Pikachu ebben az univerzumban sem egy mindennapi pokémon: a Baker magánnyomozó iroda tagjaként járul hozzá komoly ügyek felderítéséhez - és leginkább a naponta érkező fánkszállítmány elfogyasztásához. Isteni tehetségéről persze a világ mit sem tud, hiszen pokémonként meglehetősen korlátozott formában tudja kifejezni magát, míg egy nap társának és barátjának, Harry Goodmannek nyoma nem vész, és fel nem tűnik annak fia, Tim, aki egymaga próbálja megtalálni egy autóbaleset után eltűnt apját. Mivel Tim még éppenhogy csak belépett a pubertáskorba, különösebben nagy nyomozói tapasztalata nincs, egy különleges szuperképessége viszont igen: Pikachu minden szavát érti.
Ez a Pikachu pedig nem az évtizedek óta imádott, magas hangon nyávogó fajta, hanem egy kávé és dohányfüst koptatta, a hétfőt minden bizonnyal tiszta szívből gyűlölő felnőtt, aki fanyar humorral és kellő utálattal viseltetik minden iránt, ami csak zavarja. Az ebben a formájában is bőven szerethető Pikachunak is kellemetlen lapokat osztott a sors - ott ült Harry mellett az autóban, és a balesetben oda veszett az összes emléke, így nem csak arról nincs fogalma, hogy Harry hova tűnt, de arról sem, hogy korábban pontosan miket is csinált. Egy dolog azonban biztos: a helyszínnek választott Rhyme City-ben valami nagyon nem stimmel, mivel a város pokémonjai elkezdenek kifordulni önmagukból, és vad viselkedésük rombolást, pusztítást, és mérges emberek tömkelegét hagy maga után.
A Detective Pikachu mindezt egy klasszikus kalandjáték formájában tálalja, és egy-két apróságot átemel a Phoenix Wrightból is. A másfél tucatnyi fejezetre osztott történet során apróbb-cseprőbb ügyeket kell megoldani - az elsőben például egy Aipom által az utcán elcsent nyaklánc után kell eredni, amiből meglehetősen gyorsan egy komolyabb rejtély válik, miután a tettesre egy közeli parkban sikerül rábukkanni. Az eszméletlen Aipomtól pedig további rakoncátlan Pokémonokig vezetnek a nyomok...
Habár maguk az ügyek eltérőek, a megoldásukhoz szükséges lépések sorrendje mindig ugyanaz. Tim és Pikachu megérkezik a helyszínre, végignéz minden, az interakcióra alkalmas tereptárgyat, begyűjti a nyomokat, kikérdezi a közelben tartózkodó embereket és pokémonokat, és aztán mennek tovább a következő lokációra. Pikachu szerepe elsősorban a tolmácsolás Tim és a többi pokémon között, akik meglehetősen bőbeszédűek, még ha Tim, és maga a játékos is csak a szokásos pokémonos dialógust látja (ahol az adott pokémon csak a nevét ismételgeti). Hiába van azonban mondandójuk, ha maguk az ügyek nem túl érdekesek, és a legnagyobb baj nem is ez, hanem hogy mennyire lassú és feleslegesen komótos az egész. Az összes képernyő végigbogarászása, minden egyes ember kikérdezése, minden kötelezően megtalálandó tárgy összeszedése nélkül a játék nem engedi az éppen aktuális probléma felgöngyölítését, még ha az ember már az eleje óta tudja, hogy ki vagy mi a hunyó, vagy hol lapul egy elveszettnek hitt értéktárgy. Bár bizonyos átvezető videókba sikerült egy-két quick time eventet csempészni, de ezek is annyira alulkomplikáltak és egyszerűek, hogy izgalmat egyáltalán nem tartogatnak.
A Detective Pikachu ereje igazából a felnőttes és szerethető Pikachuban és a fantasztikusan ábrázolt Rhyme City-ben keresendő. A város és a hozzá kapcsolódó helyszínek vérbeli Pokémon-lokációk, amiket alaposan körbe lehet járni és felfedezni, méghozzá anélkül, hogy aggódni kellene egy csata, vagy a pokémon-kiképzés nehézségei miatt. A parkok, laboratóriumok, kávézók és egyéb épületek ráadásul nagyon jól is néznek ki: bár a mozgástér minden esetben extrémen korlátozott, ezért cserébe aprólékosan kidolgozott épületeket, szobákat, karaktereket kapunk, amik akár egy Pokémon-film helyszínei is lehetnének. Ez persze nem véletlen, a Detective Pikachu ugyanis inkább hasonlít egy interaktív filmre, vagy egy tetszetős visual novellára, mint egy komolyabb játékra - ez pedig megmagyarázza egyszerűségét, lassúságát. Kár lenne persze emiatt keseregni, hiszen mindezek ellenére egy végtelenül hangulatos, meglepően szórakoztató spinoffja ez egy olyan sorozatnak, amely nem fél mindig valami újjal is próbálkozni a megszokott fő epizódok mellett: reméljük, hogy nem ez az utolsó Pokémon-epizód a platformon, végső búcsúnak annyira nem lenne tökéletes.
