Az Inverge Studios eddig négy mobilos játékot adott ki, aztán sikeresen összehozták az első komolyabb indie címüket Effie néven. Ez egy könnyed, de érdekes kis világgal megáldott akció-kaland játék volt, amit a közepesnél valamivel jobbnak látott a nagyérdemű. Most pedig a második nagyobb játékukat is kézhez kaptuk, és ez bizony indie-mértékkel mérve jókora előrelépés lett!
AVAtatlan szemek
A történet szerint egy Vic nevű hölgyemény megérkezik (inkább becsapódik) az AVA nevű bolygóra, ahol az emberek korábban már meg-megfordultak, szóval nem egy teljesen idegen, ember által érintetlen paradicsomról beszélünk. Ezen a kis planétán virágzik az élet: rengeteg faj él békés (meg egymást felzabálós) harmóniában, köztük az intelligens Naam nevezetű népcsoport. Vic feladata lesz megmenteni a bolygó élővilágát egy különös betegségtől, amit egyszerűen csak hervadásnak (withering) neveznek. Ez a szörnyű fene mindenre és mindenkire rátelepszik, az élőlényeket ellenségessé és agresszívvá formálja, a zöldellő növényeket rothadó szürke hamuvá változtatja. Szóval Vic és egy barátja úgy döntenek, hogy jönnek és mentik, ami menthető, afféle Noé bárkája üzemmódba kapcsolva, ha minden kötél szakad, de közben helyileg is megpróbálnak beleAVAtkozni az eseményekbe. Mindenféle rosszindulat nélkül szeretném itt megjegyezni, hogy nagyon kevés egyedi ötletet véltem felfedezni a sztoriban és a világban. Persze ott van a pár tucatnyi egyedi életforma, meg art-dizájn, de az egyszerű kis leírásomból is érződhet, hogy van egy afféle Horizon, illetve Avatar áthallás. Ezzel persze nincs semmi baj, a világ és a hangulat pont annyira egyedi, hogy működik az összkép, de egyértelmű, hogy a spanyol viaszt nem ez a csapat csepegtette oda. A játék egyébként egy kis animációs átvezetővel indul, ami tök jól működik, ráadásul Vic gyerekkori tragédiáját dolgozza fel, megágyazva ezzel egy megható, drámai, de alapjáraton kedves történetnek. A látványvilág nem a szívem csücske, még a már emlegetett dizájn oké, kicsit olyan, mintha az emberiség által ismert régi népek mixét kapnánk építészetileg, persze fantasy-elemekkel dúsítva. A grafikai megvalósítással is van probléma (bár ez egyértelmű, hogy ízlés kérdése), de ez a Fortnite-szerű, a korai, béna 3D animációkat idéző letisztult valamit nekem mindig nehezen veszi be a gyomrom, illetve néhol hajlamos beszaggatni.
BeAVAtási szertartás
Akad ám tennivaló Ava nyílt világának feltérképezése közben, bár nem biztos, hogy mindenkinek a tetszését elnyeri majd. Mivel a bolygó élővilágának konzerválása és megmentése a cél, itt bizony nincs lövöldözés meg durvulás. Ősi romokat kutatunk át mitikus tárgyak után, ami egy ősi faj, az Antaris hagyatéka, illetve korruptált állatok megtisztítása, kiteleportálása a program. A tutorial szekció alatt Vic összehaverkodik egy őslakossal, és közösen szereznek meg a romok közül egy Nafitar nevezetű eszközt. Ez lényegében egy bot, amivel különös mágikus sugarat lőve a fertőzött lényeket lehet visszatéríteni a normál kerékvágásba, illetve a Hervadást okozó különös növényeket így kell kiiktatni, amik sokszor elzárnak egy-egy útvonalat. Ez a különös energianyaláb, amit a bot kilő, rendelkezik ilyen-olyan extra képességekkel, mondjuk lelassítja az ellenséges lényeket, vagy a levegőbe emeli őket pár másodpercre, vagy mondjuk maga a nyaláb lesz erősebb és már a komplexebb fertőzött csomópontokat is képes “kibogozni”. Ezek a képességek idővel, a sztori előrehaladtával nyílnak meg automatikusan, ezáltal van egy afféle metroidvaniás vonulat is a játékmenetben. Viszont az opcionális helyszínek felfedezése nem érződik túlzottan hasznos tevékenységnek. És talán ez a legmélyebb fekete leves a Creatures of Ava játékmenetében... nincs sok értelme felfedezni. Amit a főtörténet megkövetel, az végig leköti a figyelmet és az érdeklődést, még a lények befogdosása sem fullad unalomba a minimális változatosságnak köszönhetően, de a felfedezés bizony nem tartogat szinte semmi extrát. Persze növelhető a HP, a stamina, vagy éppen a hátizsák mérete, de őszintén, ezek hatását gyakorlatilag egyáltalán nem érzékeltem a végigjátszásom során. Az optimális nehézségi szinten sem éreztem úgy, hogy a nagyobb életcsík számítana, végtelen healelési opció van, ezek craftolhatóak is a mindenféle növények összeszedésével, és az ellenséges lények is könnyedén legyűrhetőek (nagyrészt) mindenféle halálközeli élmény nélkül. A magaslati pontokról való lezúgás annál inkább fájdalmas, és persze instant halálos, mindentől függetlenül – de ez meg elkerülhető, ha kellőképp odafigyelünk.
Egyébként az állatok befogására a Naam fajtól eltanult taktikát kell alkalmazni: egy síppal (furulya?) muzsikálni a lényeknek. Minden fajnak megvan a maga "hangja", amit ha leutánzunk a kis hangszerrel, máris követnek a pokol legmélyebb bugyrába is. Konkrétan minden állatfaj felett át lehet venni az irányítást, amivel bizonyos szituációkból vághatja ki magát Vic. Van amelyik állat a sűrű, áthatolhatatlan bozótoson képes áttörni, van amelyikkel alagutakba lehet bejutni, egyik-másikkal pedig robbanó gombaszerű növényeket lehet hatástalanítani. Ezekből a képességekből egy jó tucat áll rendelkezésre, de más célja nincs ennek az egésznek. Amúgy a mászkáláson, meg állatszelidítésen túl többnyire kis és egyszerű szituációkat kell megoldani: minimál puzzle-elemek ezek, egyik sem volt olyan, amin két percnél többet kellett volna gondolkodnom.
Avvan, hogy nem rossz ez
Extra kis elem még a fényképezés, ami először úgy tűnt, hogy afféle Beyond Good and Evil-re hajazó hasznos és élvezetes mechanika, de idővel rá kellett jönnöm, hogy eléggé üres és lényegtelen. Nagyjából a tapasztalati pont gyűjtésen túl sok értelme nincs, persze lehet szépen kategorizálni a fajokat, amik megkapják a helyüket az AVAPÉDIA nevezetű szekcióban a menüben, de a perfekcionizmuson túl ez sokat nem ad hozzá. Ahogy a random PDA-k gyűjtögetése sem, bár tény hogy mélyítik a lore-t a bolygóra korábban ellátogató humánok leírásai és tapasztalásai. Ha már említettem a skillfát, van ilyen is, a lényeges dolgok persze a sztori előrehaladtával nyílnak meg, de ezeket a kis képességeket lehet fejlesztgetni. Gyorsabban megtisztítható korruptálódások és ilyen kis alap dolgokról van szó. Nem komplex, de nem is kell értük farmolni, szépen megnyitható a legtöbb egy alap végigjátszás során is. A hangok egy kissé fapadosak, viszont a zenék és a különféle lejátszható dallamok nagyon el lettek találva – ezekért mindenképp jár a plusz pont.
Összességében egy kellemes kis kaland lett a Creatures of Ava. Van egy hangulata, és minden kölcsönvett ötlet, vagy inspirációs hatás jól működik, még akkor is, ha elsőre egy Temuról rendelt Palworoldnek tűnik ez a cucc – higgyétek el, több van benne! Lehetett volna ebből egy kaotikus marhaság is, de ehelyett egy picit amatőr, egy picit baltával faragott, egy picit üres kalamajka lett, amin viszont érződik, hogy szívvel készült és talán ez a legnagyobb pozitívuma. Sok mindenbe bele tudnék kötni, hogy őszinte legyek, de nem érzem úgy, hogy megérdemli, és talán nem is lenne több mint kukacoskodás. Nem túl hosszú, nem tud unalomba fulladni, a pacifista megközelítése egészen üdítő, a mondanivaló pedig egyértelmű, de annál fontosabb. Soha ennél rosszabbat!
