Hol is kezdjem el... Szóval ugye az úgy történt, hogy még 2006-ban a francia Monte Cristo összerakott egy ügyes kis városépítő-szimulátort City Life címmel, aztán nekiálltak, hogy életük projektjét elkészítsék. Ez lett a 2009-es, ugyancsak dicséretes Cities XL, ami jól lovagolta meg a „SimCity-vákuumot” (2003-ban jelent meg a Maxis alapművének utolsó része, a 2007-es, siralmas Societies pedig csak tovább növelte a hiányérzetet) – sajnos azonban a derék gallok kicsit túl nagyot álmodtak. Terveztek ugyanis egy MMO-szerű online komponenst is mellé, beleölve minden pénzüket, ami viszont akkorát hasalt, hogy a stúdiót is bedöntötte.
DÉJÀ VU
A történet itt véget is érhetne – ám a játékok kiadója, és a Monte Cristo csődje után a jogok tulajdonosa, az egyébként számomra roppant szimpatikus Focus Home Interactive (többek között a kiváló Pendulo-kalandok gondozója) úgy gondolta, hogy az emlegetett vákuum miatt van potenciál a franchise-ban, így 2011-ben megjelentetett egy új felvonást, kicsit kipofozva az alapokat, például beépítve az abból hiányzó tömegközlekedést. A játék nem lett rossz, bár a motor optimalizálatlansága, az interfész nehézkessége és néhány egyéb probléma miatt, azért ez is inkább a tisztes iparosmunkák sorába tartozik. És a történet itt megint véget érhetne... De a Focusnál elpattant valami. 2012-ben ugyanis újracsomagolták az egész játékot, és piacra dobták úgy, hogy nagyítóval kellett keresni benne a maréknyi újdonságot. Miután viszont a 2011-es XL tulajdonosai féláron vehették meg a cuccot, ráadásul egy fapados mod-készlettel megkapták a lehetőséget, hogy maguk pofozzák ki a játékot, a közösség életben tartotta a címet. És a történet itt újfent véget érhetne – ám felvirradt a remastered verziónak csúfolt újrakiadások, a méregdrága, de üres DLC-k, a félkészen kiadott játékok kora, és a Focus megint vérszemet kapott. És megtörtént az, amit még most is nehezen hiszek: piacra dobták még egyszer a 2011-es csomagot, csak most már nem Cities XL 2012, hanem Cities XXL a címe... Őrület.
NAGYJÁBÓL A SZOKÁSOS
Akinek esetleg kimaradt volna eddig a franchise, annak elég annyit tudnia, hogy a Cities épp olyan, mint amilyennek lennie kell: egy kezdetben üres területet kell benépesítened úgy, hogy te csak kijelölöd a lakó-, ipari- és kereskedelmi övezetek helyét, a többit pedig megoldja a szimuláció. A zónázást picit színesíti a City Life öröksége, nevezetesen, hogy a polgárok különféle kategóriákba soroltattak, így valamivel nagyobb a stratégiai paletta, hiszen meg kell találni a képzett és képzetlen munkaerő egyensúlyát, megfelelő arányát. Aztán ahogy nő a város, úgy illik gondoskodni a polgárok szórakozásáról, egészségéről, biztonságáról és így tovább a megfelelő középületek felhúzásával – sok változás tényleg nincs a SimCity óta működő alapreceptben. Az mindenképp a játék javára írható, hogy a játszótér hatalmas, bőven van helyed építkezni és éltre kelteni álmaid városát. Ráadásul a régiózás is jelen van: egy jókora földgömbön számtalan terület vár rád, eltérő éghajlati és természeti adottságokkal, így létrehozhatsz ipari vagy mezőgazdasági, esetleg a turizmusból élő településeket, és közöttük kapcsolatot teremthetsz, szabadon kereskedve a különböző javakkal. Aki tehát egy nagy léptékű, komplex városépítő játékra vágyik, az a Citiesben megtalálhatja a számítását – ha együtt tud élni a hibákkal.
Mert hibák vannak bőven, és az a legszomorúbb az egészben, hogy ezek jelentős részét minden iteráció alkalmával megkapjuk, hiszen a Focus az újradátumozáson kívül nem igazán törődik mindezen bosszantó hiányosságok kijavításával. Nem akarom részletezni – olyan dolgok ezek, amikkel ugyan együtt lehet élni, de mégis megkeserítik az egyszeri városépítő szórakozását. Sajnos alapvető tervezési hiányosságok is vannak köztük – a nehézkes átzónázás és útbővítés, az utólag beleszuszakolt tömegközlekedés butaságai, a szimuláció felszínessége, és még sorolhatnám. Hangsúlyozom: ezek jó része jelen volt 2009-ben is, és a legnagyobb probléma az, hogy azóta nem tűntek el, a Focus leginkább kozmetikai változásokat eszközöl, évről évre.
A 12 EZER FORINTOS PATCH
Az idei „smink” annyit jelent, hogy a megbízott szaki (mert ez kb. egy ember pár órás munkája) az eddigi, csinos, kék, lekerekített interfész-elemeket szögletes, szürke-fekete megoldásra cserélte, gondolom, a modernizálás jegyében. Hogy ez kinek jön be, kinek nem, az ízlés kérdése (szerintem ronda), mindenesetre, ha jön majd egy lelkes modder, és visszaállítja a régi skint, akkor lesz tényleg igazi a déjà vu...
A marketing persze nem hagyta ennyiben a dolgot, hiszen a Steam adatlapon is olvasható, hogy „egy erős és továbbfejlesztett motor” dübörög a játék alatt, ráadásul ezt egy „ÚJ” címkével fejelték meg a derék gallok. Nos, ebből annyi igaz, hogy a Cities immár támogatja a többmagos rendszereket – jelzem, ez sem olyan, amin hónapokat kell görcsölni, pár kódsor átírásáról van szó, és aztán az egészet ki lehet adni egy pár megás foltban, például ingyér'. A többi tényleg a régi, az indokolatlan megakadásokkal, a kizoomolás utáni blokkosodással és a többi, immár hat éve kénytelen-kelletlen megszokott jellemzővel. Olyannyira igaz mindez, hogy a 2009-es elődhöz készült modokat minden további nélkül telepíteni lehet az XXL alá, így aztán most már tényleg csak a lelkes közösségben lehet bízni, hogy kijavítsák a hibákat, és a Steam Workshop integrációnak hála ellássák a játékot mindazzal, ami hiányzik belőle, esetleg félkésznek, befejezetlennek tűnik – munkájuk lesz bőven.
Persze nem akarok igazságtalan lenni, hiszen némi újdonságot lehet találni az XXL-ben, például a „simcitysen” fejleszthető közműveket vagy pár új környezetet és hátteret, de ezek megint csak nem olyan mérvű nóvumok, amikért pénzt illik kérni (majdnem azt írtam, hogy „pénzt szokás kérni”, de ahogy arra fentebb utaltam, manapság ez lett az általános, és ez a gyakorlat mindaddig folytatódik, míg lesznek játékosok, akik hajlandók 15 dollárt fizetni pár régi, leporolt pályáért, vagy esetünkben 40 eurót, azaz 12 ezer forintot egy hatéves címért...).
ÉRTÉKELÉS, KÉRDŐJELEKKEL
Mindezek után és mindezekkel együtt egy dolgot mégis el kell mondanom. Az itt látható értékelés ennek a méregdrága, de jelentős újdonságot nem tartalmazó újrakiadásnak szól, mindannak, amiről ezen írás nagy részében sírtam. Miután maga a játék szinte egy az egyben ugyanaz, mint elődei, nyugodtan megadhatnám neki ugyanazt a pontszámot, amit a 2011-es iterációnak (lásd az arról készült tesztemet). Rosszabb nem lett azóta sem, igaz, jobb sem nagyon, de még mindig egy játszható városépítő szimulátor azok számára, akiknek valami miatt nem jön be a SimCity (amelynek esetében én még most is a 2004-es verziót ajánlom, mint alapművet). Akinek megvan bármelyik korábbi Cities, ezt a felvonást is fél áron veheti meg, ám szerintem a vásárlással érdemes megvárni egy durvább steames leárazást, és akkor beújítani rá.
A Focus sajnos hatalmas öngólt rúgott, és miután ebben a hónapban befut a skandináv alternatíva, a Colossal Order és a Paradox Cities Skylines című alkotása, amelyben a tömegközlekedés például borítékolhatóan működőképes lesz (elvégre a finn fejlesztők a Cities in Motion játékokkal szereztek nevet maguknak), az könnyen e franchise végét jelentheti. Kár érte, de talán szolgál némi tanulsággal, még ha ebben még kevésbé bízom, mint a marketingszövegek igazságában...
