Elindítván a játékot egy egyszerű, ám annál hangulatosabb menüben találjuk magunkat, ahol mindent fellelhetünk, amire éppen szükségünk van. Az „új játék” opcióra kattintva két lehetséges oldal közül választhatunk. Talán sokan sejtik, hogy ismét a jó és a rossz harcáról lesz szó, két különböző cél érdekében. Nagyon régen egy hatalmas, áthatolhatatlan szakadék választotta el a két oldalt egymástól. Az idő múlásával kialakult az Enclave, egy biztos pont a békére és nyugalomra vágyók számára. De elérkezett a jelen, a szakadék egyre jobban szűkül, így elkerülhetetlen egy újabb háború a fény és a sötétség követői között. Ez így elég klisésen hangzik, de nem is ez a játék igazi erőssége.
Három évvel ezelőtt még nem léteztek a mai csúcskategóriás számítógépek, a különböző új technológiák, de mégis az Enclave világa olyan grafikával lett életre keltve, hogy még a mai rohanó fejlődés mellett is bőven megállja a helyét. A víz tükröződése, az anyatermészet szépsége, a karakterek kidolgozása, minden egyes poligon és textúra olyan szép látványt tár elénk, hogy már csak ezért is érdemes mélyebben kalandozni eme kitalált környezetben. Több mint egy tucat karakter közül választhatjuk ki az ideális személyt (varázsló, harcos, orvgyilkos stb.). Minden egyes figura különböző felszerelésekkel és tulajdonságokkal rendelkezik. A fegyverek tárházára nem lehet panaszunk, hiszen nagyon sok variációja létezik az egyes típusoknak, így az összesen huszonöt küldetés mindegyikéhez érdemes kiválasztanunk a megfelelő egyént a legjobb harci szerszámokkal.
Az irányítás kétféle módon történhet, FPS és TPS módban. Saját tapasztalataimra hagyatkozva megjegyzem, TPS módban elég nehéz közlekedni és harcolni (vagy csak én voltam szerencsétlen), így én inkább FPS módban küzdöttem magam a végső cél felé. (Bár így pár grafikai hibába ütköztem a 16-bites megjelenítési mód miatt.) Kóborlásom során sajnos gyakran kerestem a fényt az alagút végén, mert igen gyakran sikerült az örök harcmezőkre küldenem a karakteremet a mentések hiányában - ugyanis checkpoint rendszer van, így elég nehéz dolgunk lesz a századik ellenséggel is megküzdeni plusz élet híján. Mindennek tetejébe a tervezők gondoskodtak arról is, hogy azért ne csak a harcra koncentráljunk, hanem még a pályán elhelyezett csapdákat is kerüljük ki. Köszönjük! Azért, hogy ne búsuljunk annyira, egy-két segélycsomag is el van helyezve a területen aranyzsákok, gyémántok és életitalok formájában, amelyeket begyűjtésük után erősebb fegyverekre és jobb ruházatra költhetünk el.
Manapság már egyre fontosabb a fizikai modellezés a szerep- és kalandjátékokban is. Sajnos ez a rész kimaradt tesztalanyom képességei közül, hiszen annak idején ez még nem volt akkora elvárás, de legalább a küldetésünk útjában álló akadályokat szétrombolhatjuk (még jó…). Hangok terén az átlagosat hozza az Enclave. A néha-néha felcsendülő muzsika, az elhalálozások sikolya, az ostromgépek és fegyverek hangjai mind helyükön vannak, így ezzel különösebb problémám nem akadt.
Bemutatóm végéhez érve elárulhatom, hogy engem 2006-ban is meggyőzött a program. Minden hibáját leszámítva ma is megfelelő élményt és hangulatot biztosít ahhoz, hogy egy újabb remek kis kalandot élhessünk át.
Három évvel ezelőtt még nem léteztek a mai csúcskategóriás számítógépek, a különböző új technológiák, de mégis az Enclave világa olyan grafikával lett életre keltve, hogy még a mai rohanó fejlődés mellett is bőven megállja a helyét. A víz tükröződése, az anyatermészet szépsége, a karakterek kidolgozása, minden egyes poligon és textúra olyan szép látványt tár elénk, hogy már csak ezért is érdemes mélyebben kalandozni eme kitalált környezetben. Több mint egy tucat karakter közül választhatjuk ki az ideális személyt (varázsló, harcos, orvgyilkos stb.). Minden egyes figura különböző felszerelésekkel és tulajdonságokkal rendelkezik. A fegyverek tárházára nem lehet panaszunk, hiszen nagyon sok variációja létezik az egyes típusoknak, így az összesen huszonöt küldetés mindegyikéhez érdemes kiválasztanunk a megfelelő egyént a legjobb harci szerszámokkal.
Az irányítás kétféle módon történhet, FPS és TPS módban. Saját tapasztalataimra hagyatkozva megjegyzem, TPS módban elég nehéz közlekedni és harcolni (vagy csak én voltam szerencsétlen), így én inkább FPS módban küzdöttem magam a végső cél felé. (Bár így pár grafikai hibába ütköztem a 16-bites megjelenítési mód miatt.) Kóborlásom során sajnos gyakran kerestem a fényt az alagút végén, mert igen gyakran sikerült az örök harcmezőkre küldenem a karakteremet a mentések hiányában - ugyanis checkpoint rendszer van, így elég nehéz dolgunk lesz a századik ellenséggel is megküzdeni plusz élet híján. Mindennek tetejébe a tervezők gondoskodtak arról is, hogy azért ne csak a harcra koncentráljunk, hanem még a pályán elhelyezett csapdákat is kerüljük ki. Köszönjük! Azért, hogy ne búsuljunk annyira, egy-két segélycsomag is el van helyezve a területen aranyzsákok, gyémántok és életitalok formájában, amelyeket begyűjtésük után erősebb fegyverekre és jobb ruházatra költhetünk el.
Manapság már egyre fontosabb a fizikai modellezés a szerep- és kalandjátékokban is. Sajnos ez a rész kimaradt tesztalanyom képességei közül, hiszen annak idején ez még nem volt akkora elvárás, de legalább a küldetésünk útjában álló akadályokat szétrombolhatjuk (még jó…). Hangok terén az átlagosat hozza az Enclave. A néha-néha felcsendülő muzsika, az elhalálozások sikolya, az ostromgépek és fegyverek hangjai mind helyükön vannak, így ezzel különösebb problémám nem akadt.
Bemutatóm végéhez érve elárulhatom, hogy engem 2006-ban is meggyőzött a program. Minden hibáját leszámítva ma is megfelelő élményt és hangulatot biztosít ahhoz, hogy egy újabb remek kis kalandot élhessünk át.
