egyszerűek: adottak az aranyjelzésű főküldetések, ezek elvégzése kötelező, hiszen nélkülük lehetetlen továbbjutni a történetben. Az ezüstjelzésű missziók már kevésbé fontosak, ám még így is komoly XP és egyéb tárgyak lelőhelyei. Végül a bronzzal jelölteket tekinthetjük jelentéktelen próbálkozásoknak, hiszen itt már nem számíthatunk olyan komoly jutalmakra. Apropó, jutalom: a játékban megannyi bolt (legfőképp kocsma, ruha- és fegyverüzlet), és százféle cucc van. Szinte minden a rendelkezésünkre áll, kezdve a teljes lovagi öltözéktől a leghatalmasabb bárdokon át az életitalokig. Felesleges lenne ezekről bővebben írnom, higgyétek el hogy annyi van, mint a nyű!
És ahol a rossz dolgok kezdődnek
Mint minden jelentősebb vagy éppen kevésbé jelentős program esetében, itt is akadnak azért olyan tényezők, melyek láttán az ember húzza a száját. Először is az egész játék egy hatalmas útkereszteződés. Persze bizonyos értelemben szabadon mászkálhatunk, de mégis megvan kötve a kezünk, hiszen adott utakon bolyonghatunk csak. Szó sincs arról, hogy letérünk az ösvényről és befutunk egy erdőbe, itt bizony minden egyes léptünk megvan szabva! A másik idegesítő dolog az, hogy frusztrálóan könnyű a játék. Sőt, leginkább maga a küzdelem. Amint beszereztünk egy ügyes fegyvert és harci ruházatot, valamint rendelkezünk több tucat energiaitallal - annyi pénzhez juthatunk egyes küldetések elvégzése után, hogy biztos lesz mód a megvételére -, máris nekifuthatunk egy banditaseregnek. Garantáltan karcolásunk sem lesz, vagy ha mégis, akkor bedobunk egy említett itókát és adunk a pofájukra. Végezetképp pedig maga a terjedelme az egész sztorinak: cingár és kész! Rövid, rövid és rövid! Ha csak a tiszta végigjátszásra hajtunk, akkor órák kérdése maximum az egész - profiknak még talán ennyi sem kell -, és ha a teljes végigjátszás a tét - ezüst és bronzküldetések beleszámítva -, akkor sem lehet több néhány hozzácsapott óránál. Persze még mindig hosszabb egy-egy Call of Duty 2 nekifutásnál, de hát akkor is...
Grafika és muzsika
Egyáltalán nem beszélhetünk csúnyácska játékról, hiszen a Fable elég tetszetősre sikeredett. Ha belegondolunk, hogy alapvetően konzolos anyagról van szó, még inkább tapsot érdemel a külseje. Az egész egy az egyben gyönyörű, picit meseszerű képvilággal megspékelve, összességében pont egy ilyen színvilágot raknék bele én is egy ilyenfajta programba. A gépigény sem valami rémisztő, egy átlagos gépen szépen el fog döcögni közepes beállításon. Én totál felhúztam mindent, AMD Athlon 3500+ (2.2 GHz), ATI Radeon X1600-zal és 1 GB RAM-mal (DDR2). Ezek után az ember azt hinné, a muzsikával semmi baj sincs: és tényleg! A zene nagyon odavág, nyugtatólag hat és szó sincs arról hogy hátráltatná az embert. Én annyira hozzászoktam a dallamokhoz, hogy tulajdonképpen néha észre se vettem, hogy szól. Egy negatívum akadt azért - nem tudom hogy nálam van-e végül is a hiba, bár kétlem - , az 5.1-es hangrendszerem igencsak viccesen adta ki néha a hangokat. Miközben az NPC bátran mesélt nekem valamit, közben időnként váltott a kamera és bizonyos nézetből egyszerűen elhalkult a monológ. Nem egy tragikus dolog, pláne hogy nem sűrűn írták máshol is ezt a hibát, tehát nem szándékozom majd levonni ezt a végső értékből.
Végezetképp, azaz így utólag rátekintve, a Fable egy igencsak minőségi alkotás, melyről sugárzik a profizmus, az igyekezet és a fejlesztők részéről a tenni akarás. Szó sincs idő előtti kiadásról, ezt a játékot alaposan kidolgozták és ezt így kéne mindenhol csinálni!
