Szebb napokat is látott a szimulációs / menedzser műfaj, mielőtt pár évvel ezelőtt a budget kategória perifériájára szorult volna, hogy több kisebb kiadónak és disztribútornak biztosítson megélhetést. A buszvezetők, utcaseprők, mezőgazdászok, favágók és egyéb specialisták mozgalmas életét bemutató játékok között bár tényleg akad pár gyöngyszem, kidolgozottságban, minőségben egyik sem veheti fel a kesztyűt az olyan klasszikusokkal, mint a RollerCoaster Tycoon vagy épp a Transport Tycoon -- kivéve persze, ha valami csoda folytán ezentúl olyanok lennének, mint a Cook, Serve, Delicious.
A GALILEI NYOMÁBAN
Ez ugyanis egyfajta vízválasztó: színvonalasabb, összetettebb, mint a fentebb felsorolt szimulátor-korcsok, játékmenete viszont nem hasonlítható a stratégiákat imitáló Tycoonokhoz. A Majescót és a 505 Gamest éveken át hűségesen szolgáló, és tényleg remek Cooking Mama-sorozat a legközelebbi rokona, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak az ételek elkészítésén van a hangsúly, hanem az étterem vezetésével kapcsolatos egyéb teendőkön is. Pont, mint az életben.
Ettől még nem lesz keményvonalas szimulátor, és nem is akar az lenni: a Cook, Serve, Delicious egy tartalmas, mégis egyszerű, kifejezetten szép, határozottan élvezetes arany középút a műfaj két véglete között. Középpontjában a címadó étterem áll, amely egykoron patinás vendéglátóhelyként boldogította a neki otthont adó komplexum vendégeit, míg egy nap be nem ütött a katasztrófa, és vissza nem süllyedt a patkányoktól és baktériumoktól hemzsegő ingyenkonyhák mocskába. A feladat adott: a placcnak vissza kell kerülnie a vendégek és a kritikusok kegyeibe, 0-ról 5 csillagosra tornászva a státuszát.
MINT A VÁCI UTCÁBAN
Mint feladat, ez pont annyira nehéz, mint amilyennek hangzik. A kezdeti tőkének adott másfélezer dollár csak és kizárólag a legalapvetőbb receptek és alapanyagok megvásárlására elég. Szerencsére a kettő együtt érkezik, vagyis nem kell kézzel, egyenként, minden nap beszerezni a hozzávalókat, azok az étel elkészítése után automatikusan újratöltődnek. Megvehető, elkészíthető étekből rengeteg van, és a játék van annyira bátor, hogy az összes népszerű kultúra remekeiből csemegézzen, így gond nélkül felállítható egy olyan konyha, amiből simán kijöhet a lasagna után egy pizza, egy adag sopaipilla, vagy egy ízletes zöldségleves.
A menü jelentősége hatalmas, hiszen ettől függ, hogy hány vendég is tér be, és mekkora lesz az ebből befolyó bevétel. A legtöbb recept egy-két nap után az emberek idegeire megy, kifárad, lenyomja a látogatottságot, így hetente többször is cserélni kell a kínálatot. Minden étek több tulajdonsággal is rendelkezik: a junkfoodok gyorsan, egyszerűen összedobhatók, de sokakat zavarnak; a levesek ízletesek, drágák, viszont baromi lassan főnek meg, és elkészítésük is komplex; a bor és a cukros üdítő minden körülmények között fogy, de a betérő vendégek egy részét zavarja az alkoholizálás vagy a cukorsokk. Tökéletes menü nem létezik, azt összeállítani lehetetlen, így inkább mérlegelni kell, és kiszámolni, hogyan maximalizálható párhuzamosan a bevétel és az étterem népszerűsége. Ez már önmagában is nagy kihívást jelent, de az igazi fejfájást a pult mögé való beállás okozza.
ZIMMER FREI
A Cook, Serve, Delicious gerincét adó napi robot leginkább egy ritmusjátékhoz hasonlít. A munkaidő reggel 9-től este 10-ig tart, ez idő alatt folyamatosan, párhuzamosan érkeznek be a rendelések a napi menü tételeire. Ezek elkészítése nem annyira bonyolult, mindegyiknél a megadott receptet kell követni, és az alapanyagokhoz rendelt gombokat kell megnyomni, majd az étel mehet a vendéghez. A nehezítést az adja, hogy mindenki másképp kéri az ételt, így folyamatosan észnél kell lenni, és pont annyi és olyan feltétet tenni mondjuk a pizzára, amit a kedves vendég megrendelt. Az ételek elkészítésére korlátozott idő áll rendelkezésre, a betérő emberek gyorsan el tudják veszíteni a türelmüket, és akkor fizetés nélkül kiviharzanak, lerontva ezzel az étterem hírnevét.
Hogy ne legyen olyan könnyű az élet, a főzőcskézés közepén még az étterem ügyes-bajos dolgait is el kell intézni. Eltömődik a vécé, felgyülemlik a szemét és a mosatlan, a sok junkfood hatására megjelennek a patkányok. Ezek az időrabló tevékenységek idővel drága vásárlással leegyszerűsíthetők, hiszen a mosogatógép, a patkánycsapda magától is elvégzi a robotot, csak összeszedni az ehhez szükséges tőkét nem egy-két perces mutatvány.
De pont ezért is annyira jó a Cook, Serve, Delicious. Mindig tartogat meglepetést, valami elérendő célt, legyen az egy új vagy továbbfejlesztett recept, az éttelem színvonalát növelő berendezés, vagy hatalmas pénzkereseti lehetőséget nyújtó extra események és kihívások teljesítése. Percek alatt bele lehet rázódni, megunni és letenni pedig szinte lehetetlen -- bárcsak minden szimulátor ilyen lenne!
