Nagyjából fél tucat előzetes után már szinte alig akadhat olyan olvasónk, akinek be kellene mutatni a Far Cry készítőinek legújabb alkotását – de azért pár szóban az előzményekről. A történet a közeljövőben játszódik, nagyjából 2020 körül járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat jól képzett, különleges öltözettel ellátott katonát koreai területre, ahol valamilyen oknál fogva megszakadt a kapcsolat pár civillel. A bonyodalmakat természetesen nem a koreai hadsereg jelenti majd számunkra, hanem holmi idegen entitások, akik igencsak szeretik hidegen tartani a dolgokat – s lefagyasztanak mindent, amivel kapcsolatba kerülnek.

Nanosuitben az élet szép

Bár a Crysist egyszerű FPS-ként lehetne csak bekategorizálni, mégis rengeteg egyedi ötlettel operál, melyek közül a legkiemelkedőbb a nano-öltözet, amivel főhősünket és csapatát ruházták fel (no és persze pár ellenséges koreai katonát is, akikkel majd később alaposan meg is gyűlik a bajunk). A ruha a játék központi elemét jelenti, többféle stratégiával, taktikával hajthatjuk végre a ránk bízott feladatokat. Az egerünk középső gombját lenyomva tartva négyféle üzemmód közül választhatunk: maximális páncélzat, erő, sebesség és álca. Ez utóbbi szinte teljesen láthatatlanná tesz minket, s különféle lopakodási taktikákkal elkerülhetjük a komoly vérfürdőket, vagy elmenekülhetünk húzósabb helyzetek elől. Az öltözet természetesen csak korlátozott ideig képes ezeket a tulajdonságokat üzemeltetni, amikor pedig kimerül, mindig átkapcsol maximális páncélzatra. 

Bár eleinte nem igazán használtuk ezeket a képességeket, nehezebb szakaszon rákényszerültünk egerünk középső gombjának nyomkodására. Az erő segítségével például tetőkön ugrálhatunk, útszakaszokat rövidíthetünk le, vagy egyetlen ütéssel elintézhetjük ellenfeleinket. A sebesség bár igen rövid ideig működik, segítségével pillanatok alatt kikeveredhetünk az ellenség szorító markából, vagy juthatunk el gyorsabban távoli helyekre. Egy szó mint száz, a nano-ruha nélkül az egész program csak egy látványos lövöldözős játék lenne. Vagy mégsem?

Fegyverből karácsonyfát

Használható fegyverek terén is alaposan kiemelkedik aCrysis a szürke FPS-tengerből. A játékban nagyjából tíz különféle gyilkoló eszköz található, kezdve az egyszerű pisztolytól a mini-atombomba vetőig, amit persze csak két lövés erejéig használhatunk, ehhez hozzájönnek még a különféle gránátok és lőszertípusok. Már ez a szám is önmagában megállná a helyét, de a Crysis tovább fokozta ezt, és egy konfigurálással még tovább színesítette az amúgy is roppant interaktív játékmenetet. Amennyiben lenyomva tartjuk a C billentyűt, egy menü ugrik fel, amiben az épp aktuális fegyverünkre akaszthatunk többféle tartozékot. Rakhatunk rá hangtompítót, lézeres irányzékot, gránátvetőt, altató lövedéket, és akár különféle távcsöveket is. A játék alatt megszerzett kütyükből egy egyszerű Kalasnyikov utánzatból pillanatok alatt hipermodern mesterlövész puskát készíthetünk.

Szimulátor FPS-ben

Ha pedig mindez még nem lenne elég, a Crysisben járművek is találhatók, melyeket természetesen akár vezethetünk is. Földön, vízen és levegőben egyaránt! A hatalmas nyitott térnek köszönhetően gyakran szükségünk is lesz arra, hogy elkössünk egy-egy terepjárót, teherautót vagy motorcsónakot, de a játék vége felé már egy különleges csapatszállító repülőgépet is kénytelenek leszünk elnavigálni – Battlefield 2142 játékosok előnyben. Ezek a járművek természetesen sérülnek is. Nemcsak általános páncélzattal rendelkeznek, de egyenként kilőhetjük az autók kerekeit, vagy szerencsés esetben felrobbanthatjuk azokat, ha eltaláljuk a hátoldalukon lévő póttartályt.  

Ilyenkor a játékban található eszméletlen fizikai motor gondoskodik a robbanások által keltett lökéshullám lemodellezésében. De persze nem csak ennyiről szól a dolog, hiszen négykerekűinkkel kidönthetünk szinte mindent, legyen szó akár egy összetákolt viskóról – amiben katonák lelhetik így gyors halálukat -, vagy útszéli tábláktól egészen a vékonyabb fákig. Hihetetlen, de a Crysisban a növényzet is rombolható! Fegyvereinkkel lekaszálhatunk egész erdőségeket is, vagy tankkal eltaposhatunk bokrokat, amennyiben úgy tartja kedvünk. A fizikai motor végtelen lehetőségek tárházát nyújtja számunkra, hiszen szinte bármit felvehetünk, aztán el is dobhatjuk (ez persze a nano-ruhával kombinálva igazán látványos).

Intelligens ellenfelek?

Sokan dicsérték a mesterséges intelligenciát, s a játék végigjátszása után mi egy kissé rácsodálkoztunk ezen véleményekre. Bár az általunk felállított léc magasan van – még a Halo 3 helyezte oda -, azért egy ilyen, minden ízében tökéletesnek szánt játéktól elvárható lett volna egy 100%-os teljesítmény ezen a téren is. De sajnos kicsit csalatkoznunk kellett. Ellenfeleink természetesen hasonlóképp reagálnak a környezetükben történt eseményekre, mint ahogyan a Far Cry-ban már megismerhettük. Ha zajt hallanak, odasietnek annak forrásához, ha meglátnak, segítségért kiáltanak majd vadul tüzet nyitnak ránk. Mindezek felett képesek járműveket vezetni, és egyéb turpisságok is kitelnek tőlük – egy ilyen színvonalas játéktól ez nyilvánvalóan elvárható. 

Viszont igen gyakran találkoztunk beragadt ellenfelekkel, akik csak bután futottak egy irányba, és nem voltak képesek leküzdeni olyan komolyabb akadályokat, mint mondjuk egy lépcsőfeljáró. Az is megesett, hogy összefutottunk öt ellenféllel (nagyjából 10 méterre lehettünk tőlük), akik folyamatosan futottak egy teherautó oldalába, s még csak ránk sem hederítettek, miután legéppisztolyoztuk az első hármat. Persze ha egyszer-kétszer előfordul ilyen esemény, betudjuk egyszerű bugnak, de mivel legalább tíz alkalommal láttunk hasonlókat, a játék végére igencsak kétségbe vontuk a mesterséges intelligenciáról szóló ódákat. 

Látvány mindenek felett

Ahogy a cikk elején már írtam, a Crysis a történelem legszebb játéka. Hihetetlen részletességgel gondoskodtak a fejlesztők arról, hogy valóban oda tudjuk magunkat képzelni a játékba. A környezet végletekig kidolgozott, látszik, hogy aprólékos odafigyeléssel helyezték el még az utolsó fűszálat is. A Crytekes fiúk mindenre odafigyeltek, kezdve az erdő közepén kidőlt korhadt fától egészen a padlódeszkákon át az utolsó ásványvizes palackokig. Több százezer poligon egyszerre a képernyőn, shader effektek, képelmosás, és ki tudja mennyi különleges effekt egyszerre; mindez valami eszement jól néz ki, nem beszélve a karaktermodellekről, melyek döbbenetesen életszerűek. Ehhez foghatót utoljára talán a Half-Life 2-ben láthattunk. 

Persze ennek ára is, ami valljuk be, nem is olyan csekély. Először is megjegyezném, gyanítom, hogy azért kaphattam én a Crysisról szóló cikk megírásának feladatát, mert egyedül nekem van olyan gépem, melyen a játék eldöcög. A programot egy Nvidia 8800GTS-es kártyával, 2GB memóriával és Dual Core 2-es procival ellátott gépre telepítettem, emiatt biztos voltam benne, hogy mindent felkapcsolhatok majd maximumra. De tévedtem. Először is a felbontást 1024x768 fölé nem igazán mertem feltolni a kezdeti 5-7 fps körüli értékek megpillantása után, és a részletességek közül is kénytelen voltam levenni jó néhányat közepes szintre. Ezek után sikerült stabil 20-25 fps-t kicsikarnom a játékból, de persze voltak részek, amikor 15 körül forgott a számláló.

Ez az, ami kell neked!

Ennek ellenére a Crysis kihagyhatatlan alkotás. Akkor is, ha még nincs elég jó géped hozzá, hiszen nagyszerűen skálázható, s így legalább lesz miért tuningolni a masinádat. Maga a játékmenet, a történet és a hangulat nagyjából egy szinten említendő az ugyancsak most megjelent Call of Duty 4-gyel, azzal a különbséggel, hogy itt a játékos nincs keretek közé szorítva. Adott egy méretes játéktér, abban egy feladat, a végrehajtás módja pedig teljes egészében rajtunk áll. Az biztos, hogy a többszereplős mód és a pályaszerkesztő még a végigjátszás után is tartogat majd meglepetéseket. Nem beszélve a lelkes modkészítőkről, akik már most bemutattak egy nagyszerűnek ígérkező Battletech alapú modot, melynek fejlesztését figyelemmel fogunk kísérni. Egyszóval klisé ide vagy oda, a Crysis kötelező remekmű. Ott a helye az olyan halhatatlan klasszikusok között, mint a Doom 3, vagy a Half-Life 2, no és persze mindenki polcán is.