A Forma 1 kis hazánkban is roppant népszerű technikai sport, mely hétről hétre a tévé elé szegezi az önjelölt szakértőket, akik persze mindig jobban tudják a versenyzők mögött álló csapatoknál, hogy mit kellene csinálni a boxban, vagy épp a pilótafülkében. Bár meg lehet próbálni hangosan ordítani a tévé felé, hátha meghallják a jó tanácsot, sokkal több esély kínálkozik a bizonyításra, ha az ember megveszi az épp aktuális F1 szimulátort, és az online bajnokságon mutatja meg tehetségét. Hátha épp Schumi is arrafelé köröz és felfigyel rá, sose lehet tudni... Mindez viszont sokáig csak álom volt, mert bár minden évben kijött egy aktuális F1 játék, a jogokat a Sony birtokolta, így kizárólag a Playstation tulajdonosoknak volt lehetőségük elmerülni a virtuális száguldás okozta gyönyörökben. Tavaly aztán fordult a kocka, és a Codemasters F1 2010 című programja bebizonyította, hogy az autóversenyes játékokkal nevet szerző kiadó legalább annyira ért a zártpályához, mint az úttalan utakhoz. Szó mi szó, voltak hiányosságok és szigorú szemmel nézve kőkemény szimulátornak sem lehetett nevezni a játékot, de mégiscsak multiplatform örömöt nyújtott, na meg a lehetőséget, hogy a következő esztendőre időzített rész kiköszörülje a kisebb hibákat. Eltelt egy év, megérkezett az F1 2011, és bár remek program ez is, azért bőven maradt hová fejlődni a 2012-es szezonra.
„Jó lesz ez Gyulám, jó lesz ez!”
Kezdjük mindjárt az elején és nézzük meg, miben nyújt többet az F1 2011, mint az egyébként remekül szereplő tavalyi felvonás. A legnagyobb változás értelemszerűen a 2011-es mezőny összes hivatalos licence: kapunk új pályákat (Nürburgring és Buddh International Circuit), a boxok között összefutunk pár eddig még nem ismert arccal (Pastor Maldonado, csak hogy kiemeljünk egyet), illetve kijavítottak néhány, a 2010-es szezon óta átalakult pályaelemet és apróságot (vannak Pirreli abroncsok, hurrá). Ezek az összetevők viszont csak a kötelező sallangok, hisz egy magát F1 2011-nek nevező játéktól az a minimum elvárás, hogy reális képet fessen arról az évadról, amelyről elkeresztelték. Ezzel szerencsére a Codemastersnél is tisztában vannak, így a fejlesztők igyekeztek utolérni magukat pár korábban hiányolt játékelem pótlásával. Az első részben például érthetetlen volt, hogy miért hagyták ki a biztonsági kocsit; most végre találkozhatunk vele, csakúgy, mint a piros zászlóval. Hála nekik, az F1 2011 – elődjével ellentétben – egy taktikus játék lett, ahol ajánlott sokat gyakorolni, méghozzá úgy, hogy nem sajnáljuk az időt és végigjátsszuk a versenyhétvégéket.
Az F1 2010-ben ennek maximum akkor volt értelme, ha valaki elvakult rajongóként ült a program elé, most viszont már „mezei” játékosként is profitálhatunk belőle, ugyanis sok olyan információt gyűjthetünk be az adott pályákról és autókról, amit a játék egyébként nem listázna. Érezzük majd, miként kellene vezetnünk az egyes kanyarokban, valamint kikísérletezhetjük, hogy az eltérő időjárási viszonyok mennyiben befolyásolják a megszokott vezetési stílusunkat. Mi több, a játék idővel ráébreszt arra, hogy a „megszokott stílusunkat” úgy, ahogy van, el kell felejtenünk, és meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Mindez azért komoly pozitívum, mert az autós játékokról egyre ritkábban írhat ilyet az ember, lévén a legtöbb aktuális cím inkább igyekszik megfelelni a casual vásárlóknak, minthogy igazi vezetési élményt produkáljon (jó példa erre a Dirt). A Codemasters viszont szembe ment a trendekkel, sőt, az F1 2011 az első perctől kezdve megköveteli a Forma 1 alapjainak (de inkább részleteinek) ismeretét. Előképzettség nélkül nem nagyon érdemes volán mögé ülni, hisz a játék egyből a mélyvízbe dob és csak nézünk, mint hal a szatyorban. Bár jómagam nagy F1 rajongó voltam hajdanán, az utóbbi években kissé alábbhagyott ez a szenvedélyem, úgyhogy nem ártott megnézni a legutóbbi két versenyt, hogy egyáltalán képben legyek az F1 aktuális állását illetően. Nagy segítség volt, minden hozzám hasonló „eltévelyedettnek” ajánlom ezt a terápiát.
„Most ezt nézd meg, Gyulám!”
Mondjuk ki tehát: az F1 2011 egy komplex játék, amit kifejezetten a sport rajongóinak készített a Codemasters. Ez lerí egyébként a meglehetősen puritán karrierről is. Ugyan adtak hozzá pár győzelmi videóbejátszást, valamint a sajtó kérdései is többet nyomnak a latban, mint anno (azért senki se várjon egy FIFA 12-féle rendszert), tulajdonképpen minden maradt a régiben, már ami a korábban is sokat szidott sterilitást illeti. Meglepődni viszont nem szabad, mert aki kizárólag azért ül az F1 2011 elé, mert maga a sport érdekli, az aligha fog törődni a drámai sztori (sicc!) hiányával, vagy a versenyhétvégék között küldözgetendő, unalmas e-mailekkel. Elég, ha minden más stimmel, a részletekbe pedig, ha akarnánk se tudnánk belekötni.
Az autó beállításaitól kezdve a különböző szabályok kijátszásán át egészen a csapattársunkkal való együttműködésig minden ránk hárul, úgy is mondhatjuk, hogy egyszemélyes istállóként állhatunk helyt a grand prix-n. Érdekes adalék ehhez a DRS és KERS, amikkel a Codemasters a már-már menthetetlennek tűnő szituációkból kínál kiutat a kellően ügyes sofőröknek. A KERS egy afféle boost, amit körönként csak egyszer használhatunk és egy rövid ideig emeli a kocsi teljesítményét. A DRS pedig a hátsó légterelők közvetlen állíthatósága, mellyel akármikor szórakozhatunk, és bár az első pár (értsd: sok) versenyen még fogalmunk sem lesz, hogy ez mire jó a gyakorlatban, később akár egy egész pozíciót is javíthatunk a használatával. Egy olyan pályán, ahol nehéz előzni, mint mondjuk Monaco, csak e két opció lehet a segítségünkre.
Kopott bal hátsó
Összességében tehát kaptunk egy kidolgozott és igényes folytatást, sok elem viszont nem fejlődött olyan dinamikusan, mint ahogy azt alapból vártuk volna. A multiban most is csak 18 játékos versenyezhet az első helyért, és bár kaptunk egy kooperatív módot, melyben csapattársakként állhatunk starthoz, az ebben rejlő tényleges potenciál érintetlen maradt – bár az külön piros pont, hogy az osztott képernyő PC-n is működik. Hasonlóan felemás a technikai kivitel. Az EGO engine még mindig jól muzsikál és a sebesség is megfelelő, de a grafika ma már nem annyira mutatós, mint egy évvel korábban, s ezen nem segít az a tény sem, hogy a képek alapján simán össze lehetne keverni a két játékot. Az utolsó és kissé szubjektív negatívum pedig szintén a motorhoz köthető, méghozzá a fizika kapcsán. Billentyűzettel az irányítás egyszerűen katasztrófa, gamepaddel egy fokkal jobb, de az igazi élményhez mindenképp kormányra lesz szükség. Ugyan a Codemasters szerette volna szimulátorosabbá tenni a programot, ez nem igazán sikerült: nehezebb ugyan az úton tartani az autókat, illetve a karambolok is jóval valósághűebbek lettek, de az összhatás inkább egy szimpla patchre emlékeztet, mintsem egy átgondolt fejlesztésre.
S ezzel el is érkeztünk az F1 2011 legnagyobb negatívumához. Kicsit úgy érzem magam, mint a múlt hónapban tesztelt FIFA 12 esetében, hisz most is egy jó (persze nem olyan kiforrott) játékkal állok szemben, aminek a fejlesztésére egész egyszerűen nem jutott elég idő. Ha tavaly beruháztál az F1 2010-re és nem vagy elfogult rajongó, akkor nyugodtan hagyd ki az új részt, lévén nem vesztesz sokat. Amennyiben viszont a 2010-es verzió kimaradt, akkor bátran vágj bele, mert F1 fanatikusként ennél jobb programot úgysem találsz az őszi felhozatalban.
