Amikor a mindössze öt főből álló dán csapat játéka feltűnt a Greenlighton, én is, mint sokan mások első látásra beleszerettem, lévén a Chronology egy szemre is tetszetős, kiváló ötletekkel teletűzdelt puzzle-platformer képét festette elénk. Nos, ebben nem is kellett csalódnom, sőt, igazából csak azért vagyok elégedetlen, mert olyan szívesen játszottam volna még vele – azonban a srácok mindössze bő egy órányi élményt csomagoltak be a díszes köntösbe...
Az időparadoxon
Sietve hozzáteszem az előbbi bekezdéshez, hogy azért ez az egy óra csak a második nekifutásra igaz, elsőre (a játékos problémamegoldó képességétől függően) három-négy órát is el lehet tölteni a játék színhelyéül szolgáló steampunk világban, köszönhetően a remek, nyitott gondolkodást és jó kombinációs készséget igénylő feladványoknak. A Chronology főhőse a Feltaláló, aki egy kolostorban nevelkedve-pallérozódva rábukkan a gőz energiájának újfajta hasznosítására, ám meglehetősen veszélyes módja miatt inkább lemond a további kutatásról. Mestere azonban eladja találmányát a Metropolis hatalmasságainak – hogy aztán mi történt, sejthetjük, hiszen hősünk egy lepusztult, posztapokaliptikus világban tér magához... Szerencsére az első tárgy, amibe belebotlik, hűséges idővisszatekerő szerkezete, így esélye adódik arra, hogy visszamenjen a múltba, és meggátolja a csúnya bácsit a kataklizma előidézésében. Útja során találkozik Csigával, aki egy genetikailag módosított csúszómászó; nemcsak beszélni tud, de meg is állíthatja az időt. Kettejük kooperációjára és az említett különleges képességekre lesz tehát szükségünk ahhoz, hogy végigrohanjunk a nyolc fejezeten, és lepofozzuk a becsvágyó alkimistát.
Időzíts és gondolkodj
Az idő visszatekerése okán sokan a Braidhez hasonlítják a játékot, ám nekem sokkal inkább beugrott a Day of the Tentacle, hiszen a puzzle-k alapja az, hogy bizonyos objektumok nem léteznek a múltban vagy a jövőben, illetve átalakulnak, és minden esetben ezt kell kihasználnunk. Így van, hogy a jelenben egy távoli platformra csak egy, a jövőben a romokon kisarjadt óriási virág tányérjára ugorva tudunk eljutni, sőt olykor a levegőben, szökkenés közben kell manipulálnunk az időt. Ha pedig ez sem megoldás, akkor jöhet csiga, aki a függőleges felületeken is megtapad, és a háza kiválóan alkalmas rögtönzött zsámolynak. A két szereplő között tehát dinamikusan kell váltogatnunk, hiszen például a prof. által lenyomott kapcsolót az állatka képességét kihasználva, az időt megállítva lenyomva tarthatjuk, míg emberünk átjut egy így kinyílt ajtón, vagy épp állóképpé merevedett csapdarendszeren.
A játék feladványai fokozatosan nehezednek és bonyolódnak, így van időnk belerázódni a mechanizmusba, betanulni a belső logikát – persze lesznek olyan szituk, amikor a tervezők fejével kellene gondolkodnunk, és ugye ez nem szokott túl jól elsülni, ami a Steam fórumának sok „segítség, elakadtam” topicjából is látható... Szerencsére azért némi fejtöréssel, esetleg a jól bevált „majd később visszaülök elé és megoldom” módszer célzott alkalmazása segítségével azért át lehet jutni az akadályokon, amelyek között egyébként egészen zseniális, az említett DoTT egyes szituációit felidéző agytornák is vannak.
Még időben
Azonban bármennyire is parádésak a Chronology feladványai, az ötletek száma véges, ezért tulajdonképpen nem is baj, hogy olyan nyúlfarknyi a játék, hiszen így is elég sok önismétlő feladatba botlunk, és nyilván nem lett volna a végtelenségbe nyújtani az egészet. A legutolsó pályán például, a főgonosz laborjában egy klasszikus, a Super Meat Boy aljas csapdáit felidéző sima ugrabugra vár ránk, amit én szívem szerint kihagytam volna – de lehet, hogy a srácok puskapora tényleg itt fogyott el.
Amíg azonban odáig eljutsz, valóban jól szórakozol, ráadásul a játék egészen gyönyörű, rajzfilmszerű (nem véletlen, hogy a dánok múzsaként Mijazaki Hajaót [Vándorló palota, Chihiro] nevezték meg, az ősz hajú mester sem tiltakozna szerintem ez ellen. Igaz, a környezet nem annyira változatos, de erre is állnak a fentiek, azaz épp akkor ér véget a játék, amikor már épp ráunnál az ismétlődő elemekre és miliőre. A zene és a szinkron is rendben van, hősünket Catty Donnelly kelti életre, Csiga pedig a kedves Nikki Rapp (Psychonauts, Walking Dead) hangján szólal meg, és bár lehet, hogy egyesek számára ez a gyerekes hang kicsit zavaró lesz, de ez már ízlés kérdése.
Idősebbek is elkezdhetik
Az viszont nem lehet vita tárgya, hogy a Chronology egy remek, szép és okos, szerethető puzzle-platformer, tele nagyszerű, helyenként egészen zseniális ötletekkel, tökéletesen alkalmas rá, hogy egy kezdő, független csapat megvillantsa oroszlánkörmeit. Remélem, folytatják a munkát, és még sok hasonló, az első játékuknál kiforrottabb alkotással örvendeztetnek meg minket, mert kétségtelenül igen tehetséges fiatalokról van szó, akiknek helye van az iparban. Épp ezért, a felsorolt negatívumok és a talán kissé szigorú összpontszám ellenére arra biztatom az olvasót, hogy adjon egy esélyt a Feltaláló és Csiga kalandjának, amely egyébként nemcsak a fejtörőről és az idő manipulálásáról szól, hanem egy különös barátságról is, mert így lesz kerek a történet, ettől áll helyre igazán a világ rendje, és zökken vissza az idő az ő medrébe.
